Segítségből Szerelem

vígaszdíj

A torna teremben várjuk hogy megérkezzen az aoba johsai csapata. Mind nagyon izgulunk, de talán én a legjobban. Mióta együtt vagyunk Tooruval most játszunk először egymás ellen.
Épp elkezdtünk nyújtani amikor belépett az ellenfél csapata. Én rögtön felpattantam és odamentem a szerelmemhez. Kezénél fogva húztam magam után egészen addig amig ki nem értünk, ott pedig rögtön a nyakába ugrottam.

-Egész héten nem tudtunk találkozni– öleltem szorosan– annyira hiányoztál.

-Persze hogy hiányoztam, én kinek ne hiányoznék?– mondta önelégülten.

-Barom– engedtem el, majd karjaimat összefonve fordítottam neki hátat.

-Koo-chaan– ölelt át hátulról– csak vicceltem nagyon hiányoztál.

-Szerencséd hogy szeretlek– fordultam vissza hozzá– egyépként már kitaláltam hogy foglak vígasztalni– adtam egy puszit a szájára– meccs után egyből menjünk hozzád.

-Tetszik hogy terveid vannak, de én foglak vígasztalni téged– villantott egy pervez mosolyt.

-Azt majd megláttjuk Mr. Önbizalom– mondom gunyosan– sok szerencsét.

-Igen, meglátjuk, sok szerencsét Ko-chan~

Egy rövid csók után vissza is mentünk és folytattuk a nyújtást.
Elég hosszú és nehéz meccs volt, természetesen én csak keveset játszottam. Az első szettet mi nyertük de a másodikat ők. A harmadik viszont nagyon húzós volt. Egész végig fej-fej mellett, nagyon nehéz volt de végül mi nyertünk.  Az aoba johsai elég letörtnek tünt, oda is mentem a kapitányukhoz.

-Szeretnéd hogy megvígasztaljalak?– mosolyogtam rá.

-Igen– mondta boci szemekkel.

Istenem de aranyos.

-Ez nem ér– szolt az egyik csapattársa– az egy dolog hogy őt megvígasztalod de velünk mi lesz?

-Bocsi srácok– nevettem.

-Ko-chaaan– szolalt meg hisztive Tooru– mivel fogsz megvígasztalni?

-Majd megláttod– adtam aegy puszit a homlokára– siess az öltözéssel. A suli előtt találkozunk.

Mindketten elindultunk át öltözni.

-Suga, elmegyünk enni jössz te is?– kérdezte Asahi.

-Bocs Asahi de most nem jó...– vakartam meg a tarkóm.

-Biztos megy a drága kis Oikawájához– motyogta Daichi.

-Ne kezd ezt megint!– szoltam rá.

Meg se várva hogy mi lesz ebből inkább felkaptam a táskám és elindultam Tooru felé. Már ott várt a megbeszélt helyen.

-Bocs hogy várnod kellett– fogtam meg a kezét.

-Rád megéri várni.

Egy kb. fél órás séta után meg is érkeztünk az Oikawa család házához.

-Először menj el tusolni aztán megyek én, oké?– kérdeztem miután lepakoltunk.

-Vagy mehetnénk együtt is– huzza pervez mosolyra a szája szélét.

-Ha nem csinálod amit mondok nem fogod megtudni hogy mit terveztem– mondtam duzzogva.

-Megyek már–felelte duzzogva– olyan gonosz vagy...

Aranyos amikor hisztizik. Kb 15 perc alatt végzett is. A táskamból ki vettemegy kendőt és elindultam felé.

‐Mit csinálsz?– nézett rám kérdő tekintettel.

-Bekötöm a szemed– feleltem– meglepetéssel készültem, maradjon is az amig én azt nem mondom hogy levehetet! És ne merj lesni különben többet nem lesz ilyen.

-Jól van naaa...

Feltettem rá a kendőt és a táskámmal együtt elindultam a fürdőbe. Igyekesztem minél gyorsabban hogy ne unatkozzon ott egyedül szegény.  Először csak belestem az ajtón hogy biztos nem leskelődik-e. De mivel még mindig a szemén volt a kendő bementem.

-Készen állsz?– kérdeztem pírrel az arcomon.

-Igen, levehetem mostmár?– kérdezte türelmetlenül.

-I-igen...

Amilyen gyorsan csak tudta leszedte a kendőt majd végig nézett rajtam. Az arcába pír szöködt ami valószinüleg a ruhám miatt volt. Egy fehér, elég nagy kivágású, ujjatlan polot vettem fel egy türkizkék szoknyával, a hajamba csatokkal. Közelebb menve hozzá másztam bele az ölébe.

-Na tetszik a vígaszdíj?– az arcom vörös mégis vágyakozva nézek rá.

-Igen... talán le is kéne fotóznom– gondolkozik el.

-Inkább csak élvezd– hajoltam az ajkaira.

Egyik kezét az arcomra helyezte még a másikkal a szoknyám alá benyúlva kezdte simogatni a combom.

-Légyszii– kérlelt miután szétvaltunk, mire én csak lemondoan sóhajtottam.

-Ha bárkinek meg mered mutatni halott vagy– figyelmeztettem.

-Imádlak– adott egy puszit és már rohant is a telefonjáért.

Zavaromban a szoknyámba markoltam és félre néztem. Hallottam ahogy lő pár képet majd felém tartja a telefont.

-Nézd milyen édes vagy!

-Nem volt ám ingyen, mit kapok cserébe?

Letette a telefont majd fölém mászott és lassú, érzéki csókba kezdett. Hosszú éjszakánk lesz.