Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

4. rész Téli kalandok

Jó ideje volt már október, közeledik a tél. A suli átment téli díszítésbe, mikulások mindenhol, és ebédhez kenyér helyett valamiért mézeskalács van. Kivéve Naramónak, aki cukorbeteg. Éppen törióra előtt volt, amikor bejön a terembe az ofő, Ravecky tanár úr, nagykbátban.

-Most mégis mit keres itt a tanár úr? Elbocsátási kérelémért? Mert valahova menni akar-gondolkoztam.

Erre a tanár úr megszólal.

-Kint esik a hó! Mi és a tanárok megbeszéltük, hogy elengedjük az utolsó órát, már ha a kormányzó beleegyezik-mondta Ravecky, akin látszott, hogy meg akar sülni.

-Nyugodtan-válaszoltam, mire tizenöt másodperc múlva megszólal a nap végét jelző csengő.

Hogy miért is van ekkora hatalmam? Azt nem tudom. A sulinak én vagyok a megkérdőjelezhetetlen úr, akinek minden szava szent, és tűzbe is rohannak utána. Na, mindegy, vissza a suliba, ahol Sango megállít engem.

-Össze tudnád hozni a csapatot?-mondja ő.

-Szerinted?-kérdeztem én, és Sangón már látszott a kínosság.

Így hát összetrombitáltam a sulit, és elmentünk a gyakorlótérre.

-Sziasztok!-kezdte Sango-Ma egy különleges mindenki mindenki ellen játékot fogunk játszani, különleges töltetekkel. Annak idején talán a Continuiationnal csináltam ilyet. Na, hajrá!

-De mi a játék lényege?-kérdi Riko.

-Majd meglátjátok. Na mindegy, ott van néhány speciális töltény. Azokkal fogunk játszani-mondta Sango.

Így mindenki elkezdte pakolni a muníciót.

-Ez jóval könnyebb, mint akármelyik tüzérségi lőszer, amit a Tasba raktam-mondta Takako.

-Ez akkor tényleg speciális-mondta Riku.

-Na mindegy, indulás!-mondom én, és beugráltunk a tannkba.

Mindenki elhelyezkedett, és indult a harc. Azonnal összetalálkoztunk Mina Zrínyiével.

-Na, most kilőlek-mondta Suzume.

-Látom, pipa vagy Minára. Miért is?-kérdeztem én.

-Leöntött egy vödör hóval. Jó, hogy a téli egyenruhánkban van belső fűtőtest, és persze van nadrágunk-mondja Suzume, és elsüti a löveget.

De a tankon fehér zászló helyett hó volt.

-Mi a...-mondja Suzume.

-Brrr...-hallatszik a rádióban Mina hangja, aki kapott egy kicsi havat.

-Tűz!-kiáltottam, ami egyenesen a löveget találta el, és kijött a fehér zászló.

-Eltömítettétek a löveget!-ordított Mina.

-Elnézést-húztunk el a tetthelyről.

Valahogy kijutottunk a hajó szélére, ahol megpillantottam a Continuiation hajóját.

-Van egy ötletem-mondtam én.

-Csak nem...-mondja Riko.

-Hé! Én vagyok a sulink vezetője! Szerintem Mika és a finnek jönnének. Már ott is vége lett az óráknak-mondtam én, látva a csapat kételkedő arcát.

-De hogyan juttatunk oda valami üzenetfélét?-kérdi Suzume.

-Takako, most!-mondtam a töltőnknek, aki kimászott a tankból, és jó magasra feldobott egy füstbombát(olyat, amit az Oarai használt még a Saunders ellen), és Mika azonnal észrevette, és felhívott.

-Szia Ayumi, mit szeretnél? Csakúgy az ember nem dob fel füstbombát-mondja Mika.

-Honnan tudod, hogy mi voltunk?-kérdem én.

-A hajótok eléggé felismerhető, ahogy a tankod is. Na mindegy, mit akarsz?-kérdez vissza Mika.

-Jöttök hócsatázni tankokkal?-kérdem én.

-Hócsatázni?! Az volt a kedvencem! Hát persze!-lelkesedett fel Mika.

Én gyorsan rendbe raktam a csapatot, miután félbeszakítottam a meccset. Időközben Mika összehozta a Continuiation sensha-do csapatát.

-Hócsatázni megyünk!-mondta nagy örömmel.

-De miért? Csak holnap lesz edzés-mondja Aki, a BT-42-nek (Mika tankja) a tüzére.

-Mert a Horty meghívott minket-mondja Mika.

-A nemrég alapított suli, ami szétverte az Oarai-Chihatant?-kérdezte Mikko, a BT-42 sofőre.

-Az bizony. Na mindegy, vigyétek a tankokat!-mondta Mika, és elindultak.

Gyorsan meg is érkeztek. Én szokás szerint kimentem fogadni őket Naramóval és Fannival, aki nagyon fel volt spanolva.

-Szia Mika. Bemutatom neked Fannit és Naramót-mondtam én.

-Szia Ayumi. Én meg bemutatom Akit és Mikkot-köszönt Mika.

-Sziasztok-mondta mindenki.

-Mika, ezt légyszi aláírnád?-kérdezte Fanni.

-Persze-vett elő egy tollat Mika, és aláírta.

Felmentünk, és elindult a meccs. Ami ott történt, az inkább egy kisiskolás hógolyócsata volt, mint harc. Mindenki eszeveszetten lövi az ellent, miközben én összetalálkozok Naramóval és Naoval, ahogy éppen egy bokorban lapulnak.

-Mit csináltok?-kérdeztem.

-Várjuk, hogy a csali idehozza a zászlóst, aztán kilőjük-mondja Nao.

-Ebbe én is beszállok-mondtam, és bementem a bokorba.

Ekkor megjön Mina, mögötte a BT-42-essel, ami nem számol az elbújókkal. Hirtelen Mina megáll, mire belemegy Mika tankja, amiben a legénység lassan reagál, így volt néhány másodperc célozni. Eldörren a három löveg, és telibe kapja az ellenség a havat. Fel is jön a kis fehér zászló. Később, a meccs vége után Mika odajön hozzám.

-Szép volt Hakaga. Látok benned potenciált. És a lehető legjobb edzőt kaptad. Mi azóta visszasírjuk őt-mondja ő.

-Köszönöm. Egyébként sajnálom, ami történt, de Fanni ilyen. Imád a parancsnokoktól autogrammot kérni. Rajong értük-mondtam én.

-Nem baj. Én örültem neki. Na, mindegy, mennem kell. Szia-mondja Mika.

-Szia-mondom én.

-Milyen kedves-gondoltam én.

Így történt a nagy hócsata. Legközelebb két decemberi ünneppel, a Miklós-nappal és a karácsonnyal fogunk megismerkedni. Sziasztok!

Sziasztok! Ez a második GuP fanfictionöm negyedik része. Ha tetszik, likeold, ha ötleted van, kommentelj. Ja, és sok köszönet Benivoknak!