Az ex-férjem kis öcse!

•18.fejezet•

*18:03*

Egy csomó maffiásnak be mutatót Eden. Mindig közel tartót magához. Mondom NAGYON közzel. A spanyol maffia főnök volt a házi gazda, egyszer csak felment a színpadra.

-Szép estét kívánok minden kedves vendégemnek! Kezdet bele. -Ma ez egy nagyon fontos nap számomra, hisz ma eljött az a vendégem, akire már annyi éve várok! -Hogy végre ne csak szellem gyilkos ként ismerjük, hanem az igazi valóját is! Én csak nyeltem egyet és reménykedtem benne, hogy épp nem Keith az. Pont ebben a percben Mellénk toppant egy fickó.

-Már nagyon érdekel ki lehet az, akitől minden maffiás retteg! -Ki az olasz fegyvere ellenünk!

-Én nem félek semmitől ezt maga is tudja Mr. Lee! Felelte a férjem rá se nézve csak előre az egyik kezével szorosan maga mellet tartva engem.

-Na ne huzam itt az időt hadd mutassam be önöknek Sean Palmer-t és Keith Palmer-t! Mutatót a megettünk lévő ajtó fele erre mindenki meg fordult.
Egyszer csak nyílt az ajtó és beléptek rajta.

-Na ne szórakozzanak velem ez egy kölyök! Szólalt meg Mr.Lee majd elő vett egy aranyozót kést.

-Na nézzük mit tud egy ilyen szaros kölyök! -Még elkapni se fogja tudni nem, hogy még ő legyen a szellem gyilkos! Eden csak bólintót egy mosoly jelent meg az arcán. Mr.Lee Keith fele dobta a kést, amit Keith el is kapót egy kis centire az arcától. Mr.Lee arcára rá fagyot a mosoly és látszót rajta a félelem.

-Szép húzás egy szaros kölyökkel szemben! Kacagót fel Keith és a kezébe forgatta a kést.

-Amúgy szép darab, nézzük milyen szépen repül! Keith Mr.Lee fele dobta, ami csak a fülét horzsolta.

-Ha ennyit tudsz kölyök? Kacagót fel maga biztosan. Mire észrevette, hogy mindenki mögé fordul. Mikor meg fordult a fia feküdt a földön a kés pedig bele ált a homloka kellős közepébe. Eden rá nézet Keith-re és egy elismerés szerűt bólintót.

Mondjuk az már nem tetszett neki, hogy Keith engem bámul. Pedig, ha tudná az igazat.

*18:46*

Épp pár ismerősömmel beszélgetem, akiket ismerek mivel Sean mindig engem vitt az össze jövetelekre. Sean és Eden egész este szurkálják egymást a szemükkel szikrázik a gyűlölet köztük.

-Mond Jane, hogy tudtál ilyen két helyes pasi közt választani? Kérdezte az egyik.

-Én biztos mind kettőt meg tartottam volna! -Vagy talán az olaszt szeretőd ként tartod? Ragták fel a kérdéseket egymás után.

-Úgy...Kezdtem bele. - Hogy az olasz a bátyám! Erre mind rám kapták a tekintetüket és le fagytak. Mert mindenki tudja, hogy az olasz és az Orosz nagy ellenségek. Hirtelen meg szólalt a telefonom.

-Ha meg bocsátotok ezt felveszem! Indultam ki a teraszra. Majd felvettem.

-Igen? -Ki az? Szóltam bele.

-Ciao Jane! Szólt bele Olaszul.

-Kivel beszélek?

-A múlttal Jane vagy mondjam jövőnek? Mondta.

-Ha nem fogalmaz konkrétan inkább leteszem! Szóltam bele a telefonba majd letenni készültem.

-Roy Cooper! Szólt bele, amikor meg halottam ezt a nevet le fagytam.

-Ki maga? -És honnan tudja ezt?

-Az élet más fordulatot vett mi? Kacagót bele telefonba. -Annyit mondok Jane én minden hol ott vagyok!

-Te akkor is ott voltál? -A te művid voltak azok is?

-Pontosan Jane! -Én voltam az, aki le veretet és a videokkal is ügyködtem kicsit! -Ja és anyádat is én öletem meg! Kacagót tovább.

Éreztem, hogy a könnyei el kezdenek potyogni.

-Miért te szemét? -Ki vagy?

-Mert szeretlek őrülten Jane és nem nyugszom bele, hogy a rohadt Cooper fivéreké legyél! -Ja üdvözletem a kis Keith-nek ma elér hozzá is az ajándékom puszi!

-Te pszichopata! Kiáltottam a telefonba majd kinyomtam a hívást.

-Mi a baj Jane? Halotam egy ismerős hangot magam megöl, meg fordultam és a bátyám ált ott. Rögtön oda sietem hozzá és jó szorosan meg öleltem.

-Anya...sirtam el magam.

-Mi van vele? Kérdezte értetlenül.

-Megölete! Mondtam ki nagy nehezen.

-Ki? Egyszer csak valaki ellökte tőle és meg ütötte.

-Eden! Ennyit tudtam csak ki nyögni ő dühösen rám tekintet majd közel jött és fel kapót a vállára. Mikor a terembe léptünk mindenki minket nézet Sean betoppant utánunk és fel kiáltót.

-Keith! -MOST! Ekkor ki tört mindenki egymásnak estek. Eden csak néhány embert lőtt le és elég nyugodtan sétálgatót a kijárat fele a vállán velem.

Mikor az autóhoz értünk be lökőt rajta be ült és nagy sebességgel elindult. Nagyon dühös volt nem mertem meg se szólalni.

Akkor mikor haza értünk ki szállt ki nyitotta az ajtót és ki ráncigált onnan. Majd a napaliba húzót és ott le lökőt a földre.

-Szóval ő a szeretőd mi Jane? Nézet rám és közben fel-alá járkált. Majd levette a zakóját és eldobta messzire.

-Eden!

-KUSSOLJ MOST ÉN BESZÉLEK! Ordítót rám.

-NYUGOT VOLTAM VELED, FIGYELMES, MÉG GAZDAG IS VAGYOK, MEG ADOK NEKED MINDENT, MÉG KÉPES LETTEM VOLNA FÉRE TENNI AZT IS, HOGY 19 ÉVVEL EZELÖTT SZÉGYENTELENÜL OTT HAGYTÁL ENGEM! -ÉS ERRE MIT KAPOK?!-HOGY AZ ELLENSÉGEM A FELESÉGEM ÖLGETI! Ordibált tovább a könnyei el kezdtek folyni.

-MI AZ JANE?!-MÉRT SIRSZ?!-SAJNÁLOD ŐN MAGAD! -MERT AHOGY LÁTTOM MÁST NEM VAGY KÉPES SZERETNI SE, NEM, HOGY SAJNÁLNI VALAKIT! Rugót bele a kis üveg asztalba, ami összetört. Én felálltam le töröltem a könnyeim és rá néztem.

-Na mi az Jane ő jobb az ágyba, mint én? Csak úgy ömlöttek az ocsmány szavak a szájából. Én felemeltem a kezem és pofon vágtam.

-Sean Palmer a bátyám te őrült állat! -Nem tűnt fel, hogy egyforma a vezeték nevünk is? -Ja ne válaszolj mert csak azt veszed észre, ha téged bánt valaki másra nem is tudsz gondolni csak még mindig arra, amit nem lehet visszacsinálni! -Csak a 19 évvel előtti sérelmeidre tudsz gondolni! Ekkor a szemembe nézet és én is az övébe.

-Ha ezt akartad elérni tessék ki mondom! Mondtam a szemébe nézve még mindig. -Az nap azért hagytalak ott mert Rómába utaztam mert az nap hívót a bátyám, hogy meg halt az anyám és mellette akartam lenni. -Meg elfelejteni mindent. Mondtam majd hátat fordítva elindultam csak ált ott egy szó nélkül.

-Ja és még valami! Fordultam vissza hozzá és meg csókoltam.

-Én is szeretlek téged Eden Cooper! Mondtam mélyen a szemébe nézve. Most ő kezdeményezte a csókot. A csókunkba benne volt a vágy egymás iránt, amit már rég éreztünk. Levegő hiányba váltunk el egymástól.

-Szeretlek Jane! -Nagyon! Szólalt meg mikor a homlokát az enyémnek támasztotta.

-Akkor mutasd meg ne lazsálj mert meg egyeztünk! Mikor ezt ki mondtam el mosolyodót és fel kapót majd elindult az emeletre velem majd a szobánkhoz érve meg csókolt hosszasan, kinyitotta az ajtót besétált rajta velem a karjába és belökte a lábával az ajtót.