◇Just in Secret

◇ 4 rész

  Kis trécselés után nekiláttunk a gyakorlásnak. Az utolsó kottát gyakoroltam, amit még Yoongi oppa adott. Nagyon nehéz. Sok a hang és gyors tempóban kell játszani.

- Szóval, először is eljátszom én lassabb tempóban, hogy halld körülbelül milyen is a dallam. - bólíntottam egyett mondva egy halk "renben". Ennek a nőnek még az aurája is fülig elpirosít. - Jól figyelj! - behunyta a szemét és elkezdett játszani. Az eredetihez képest nyugodt és lassú. Ezt a verziót már imádom. Nem vagyok oda a gyors dallamokért. Zürzavarosak.

- Nem maradhat inkább ez a verzió? - kérdeztem játszadozva a hajamvégével.

- Megtanulhatod, viszont az eredetit is muszály lessz megtanulnod. - hogy az a... - Láss neki! Addig én átnézem a kottákat és a tanult leckéket. - leültem a fekete zongorám elé, vettem egy mély levegőt és játszani kezdtem. Minden egyes hangot megpróbáltam eltalálni, de még így se sikerült. - Próbáld újra, ezuttal egy fokkal gyorsabban.  - tettem ahogy mondta. 

  Nem is tudom hányszor mondta, hogy újre és újra. Már már azon a szinten vagyok, hogy itt hagyjam az egészet.

- Jae Hwan, itt Szol Szí aztán La Do egyszere. Újra! - egy faszt, azt újra.

- Én már nem csinálok semmit. Idegesít, gyakorolunk három órája. Fáradt vagyok,  még meg kell Írjam a leckét is ráadásul . Te is biztos fáradt vagy eonni. - egy nagy sóhaj hagyta el a nő száját.

- Igazad van. Későre jár. Pihenj sokat, ne felejts el vacsorázni. - elköszönt és hazamenet. Ismét egyedül voltam a szobába. 

 Anyáék késő este érkeztek haza. Annyit dolgoznak, de komolyan. Alig vannak itthon. Ahogy nézzegettem az instagrammot jött egy értesítés, hogy valaki bekövetett. Oh, ha ez megént az egyik exem új fiókja... Megnyitottam az értesítést.

- Omo, mi a szent habakuk?! Na ne! - ültem fel megdöbbenve. - Ez tényleg ő. - a számra egy hatalmas nagy mosoly telepedett. Az ágyban forgolódtam, mellkasomhoz szorítva a telefonom. - Totálisan crushollom azt a nőt.

_________________

- Ez most komoly? - pislogott hevesen barátnőm. - Örülök, hogy hamar túl tetted magad Dae Jungon. Viszont... helyes ez, mármint egy férjes asszony és azért tizenkét év van közted és közte és ráadásul Jun növére is. Ebből több mint plátói szerelem nem fog kialakulni Hwanie... - mondta karomra simítva. - Nagyon sajnálom. - beszélgetésünket anyám szakította meg.

- Bocsika csajok, csak egy kis nasit hoztam. - letette az ágyra a tálcát nasikkal.

- Köszönjük. - mondtuk egyszere. 

- Talán az lenne a legjobb, hogy kiábrándulj belőle míg még nem olyan erős az iránta érzett érzelmeid. - tanácsolta Min Hae. Esküszöm a sírás környékel.

- Az nehéz lesz. A zongora tanárnőm, mostanában ő vissz bennünk suliba, aztán az instagrammos esett. Tudom én, hogy csak azért követett be mert a diákja vagyok. Azért reménykedem. - sóhajtottam föl.

- De Jae Hwa ebben milyen reményt látsz? Nem tartasz attól, hogy padlón végzed majd? 

- Őszinte leszek veled. Egyáltalán nem érdekel. - közlésemre csupán a fejét tudta megingatni. Ezután csend volt köztünk. Ráakartam kérdezni amit mondott Jun, de jobb ha majd önszántából mondja el nekem.

Miután Min Haet hívta az anyukája, hogy menyjen haza, az ágyban ültem olvasva valami random könyvet a polcról, mivel kiolvastam már a másikat. Olyan jó végződése volt baszki. A csaj végre rájött, hogy egy toxik kapcsolat nem tart sokáig.

A telefonom zúggására emeleten föl a könyvről a tekintetem. Ki a jó isten hív este tízkor?

- Jun remélem élet halál helyzetben zaklatol ilyekor. Jun? Hallasz bazdmeg?

- Nem vagyok jól... - hangja kurvára gyenge volt. - Anyáék nincsenek itthon nuna meg nem veszi fel a telefont.

- Húsz perc és ott vagyok. Maradj az ágyban Jun! - felvettem a kabátom. - Apu! Légyszíves vigyél el Junhoz, nincs jól. - kiabáltam miközben trapoltam le a lépcsőn mint egy őrült.

- Mi? Ilyenkor? - gondolom bealudt filmezés közben mert eléggé kómás a feje.

Tíz perc után miután drága édesapám összeszedte magát, beültünk az autóba.

- Kösz apa, imádlak. Ma már itt maradok. Megint! - Kiabáltam szaladás közben. Elővettem a zsebemből a kulcsot amit Jun adott tán egy éve. - Azt a kurva, de sötét van. - addig tapogatóztam míg felkapcsoltam egy villanyt.

- Már azt hittem soha nem érkezel meg. - gúnyolódott.

- Veled meg mi a jó ég történt? Hogyan kerültél ilyen állapotba? - meg mértem a lázat ami nem volt kicsi.

- Te miattad vagyok lázas. - ez a gyerek meg betegen is tud viccelődni.

- Örülj, hogy beteg vagy, máskép megsütöttelek volna. - felhoztam a konyhából egy tálat vízzel és egy rogyott. Míg a homlokán vizes borogatás volt, addig csináltam menta teát.

- De nincs benne cukor Hwanie! Ezt hogy akarok, hogy megigyam? - nyafizott.

- Jun, én esküszöm kiraklak a saját házadból. Idd megfele azt a kurva teát! - dörzsöltem meg halántékom. - végül megitta és kifekütt a gyógyszertől, amit anyu adott

  Ahogy bámultam az arcát a nővére jutott az eszembe. Hasonlítanak. Mondjuk testvérek, szóval nyilván hasonlítanak egyes másban. Nem lehett volna szingli meg nem a legjobb haverom növére?! Megtetszik nekem is valaki, oszt férjes és kiderül Jun növére, akiről amúgy nem tudtam.

Ki tudja, holnap holnapután felbukkan még egy tesó. Majdnem elszunyókáltam, ha az a retkes telefon nem kezd el zúgni. Jun telefonját nyúltam. Ki ír ennek a kölyöknek Ilyenkor?  Azért csak mindjárt éjfél. Ó! Talán az a lány aki tetszik neki.

Paraszt dolog, viszont hajt a kíváncsiság. Megnyitottam az üzenetet, de csalódnom kellett. Valamelyik haverja írt a játékkal kapcsolatban. Na basszus! Pedig már reménykedtem hátha az a csaj. Miért rejtegeti annyit, fogalmam sincs. A nevét sem hajlandó elmondani.

Mire ismét elaludtam ismét felébredtem. Arra ébredtem föl, hogy Jun felvett az fotelből és letett az ágyra.

- Hmm~ jobban vagy? - kérdeztem tenyeremet a homlokára téve.

- Igen. Hála neked.  Aludj nyugodtan tovább. Bármi baj van lent leszek a nappaliba. - puszilta meg a homlokom.

Helló ~ Ez a rész rövid és nincs átnézve. 😐 Köszön, hogy végig olvastad. Puszi:333♡