A Kezdet || PSH [fordítás]

26. R É S Z

- Miért ignorálsz mindig? Nem vagyok elég jó ahhoz, hogy a barátod legyek?

A tekintetemet azonnal kerülni kezdte és komolyra fordult, miután meghallotta a kérdésem.

Felkuncogtam.

- Semmi baj. Felejtsd el - mondtam és gyorsabban kezdtem sétálni, hátrahagyva őt.

- Fura vagy és néha idegesítesz engem. Ezért - válaszolt végre.

- Valóban? - nevettem hamisan.

- Folyamatosan bevallod nekem az érzéseidet, ami engem zavart. Idegesítő volt, hogy mindig velem voltál, amikor valami rossz történt velem. Te voltál az egyetlen, aki segített nekem és megnyugtatott az üzeneteivel, még akkor is, ha én ritkán válaszoltam. Mindig mástól vártam a segítséget, de te voltál az egyetlen, aki velem volt. Folyamatosan megkérdezem magamtól: "Miért mindig te? Nyolc éven keresztül?" Mindig te vagy az. Teljesen össze vagyok zavarodva. Nem kedvelem az olyan fura embereket, mint amilyen te is vagy, de te... te más vagy. - magyarázta el nekem, amitől könnyek szöktek a szemeimbe.

- Mi lenne, ha befejezném mindezt és egy önálló lány próbálnék lenni? Akkor kedvelnél? - kérdeztem tőle és válaszra vártam, de csak csendben volt.

Miután megértettem a szituációt, elnevettem magam.

- Sunghoon, haza akarok menni - váltottam témát és gyorsan letöröltem a könnyeim, mire ő közelebb sétált hozzám.

- Pont ezért vagyunk ma itt. El akarlak fogadni barátomként. Valamint jobban meg akarlak ismerni, mivel folyamatosan a fejemben jársz. - válaszolt. - Kim Rona, mostantól legyünk barátok - mondta.