A Hobbit: Modern Világ

1.rész

Belladonna csendben beosont fia szobájába miközben aludt és az ágyára ülve mosolyogva simogatta kisfia arcát hogy kelljen fel.

Belladonna: Bilbo kicsim, hasadra süt a nap! Kellj fel megyünk az iskolába, nem szabad elkésned.

Bilbo:*lassan felkelt, kidörzsölte az álmosságot a szeméből majd az anyjához bújt* Reggelt mama, muszáj menni suliba?

Belladonna:*kuncogva simogatta fia hátát mire elvált tőle hogy felöltöztethesse* Igen szívem muszáj, ugye nem akarod hogy rossz szemmel nézzenek rád a barátaid és tanárok?

Bilbo:* Erre kissé felébredt és elkezdett öltözködni gyorsan* Nem mama! Sietek!

Belladonna:*kuncogott és végignézte ahogy a fia alig tudja begombolni a pántos nadrágját mire odament segíteni*
Mire mennél nélkülem Bilbóm?

Bilbo:* Erre kissé szégyenlősen válaszolt* Nem tudom mama, de azt tudom hogy ha veled vagyok nagyon sok mindenre megyek.

Ezzel az apja berohant a szobába sietősen nézett a kettőre, a kabátja, cipője és a táskája már a kezében volt.

Bungo: Siesettek! Nem akarok elkésni az első munkanapomon! Egy-kettő!
*ezzel kissé idegesen kisietett a szobából*

Belladonna:*kissé értetlenül nézte a férjét mire fiával a kezében kimentek a szobából, Bilbót felültette a székre, lágy hangján megszólalt*
Csak lassan Bungo! Hisz még fél nyolc sincs! Miért kell ennyire sietni!? *ezzel Bilbo elé rakta a kész kajáját ami tojás,sonka,főtt burgonya,bab, és kenyér volt teával, Bilbo csillogó szemmel és jókedvvel neki kezdett enni elfeledve a történéseket maga körül.*

Bungo:*kissé habogva fogadta a felesége kérdését hozzá, és úgy nézett rá mintha nem is ismerné őt* Bella drágám! Tudod hogy egy Zsákos sosem késik! Mindig pontosan érkezik! Ha lehet előbb!
*Ezzel befejezetnek tekintette a dolgot de a felesége, úgy nézett rá, így sóhajtott egyet és leült Bilbóval szembeni székre és neki állt enni ő is.* De ha ezt befejezem, szó nélkül indulunk!

Belladonna:*Szokásosan bólogatott ahogy vette fel a kabátját, hogy kimenjen megnézni hogy milyenek a virágai az idén, pár perc múlva vissza ment hogy Bilbót felöltöztethesse.*

Bilbo:*Szó nélkül teliszájjal engedelmeskedett, a kabát elég nagy lett rá és a sapka is de csak ezek voltak amik közel lehettek a méretében.*

Bungo:*sietve megette a kajáját majd kisietett az autójukhoz hogy beindítsa*
Ne késettek!!

Belladonna csak forgatta a szemét majd Bilbót kézen fogva az egyik kezében az iskola táskája ami nagyobb volt mint ő maga siettek az autóhoz.
Ezzel elindultak a szomszéd Bree városba mivel csak ott volt Általános Iskola, Hobbit falván mivel sajnos nem sokan laktak annak ellenére hogy gyönyörű zöldes hely volt, csak óvoda és bölcsőde volt ahova Bilbo is eljárt.

Bilbo:*az autóból kipillantva leste megint az utakat és csodálattal nézte ahogy az ismert zöldes kisdombok és nagy fák helyett ahogy kijönnek Hobbitfalváról, kevesebb kezdett lenni és inkább a kövekkel telített házak láttak napvilágot, Bilbo nem tudta megunni az utazást, egyszer sem, majd megálltak és nézte ahogy az ismeretlen emberek sétálnak, beszélgetnek, telefonoznak az úton. Majd megfordult a szülei irányába és látta ahogy az apja idegesen tapogatott az kormányon, az anyja csak mosolygott rájuk.*
Mama! Én utazhatok? *nagy szemeivel nézte a szüleit és remélte hogy igent mondanak neki*

Belladonna:*nagy mosollyal és kuncogva válaszolt, Bungo csak meglepetten pislogott a fiára szeme sarkából, Bella tudta hogy fia megtörte a az apja idegességét pár percre.*
Hát persze drágám! Akárhova! *izgatottan bátorította kisfiát aki hatalmasat vigyorgott és csillogó szemmel nézte anyját. Az autó ismét elindult.*

Bungo:*Megköszörülte a torkát hogy magára hozza a figyelmet sikeresen.*
Persze Bilbo fiam, de csak akkor ha már nagy vagy! Ennyi idősen még nem szabad egyedül utazni természetesen.

Belladonna:*gyengéden megütötte férje karját, nehogy elvegye Bilbo örömét, Bungo értetlenűl nézett rá*

Bilbo:*lobálta a lábát majd kissé szúrósan nézett a szüleire.* De én már nagy vagyok papa!

Bungo:*sóhajtva kissé* Még nem fiam, messze vagy még attól!

Bilbo:Nem! -

Bungo: De! -

Bilbo: Nem! -

Belladonna:*csak sóhajtott és tudta hogy most közéjük kell akaszkodnia vagy így megy ez még 15 percig amíg a sulihoz érnek. Elvégre apja fia.* Oké srácok! Nyugalom, Bilbo mi lenne ha majd elmennénk együtt egy kalandra? Te, én, és apukád? Na mit szólsz?

Bilbo:*töprengett hogy megengedje hogy vele jöjjenek a szülei vagy inkább hagyja hogy otthon pihenjenek.*
De ma! Ti folyton dolgoztok, mi lenne ha inkább pihennétek?

Belladonna:*nagy szeretettel nézett a fiára, milyen nagy szíve van.* Ugyan Bilbo! Pihenünk eleget otthon is!
Holnap elmegyünk egy régi barátomhoz, te nem emlékszel rá de mikor megszülettél, ő volt aki segített elvinni a kórházhoz..

Bungo:*halkan sóhajtott* majdnem lekéstem...*kissé kezdett ideges lenni de a felesége megnyugatóan a vállára rakta kezét mire lenyugodott.*

Belladonna: Ne ostorozod magad szívem,mellesleg ott voltál!
*próbálta felvidítani a férjét ami sikerült*

Bungo:*rázta a fejét mosolyogva* Igen tudom...

Ezzel elértek  Bilbo sulijához aki szomorúan kiszállt az autóból, és erősen megölelte anyját es adott neki egy puszit majd a fülébe súgta: Ma! Muszáj bemenjek? Nem mehetek veled?

Belladonna:* csak megjobban ölelgette kisfiát mire visszasugta* Sajnos nem lehet picim, de hey! Ne lógasd az orrod, nem áll jól egy ilyen szép pofinak a szomorú arc! Mosolyogj!

Bilbo:*Adott egy kis mosolyt anyukájának majd kapufelé vették az irányt, az apja is adott a fejére egy puszit*

Bungo:Légy jó fiú! És tanulj jól! Ne kóborolj el, és ne beszélj idegenekkel!!
*figyelmeztette fiát ahogy figyelte hogy mindketten bemennek majd elbucsuzik a másiktól. Majd a felesége jön vissza kissé szomorúan ahogy visszaülnek az autóba és elmennék a helyről.

Bungo: Ugyan Bella, ne légy szomorú! Úgyis pár óra és újra látjuk a fiúnkat.
*próbálta felvidítani*

Belladonna:*kissé mosolyogva nézte a férjét* tudom csak...nehéz elhinni hogy majd felnőtt lesz és nem kellünk majd neki...

Bungo: Jaj drágám, mi mindig itt leszünk neki ezt ne felejtsd el. Semmi nem választ el minket Bilbótól!

Belladonna: Ez igaz,köszi szívem. Szeretlek! *ezzel megfogta a férje kezét
aki ránézett mosolyogva.*

Bungo: Én is téged.