A hazugság bűze

7. - Igaz

Izaya tényleg igyekezett úgy viselkedni ahogy a történtek előtt, de ez nem volt olyan egyszerű. Legalábbis Shizuo úgy látta, hogy küszködik a szerepével amit eddig olyan tökéletesen irritálóan alakított. Most akármennyire is lazának mutatta magát, akármilyen ravasz vigyort villantott, mégsem volt ugyanaz..

Kerülte Shizuot. Profin elrejtette mások elől ezt az aprócska változást és úgy alakította a dolgokat, hogy a tanórákon kívül még csak egy légtérben se legyenek, de ez mégis hogy nem tűnt fel senkinek?

Shizuo régen nem szívesen időzött egy helyen a bolhával, de most esélye sem volt arra, hogy akárcsak a közelébe mehessen és ez annyira bosszantotta, hogy legszívesebben.. Legszívesebben üvöltött volna a fájdalomtól és a tehetetlenségtől. Ez a nyamvadt bolha olyan hirtelen szívódott fel mikor Shizuo akárcsak gondolt arra, hogy megközelítse, mintha ott sem lett volna, ráadásul vészesen közeledett az idő, hogy még annyit se mutatkozzon az iskolában mint eddig, mert amint teljesíti a kötelező óraszámot, megint felszívódik hetekre és Shizuo egészen biztos volt benne, hogy másik búvóhely után néz az otthona helyett.

Szóval Shizuo olyat tett, amit azelőtt soha.

– Kérhetek egy szívességet? – nézett Shinrára aki mosolyogva pillantott fel a könyvéből, ami a változatosság kedvéért nem egy orvosi vagy kutatói kötet volt, hanem egy romantikus, reneszánsz korban játszódó regény. Valami olyasmivel magyarázta, hogy ez is egyfajta kutatás.

– Nem kell szívességnek hívnod. Barátok vagyunk, ha tudok segítek. – Shizuonak jól estek a szavak, de tudta, hogy amit kér, azzal nem csak feladja barátjának a leckét, de sok megválaszolatlan kérdést is hagy majd maga után.

– Beszélnem kell Izayával. – Shinra olyannyira meglepődött, hogy azonnal becsukta a könyvét. A hirtelen mozdulat miatt hangosan csattant és sokan feléjük pillantottak, mintha csak attól féltek volna, hogy Shizuo megütött valakit. Lássuk be, nem ez lett volna az első eset..

Azonban miután meggyőződtek róla, hogy Shizuo jelenleg ártalmatlan, tovább folytatták amit addig csináltak.

– Beszélni? Mármint nem verekedni vagy ilyesmi, hanem beszélgetni vele? – kérdezte Shinra döbbenten majd elgondolkodva fogta meg az állát. – Bár ha jobban belegondolok nemrég is ezért akartad meglátogatni. – csak akkor Shinra épp nagyon bele volt mélyedve valamibe és csak futólag pillantott Shizuora meglepettségében.

– El tudnád intézni, hogy ne szívódjon fel olyan hirtelen? – kérdezte miközben visszaidézte, hogy az első csendes órák után, hogy próbálta meg megközelíteni a bolhát, akivel a jól megszokott hosszadalmas fogócskák átcsaptak bújócskába. Amint utána eredt, egy-két sarkig üldözte aztán eltűnt. Az orrára sem tudott hagyatkozni, mert Izaya előrelátóan elhagyott pár használt ruhadarabot. Pólók, pulcsik, egyszer pedig egy zokni kupac fogadta a női mosdó egyik zárt ajtaja mögött az ülőkén. Semmi hencegő üzenet vagy hergelő megjegyzés. Csak ruhák..

– Nem hiszem, hogy az menne. De megadhatom valamelyik telefon számát.

– Valamelyik? – akadt fent a szón Shizuo, majd eszébe jutott, hogy a nyomorult kis bolha mindig másmilyen telefont lóbál a kezében. Nem igazán gondolt bele eddig, mert nem érdekelte a dolog.

– Több telefonja és száma is van. Ne kérdezd mi értelme, csak unalmas válaszokat adott mikor kérdeztem. – mondta legyintve majd egy pillanatra félre pillantott és vörös lett az arca. Hevesen megrázta a fejét és ismét Shizuora pillantott. – Talán volt néhány zavarba ejtő válasza is, de szerintem azt sem akarod hallani.

Ebben tévedett. Szívesen meghallgatta volna, de most fontosabb volt, hogy minél előbb nyakon csíphesse a bolhát.

– Leírnád nekem mindet amelyiket tudod? – kérdezte mire Shinra biccentett egyet majd előhalászta zsebéből a mobilját és egy kitépett füzetlapra elkezdte leírni a telefonszámokat.