Viki szemszöge
– Mit keresel itt Viki? - sétált közelebb Eszter
Hangja nyugodt volt, nem mutatott felém semmiféle közönyt vagy haragot, azok után, hogy egy hétig nem halottam felőle.
– Én... Büntetőmunkán vagyok. - mutattam a könyvtár ajtajára
– Oh, igen, halottam róla, hogy mit csináltál. Miért tetted?
Már egészen közel volt hozzám, mégis mikor úgy egy méter választhatott el tőle lelassított, majd megállt.
– Nem bírtam nézni ahogyan Nórit piszkálták.
– Piszkálták? Mivel piszkálták.
Torkom elszorult. Alig bírtam megszólalni, hiszen mindenről én tehettem. Az én hülyeség tett mindent tönkre, ami nem volt más mint, hogy megcsókoltam az iskola falain belül Esztert, holott ő nyomatékosan kérte, hogy soha ne tegyem. Nyilván a Szegedi dolga óta ő már tisztában volt vele, hogy mivel játszik.
– Csak... Csak azzal, hogy... Szóval veled. Hogy én meg te... Szóval érted. - nyeltem egy nagyot
– Igen. - sütötte le a szemeit
– Sajnálom Eszter. Annyira nagyon sajnálom. Fogalmam sem volt róla, hogy amit teszek, annak ekkora behatása lesz a dolgokra.
– Semmi baj Viki. - nézett rám – Nem a te hibád. Te aszerint cselekedtél, amit a szíved diktált.
Szótlanul álltam a nővel szemben, és a torkomban lévő hatalmas gombóccal harcoltam. Megérintett az, hogy Eszter azok után ilyen lágyan, és megértően beszélt velem. Azt hittem teljesen kifog akadni, és mindent ami csak eszébe jut a fejemhez vág majd. Ezzel szemben halkan, és finoman beszélt velem. Ez volt az az oldala amibe egykoron beleszerettem. A lágy és kedves Eszter, ki nem dohányzik, és használ durva szavakat.
– Ha nem csókoltalak volna meg, akkor mai napig itt tanítanál. Nóri mellett is ott lennének a barátai, és a barátja nem szakított volna vele.
– Norbi szakított vele?
– I-igen.
– Oh baszki... Hát még ez is, akkor ezért nem hív vissza. - suttogta – Mellette kell lennem. - nézett rám könny áztatta szemeivel
Megrémültem mikor láttam, hogy Eszter, a mindig erős és talpra esett nő sír. Legutóbb, és talán előtte nem is, akkor láttam zokogni, mikor Tamás rajta kapott minket.
– Nem otthonról jöttél?
– Nem... Egy ideje már nem alszok otthon.
– Robi? - igyekeztem puhatolózni
– Veszekedtünk, igen. - bólintott lágyan – Nórival pedig azóta nem is beszéltem.
– De hiszen miért nem ugrasz akkor haza mikor Robi nincs otthon?
– Nem tudom, félek nem akar látni...
– De hiszen Nóri szeret téged, csak még szokatlan neki ez az egész.
– Dehogy szokatlan. - túrt bele hajába – Mikor Melinda kitudódott akkor is ez volt. Csak annyi különbséggel, hogy annak nem ment híre.
– Hogy-hogy?
أنت تقرأ
Közös titkunk
عاطفيةMindaddig jó titkos szeretőnek lenni, míg nem kezdesz el komolyabb érzelmeket táplálni a másik fél iránt. Gondolta ezt a fiatal Németh Viktória is, ki egyik napról a másikra csöppent bele egy házas nő életébe. |since 2021. november| |best ranking #1...
