Maybe I just wanna be Yours | Dramione FF

5. - Paranoia

Még akkor sem tudtam kiverni a fejemből Malfoyt és a találkozásunkat, amikor hazaértem. Hosszú nap volt, szerencsére sikerült mindent elintéznem, azonban amikor célirányosan a lakásom felé vettem az irányt, újra eszembe jutottak a történtek.

Végül is... kis idő és elfelejtem. Nem lesz itt baj. Majd koncentrálok jobban a munkára.

Hazaérve bekapcsoltam a zenelejátszóm, feltettem forrni vizet, bepakoltam egy adag mosást, és töltöttem egy pohár bort. A konyhapultnak támaszkodva kinéztem a konyhaablakon és a kezembe vettem a poharat. A kis helyiségben a gyér fény éppen csak a tűzhelyet világította meg, ezért jól kivehetőek voltak a kinti fények. A konyhám a város egyik forgalmasabb utcájára nézett. Szerettem csak úgy bámulni a forgalmat, a járókelőket, és elmerengeni egy-egy hosszabb nap után, hogy kicsit elfelejtsem a teendőimet és azt, hogy mekkora felelősségem is van Mágiaügyi Miniszterként. Néha még nekem is jól esik egy kicsit elmenekülni a feladataim elől.

Miután megvacsoráztam, a borospoharam és a jelenleg olvasott könyvemmel leültem a kanapémra, majd a következő pillanatban már késő este volt, amit észre sem vettem. Tekintettel a másnapi terveimre, gyorsan letusoltam és ágyba bújtam, mert mozgalmas hétvége elé néztem.

Másnap reggel amikor felébredtem, hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok. Most ez álom, vagy valóság? Elég furcsa álmom volt: egy szőke hajú férfi sétál felém, de nem látom az arcát. Jó pár percnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek, hogy a tegnapi események valóságosak, tényleg Malfoyyal találkoztam, és legnagyobb örömömre vele is álmodhattam. Hát ez fantasztikus.

Viszont nem volt idő ezen problémázzak, már ki is keltem az ágyból, és a szekrény felé vettem az irányt. Még elég korán volt ahhoz, hogy kevesen legyenek a parkban, hogy kellemeset sportolhassak ebben a csípős hidegben. Átöltöztem kedvenc futóruhámba, és kávé és reggeli nélkül elindultam a kulacsommal, a kis törölközőmmel és a zenelejátszómmal az ajtó irányába.

A parkba érve szokásos helyemre lepakoltam a cuccaimat, majd kis bemelegítés után bedugtam a fülembe az egyik sportolós lejátszási listámat, és futni kezdtem. Szerettem itt futni, gyönyörű ez a park, tökéletes helyszín ehhez, ráadásul van kialakított futópálya is.

Már az ötödik körömet róttam, amikor eszembe jutottak megint a tegnap itt történtek, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve letértem a futópályáról, és a park belseje felé vettem az irányt. Néhány perc múlva megérkeztem oda, ahova tartottam: a tóparthoz. Gyönyörű volt ebben a reggeli órában, a felkelő nap sugarai éppen csak megcsillantak a víz felszínén.

Furcsa érzésem támadt, mintha valami nem stimmelne. Egyből forgolódni kezdtem, szétnéztem a szélrózsa minden irányába, de semmit nem láttam. Aztán úgy döntöttem, jobb lesz, ha visszamegyek a futópályára. Néhány kört még teljesítettem, majd nyújtás után hazaindultam. Otthon letusoltam, majd reggeli közben átgondoltam, hogy miket terveztem a mai napra. Főleg takarítást, úgyhogy álhattam is neki.

Délután volt, mire végeztem az egész házzal, de már igazán ráfért a takarítás. Közben egy ebédet is megejtettem, de nem volt kedvem főzni, úgyhogy igénybe vettem egy étterem kiszállítását. Mit ki nem találnak ezek a muglik... Tényleg egyszerűbb lett volna csettinteni egyet, de én élvezem ezt a mugli-szerű életmódot.

Ennyi bent lét, takarítás, csörömpölés, zenehallgatás után igazán rám fért egy kis friss levegő, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni. Már lassan sötétedett odakint, ezért nem mentem messzire, csak a lakónegyedemben sétáltam, ilyenkor már a parkba sem szívesen megyek el, noha a pálcám azért mindig nálam van, de megfogadtam magamnak, hogy csak a legszükségesebb esetekben fogom használni. Ezért maradtam inkább a forgalmasabb, megfelelően kivilágított területeken.

De még így is, hogy az általam megítélt a biztonságosabb helyen sétáltam, olyan furcsán éreztem magam, megint. Pont, mint reggel, futás közben. Ilyen érzésem sosem volt még, és nem tudom, hogy mitől lehet, de egy kicsit meg is ijesztett. Lehet, hogy csak beképzelem, és nem lenne semmi miatt aggódnom. Megint akaratlanul is körbepillantottam, néhányszor meg is fordultam, hátha rájövök, hogy mi lehet a baj, hátha látok valamit, amiből tudok következtetni erre a furcsa érzésre. Kezdett komolyabban is aggasztani a dolog, de egyelőre nem akartam senkit sem terhelni ezzel az aggodalommal, sem a barátaimat, akár Harryt vagy Ginnyt, sem pedig a kollégáimat, akikkel szintén nagyon jó kapcsolatot ápolok.

Ekkor Hermione nem sejtette még, hogy valaki figyeli.