Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

3. rész Az új tag

Miután visszamentünk a hajóra, valaki fogadott minket, ugyanolyan ruhában, mint mi.

-Ő meg kicsoda?-kérdi Suzme.

-Nem tudom. Ha az Oarai kémje, szólj-mondtam.

-Sziasztok, én Takács Fanni vagyok-mondta a rejtélyes idegen.

-Egy magyar?-kérdezte mindenki.

-Igen-mondta ő.

-De honnan tudsz a sensha-doról? Magyarországon jó ideje nincsen-mondtam én.

-Igazad is van, Ayumi,-kezdte Fanni-csakhát az én apám a teljes magyar boripar ura. Mióta Lengyelország elkezdte nagy mennyiségben venni a borunkat, azóta eléggé gazdagok vagyunk. Nemrég felfigyeltem a sensha-dóra, és mivel apa ki tudja fizetni a tandíjat, ezért terveztem elmenni valamelyik suliba. Eredetileg, hogy erősítsem apám kapcsolatait a lengyelekkel, a Bonple-re jártam. Ott megtanítottak japánul meg lengyelül, de három napja jött a levél, hogy miután Alice elmegy, én leszek a 94. tanuló. És ennyi.

-Azta! De jó, hogy egy magyar is jár közénk!-mondta Nao.

-És van egy meglepetésem. Fiúk, jöhet!-kiáltott Fanni, és jött egy tartálykocsi.

-Ebben a kocsiban frissen szűrt szőlőlé van, avagy ahogy a magyarok hívják, must. Az oldalán van a csap-mondta Fanni.

Erre mindenki kedve jobb lett, és ugráltak ki a tankokból. Tizenöt perccel később valami más lett megrohamozva: a wc-k. Csak én, Mina és Fanni nem ült a wc-n.

-Mi történt?-kérdzte Mina.

-A társaitok sok mustot ittak, ezért hasmenésük lett. Ti mennyit ittatok?-kérdezte Fanni.

-Egy poharat-mondtuk mindketten.

-Kértek almás pitét? Ez nem okoz hasfájást-hozott egy szép sütit Fanni.

A pite mellett elbeszélgettünk arról, hogy milyen itt élni, és egyebek. Fanni egy kedves és készséges lány. Szuperokos, és néha félős. Szépen lassan elrendeződtek a dolgok. Nekem eggyel több dolgom lett: én lettem a csapat kapitánya, és ezért valamiért én lettem a suli vezére. Nem értem miért, talán a suli senshaközpontűsága miatt. Kb. olyan volt nekem, mint Horthy Miklósnak. Időközben Nao lett az alparancsnok, de megtartotta a Turánt, így Fannié lett a Tas. Egy nap, amikor pont az őszi szünet előtti utolsó nap volt (péntek), bejön az irodámba (van saját irodám) Fanni.

-Mit szeretnél?-kérdeztem.

-Vasárnap lesz október huszonharmadika. Terveznék egy filmet, amit hazaküldök megmutatni. Takako papája és az enyém is belegyezett, hogy jön. Ja, és a csapatod, Mina és Naramo is beleegyezett. Gondolom, te is jössz. Két kérdésem lenne: Első, hogy forgathatunk itt?

-Persze, én is jövök. A forgatási engedélyt is megkapjátok. De mi a második?-kérdeztem.

-Senki sem vállalja a szovjetek szerepét. És a tankok is hiányoznak (bár azt még megoldom). Honnan lesznek szovjetek?-kérdezte Fanni.

-Megoldom. Holnap gyertek ide-mondtam, és Fanni elment.

Ekkor elővettem a telefonom, és felhívtam valakit.

-Jó napot, és Ayumi Hakaga vagyok, a Horthy Miklós Katonai Akadémia kormányzója(ez a rangom). Lehet egy kérésem?-mondtam én.

-Mi lenne az?-mondta egy magas hang.

-Jönnének 3 tankkal és kb. 20 emberrel egy filmforgatásra?-mondtam.

-Persze. Imádok szerepelni-mondta a hang.