16

120 12 0
                                    

Figyelem: ez a rész erőszakot tartalmaz.
--

Két szempár kipattan, ahogy rábámul.

Az egyiken düh, forró düh tócsa látszik lelketlen íriszében.

A másik tele van könnyekkel, félelemmel és egy csillogó reménységgel.  Azok a félelmetes szemek nézik, ahogy a kisfiú tétován sétál a pár felé, egész testében izzik a felettük világító fények alatt.  Majdnem mint egy angyal.

Taehyung aggódva figyeli a jelenetet, az érzelmek sötét kútja telepszik a zsigereibe.

Mély levegőt vesz, és ránéz a túlságosan is ismerős zaklatóra.

-Engedd el – mondja  Taehyung, és ökölbe szorítja a kezét, hogy megnyugtassa megszorongatott idegeit.

A szőke fiú felforr, gyöngyházfehér fogai keményen összecsapnak, miközben ingerülten rá kiabál.  – Tűnj el, buzi – köpi ki hevesen, a hangja a méreghez hasonló, és méreggé változott.

- N-nem, ne bánsd őt – mondja Taehyung, miközben a megvert fiúra mutat.

Yoongi keményebben néz rá.  – Nem tudod, hogy mi a szarért, szóval tűnj el, semmi közöd hozzá.

Taehyung lenéz a másik férfira, és rájön, hogy félrenéz, elvesztette a reményt.  Taehyung ismeri ezt az érzést.

Az érzés, hogy nincs senki, aki megmentsen.  Az egyedüllét érzése.

Minden érzés, amihez Taehyung hozzá szokott.

– Nem – rázza meg határozottan a fejét a kék fejű , félretéve félelmét, és tovább beszél. -Nem számít, mit csinált. N-nem szabad így bántani.

Yoongi hallgat.  Érzelem nélkül bámulja az előtte álló fiút.  Aztán egyszerűen kegyetlen nevetéssel követi a hosszú csendet.  A humortalan nevetésben nincs semmi örömteli, kivéve azt a baljós örömet, amit magában hordoz.

– Oké – mondja, miközben elengedi a másik srácot.  A barna hajú fiú elszalad, ütött-kopott bordaívét szorongatja, és egyszer sem néz a két fiúra.

Most Yoongi és Taehyung találkoznak egymással.  Yoongi dermesztő mosollyal mered a másikra, miközben a kisebbek félelmükben meghajolnak.

-U-uh, akkor indulok - mondja Taehyung, miközben csoszogni kezd.  Cselekedetét a karjába tapadt vasszerű markolat állítja meg.

– Mit gondolsz, hova mész?  Hangja szinte kellemes, szinte megnyugtató.

De az oroszlán soha nem üvölt, mielőtt támadna.

Egyszerűen elmosolyodik, mielőtt durván megrángatja a fiút a sovány karjánál.

Taehyung zihálva botlik meg, és a hideg csempepadlóra esik.

Nyögni akar a fájdalomtól, de alig tudja kinyitni a száját, mielőtt Yoongi heves ütést mér a gyomrára.

– Mivel nem akartad, hogy bántsam, azt gondolom, felajánlottad magad a helyettesének.

Taehyung kétségbeesetten rázza a fejét, de hiába.  A fiú erősen rugdosni kezdi, kemény acélcipőjét belemártja az előtte lévő kis testbe.

Taehyung nehezen tud felkelni, elmenekülni.  Megmozdul, de ez a jelek szerint csak még jobban feldühíti hóhérát.

Yoongi lehajol, és megroppantja csuklóit Taehyung arcának finom bőrén.  A kisfiú összerezzent, ahogy az ajka szétnyílik, és sápadt bőrét skarlátvörös vér keni be.

𝐻𝑜𝑚𝑜𝑝ℎ𝑜𝑏𝑖𝑐 𝐻𝑖𝑔ℎ- TAEKOOK [fordítás]Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora