Halálfalók hercegnője

4. Fejezet - Két tűz között (18+)

Wilson Bellát kezdte fürkészni, és leült mellé egy székre, miután utántöltötte az italát.

-Milyen érzés volt megölni a nőt? -kérdezte. Bella a szemeibe nézett. Nem tudta megfogalmazni pontosan mit is érzett akkor abban a pillanatban, mikor látta, hogy az életadó fény távozik Kathryn szeméből.

-Nem gondoltam, hogy meg fogom tudni tenni. -ismerte be a lány és lehajtotta a fejét. -féltem... de utána mikor túl voltam a rémületen, büszke voltam magamra. És volt még egy érzés. Nem tudom megmondani mi, de egy furcsa erő járta át a testem. -Wilson felemelte a lány fejét az állánál fogva.

-Hatalom. -mondta komolyan. -Azt érezted. És sosem szégyen félni. Mindenki az hiszi a halálfalók olyan gonoszok, hogy csak a haláltól félnek. Mi csak egy bizonyos célért harcolunk, majd egyszer elmesélem neked, hogy miért is. Viszont amíg azt elérjük, még sok embernek kell majd meghalnia. És ha azt akarod, hogy mi halálfalók tiszteljünk, akkor sosem hagyhatod, hogy az ellenségeid megússzák tetteiket. Félhetsz közben, de a bátorságod győzzön a félelmed felett és próbáld meg nem kimutatni, ha megijedsz egy feladattól.

-Köszönöm Mr. Wilson, hogy velem volt ma. -Bella őszinte hálával pislogott a férfira. Aztán eszébe jutott, hogy ma itt alszik az épületben. Vajon a férfi azt akarja, hogy együtt aludjon vele? Érzelmei valószínűleg kiülhettek az arcára.

-Mi jár a fejedben? -vonta fel a szemöldökét Wilson.

-Mr. Wilson, én hol fogok aludni? -kérdezte a lány némi megalázkodással a hangjában. A férfi halkan nevetett majd belekortyolt az italába, de közben le nem vette a szemét a lányról.

-Hol szeretnél? -kérdezte végül. -Két lehetőséged is van. Vagy adok neked egy szobát a lányaim mellett, vagy aludhatsz velem az emeleten. Te dönthetsz. Bár azt hiszem te az utóbbit szeretnéd. -malíciával a mosolyában nézte a lányt. Igaza volt és Bellát akármennyire is bosszantotta a férfi élcelődése, nem volt már energiája ahhoz, hogy hatalmi játékot játsszon vele.

-Igen Mr. Wilson, valóban inkább az utóbbit választanám.
A terem másik végében kinyílt az ajtó és Agnes és egy másik ismeretlen nő jelent meg mögötte. A másik lány igen szimpatikus volt Bellának. Hosszú vörös haját nagyon laza csomóba kötötte a feje tetejére, így apró tincsek hulltak alá rendezetlenül. Sápadt arcát szeplők borították és vöröses pír. Kyle kérdőn nézett rájuk.

-Miért vagytok ébren? -kérdezte őket bosszankodva.

-Talán csak nem zavarunk? -tapintott rá Agnes a lényegre gúnyos arccal. Wilson figyelmeztetően nézett rá.

-Felébredtünk és hangokat hallottunk, így gondoltuk, kijövünk és iszunk egy pohárral. -felelt a másik lány halkan főnöke kérdérése. Eközben Agnes nem zavartatta magát, odasétált kettejükhöz, benyúlt a pult mögé az italért és egy poharat magához reptetve, töltött magának belőle, majd leült Bella másik oldalára. A másik nő is elindult feléjük. A varázsló szemei egy pillanatra villámokat szórtak, majd erőt vett magán, rendezte érzéseit, és a Bella számára ismeretlen nőre nézett, aki éppen azon ügyködött, hogy ő is töltsön magának az italból.
-Rosie, ha megittad, kérlek készíts odafent fürdővizet. Bellának, nagyon hosszú napja volt, és hamarosan le kell feküdnie.

-Hát persze uram. -bólintott Rosie. Ezután pár percig kínos csend honolt, amíg Rosie meg nem itta pohara tartalmát, és fel nem ment az emeletre. Akkor aztán Agnes Wilsonra nézett még mindig gúnyosan.

-Na és mitől fáradt el ennyire a kislány? És hogy-hogy még ébren van, nem az apjával kéne lennie a kupadöntőn?

-Kisebb fennforgások történtek. -mosolyodott el ismét Mr. Wilson, de ez most inkább vicsorra hasonlított. - A lány velem volt éppen mikor elszakadtunk a többiektől így magamhoz hoztam haza és az apja azt mondta inkább maradjon itt.