Ez a szenvedély

8 0 0
                                    

Csak álltam egy helyben, közben szemeit rám meresztette, majd halkan hozzámszólt: Hé kislány, ülj ide mellém! Én egy kis ideig csak mosolyogtam majd oda ültem. Mindketten a telefont nyomogattuk, mikor megfogta a combomat... Eszméletlen érzés volt, amit nem tudtam kimutatni ezért csak egy kis mosollyal letudtam e csodás pillanatot. Majd tovább telefonoztunk. Egyszer csak rám nézett és hirtelen hevesen kezdett dobogni a szívem majd én is ránéztem. Gyönyörű sötét barna szemébe elmerűltem, miközbe egymást néztük a fülem mögé tűrte a hajam és szép lágyan megjegyezte hogy : most meg foglak csókolni... a pillangók a hasamba csak úgy repdestek, mintha megfagyott volna bennem a vér, egy szót nem szóltam csak hagytam hogy történjen meg a dolog, ami meg is történt volna ha a telefonom nem szólalt volna meg... Édesanyám írt, hogy most végzett,10 perc és itthon van! Mondtam neki hogy jobb lesz ha elmegy viszont ő magához húzott, majdnem összeért a szánk és ezt mondta: "Csak Te és Én" nem tudtam ellenállni neki mikor meg akartam csókolni, az ujját a szájához vette és ez hangzott el a szájából : " Lassabban kislány, tartogassunk holnapra is valamit" majd megfogta kabátját és elment...

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jan 15, 2022 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Ez a szenvedélyWhere stories live. Discover now