Random Among Us storyk, esetleg oneshotok

1. Cyan, az új utas

1 gyilkos van közöttük, de vajon ki lehet az? Senki sem tudja, csak maga a gyilkos.. Cyan vagyok az új űrkadét, aki az életét is kockára téve indul útnak egy veszélyes kalandra, ám ekkor még ezt nem is sejtettem. Március volt. Hulltak a cseresznyefa virágainak szirmai. Haza értem és megnéztem a postaládát, melyben egy levelet találtam. Egy űrkutató központtól jött, s az állt benne, hogy a Skyelds nevű hajó utasai közé fogok tartozni, hogy kiegészítsem annak 10 fős csapatát, s így én legyek a 10-edik és egyben a legújabb tag. Először azt gondoltam, hogy ez valami vicc akar lenni egy pár környékbeli hülye gyerektől, de mikor már sokadjára olvastam el a borítékban található lapot, rájöttem, hogy ez valószínűleg igaz. Bár még mindig nem tudom, hogy miért pont én lettem a választás..

Na de ez itt most mind mindegy is, mert megérkeztem a központba, ahonnan a levelet kaptam. Amint beértem, már kaptam is az utasítást arra, hogy mit csináljak. Kaptam egy űrruhát, amit fel kellett vennem. Mikor ezt megtettem, tükörbe néztem és be kell vallanom, nagyon jól állt, de valami hiányzott. Ekkor rájöttem, hogy az öntapadós kis virág az, amit még a bátyámtól kaptam. Elővettem és rátettem a scafanderemre.(nem tudom hogy kell leírni ^^')
- Tökéletes- gondoltam magamban. A hajamban egy ugyanilyen hajcsat díszelgett már évek óta.

Miután mindennel készen letten, bemutattak a csapatnak. A csapatban volt:

Lime
Pink
Lila
Piros
Citrom
Narancs
Fekete
Fehér és
Kék is.

Mindenki bemutatkozott, így megismerkedhettem minden taggal.
Elmondták, hogy mi lesz a teendőm és beszálltunk a hajóba.

A találkozóhely az úgynevezett "büfé" rész volt, ahol a középső asztal közepén volt egy gomb, mellyel össze lehetett hívni mindenkit, ha valami gyanúsat észlelünk. Kaptam egy megafont is, hogy azzal jelezzek, ha esetleg hullát találnék.. Kezd ez az egész egyáltalán nem tetszeni nekem.. Megindult a hajó. Már nem volt visszaút.. Lehet, hogy meg fogok halni.. Félek..

~Pár nap múlva~

Eddig még nem történt semmi furcsa. Remélem ez így is fog maradni, amíg el nem érjük a célállomást. Gondoltam magamban és megindultam, h megcsináljam az 1. feladatom. A reaktorhoz igyekeztem, mikor egy sikítás csapta meg a fülemet a megfigyelő szobából. Nagyon megijedtem, de odaszaladtam, hogy segítsek, a bajba jutott személyen, de mikor odaértem, olyat láttam, amit egyáltalán nem akartam. Pink holtan feküdt egy vértócsa kellős közepén és az oxigénpalackja át volt szúrva. Ledermedtem. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Ekkor, eszembe jutott a megafon, melyet 1. nap kaptam. Elővettem, majd a számhoz emeltem és a sisakomon keresztül, s szóltam mindenkinek, hogy menjenek a központi helyiségbe, mert találtam egy hullát. Így is tett mindenki, így én is oda igyekeztem. Mikor odaértem, megkérdezték, hogy hol találtam meg Pinket. Elmondtam mindent, aztán szavaztunk. Senki nem esett ki.

Ezek után egyre feszültebbé vált a helyzet. Hetente 1 ember halt meg.. ez így ment kb egy hónapig, mikoris felvetettem azt az ötletet, hogy miért nem járunk 3 fős csoportokban, mivel úgy nem ölhet meg a gyilkos. Mindenki elfogadta az ötletet, így ezzel folytattuk tovább.

Én általában Lime és Fehér társaságában voltam, míg Lila Pirossal volt. Így könnyebben meg lehetett állapítani a dolgokat.

Egy nap Fehér eltűnt a csapatomból, ami engem eléggé aggasztott.. Így már csak Lime és én maradtunk a csapatban. Lila azt mondta, hogy ő egész végig Pirossal volt. Piros viszont azt állította, hogy nem volt mellette. Én Lime-ot nem láttam sehol, mikor ez az egész történt, így ez megint csak semmibe ment.

2 hét múlva éppen a gyógyszereket pakoltam rendbe, mikor egy szúró érzést éreztem mellkasomnál. Odakaptam a kezem és valami meleg folyadékot éreztem rajta. A saját vérem volt az. Hátrafordultam és megláttam Fehéret. Nem hittem a szememnek. A csapattársam hasából egy nyelv szerűség jött ki, mármint mostmár ment vissza és Fehér ördögien vigyorogva távozott a szellőzőn át.

Én a maradék összes erőmet összeszedve felálltam és a központi gombhoz tántorogtam, majd megnyomtam. Mindenki ott volt 1 percen belül. Én megpróbáltam elmondani, hogy mi történt, de csak nagy nehezen sikerült és végül a vérveszteség miatt el is ájultam.

~Lime szemszöge~

Valaki megnyomta a központi riasztót, így oda siettem. Mikor odaértem, éppen akkor futott be Piros és Lila is. A gomb megnyomója Cyan volt, aki nagyon meg volt sérülve. A mellkasa szinte át volt lyukasztva.. nagyon szörnyű látvány volt. Hát még mikor meghallottam el-el haló nyöszörgő hangját.. Azt mondta, hogy Fehér volt a tettes, és hogy a szellőzőben bujkál, ezért nem találtuk meg a testét. Miután ezt elmondta, a sok vér vesztesége miatt elájult. Gyorsan bevittük az ellátószobába, ahol megpróbáltuk elállítani a mély seb vérzését, több-kevebb sikerrel, és az oxigénre kötöttük. Még épphogy lélegzett valamennyire. Lilát megkértük, hogy maradjon mellette és akármi lesz is, el ne mozduljon mellőle. Ez idő alatt én és Piros egy-egy zseblámpával és késsel a kezünkben lementünk a sötét és nyirkos szellőzőbe, hogy elintézzük azt a galád Fehér gyilkost. Kb 1 óra bolyongás után még is találtuk, majd 1.5 óra harc után kinyírtuk. Ezek után visszamentünk és akkor tudtuk meg, hogy a Skyelds hamarosan leszáll a Földre és hogy találkozhatunk a családunkkal. Cyan állapota nem volt valami stabil, de még élt, és ez egy enyhe boldogsággal töltött el. 5 órával később sikeresen landoltunk az állomáson és Cyan-t a mentősök gondjaira bíztuk. Ezek után beszámoltunk minden egyes dologról, ami velünk történt.

~3 héttel később Cyan szemszöge~

Kb 1 hete keltem fel a kómából a kórházban. Nem tudom, hogy hogyan kerültem ide, de egy rakás vizsgálaton és operáción vettem részt, így mostmár a károsodott belső szerveim jól működnek. Bár így is itt kell még maradnom 1 hónapig, amely a gyógyulási folyamat lesz. A megmaradt legénység minden nap meglátogat és én ennek nagyon örülök. Úgy tekintenek rám, mint a hősükre és nem győznek nekem hálálkodni. Én is mindig megköszönöm nekik, hogy segítettek, és hogy miattuk éltem túl. Nagyon jó barátok lettünk és Lime azt mondta, hogyha felépülök, lesz számomra valami, amit el szeretne mondani. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi lehet az, de már sejtem.

A kapitány azt mondta nekünk, hogy nem kell többet az űrbe mennünk, aminek én teljes mértékben örülök. Ez az egy alkalom éppen elég volt nekem.

_________________________________________

Halika! Itt lennék egy ilyen kis valamivel. Szerintetek milyen lett?
Ha szeretnétek ilyet, akkor kérek egy színt és esetleg egy témát és megpróbálok írni hozzá egy storyt.
A kövi részben találkozunk! Sziasztok! :3