Váratlan Múlt

12. Rész

Stella szemszöge:

Az este történtek után Masa azonnal Gojo-t hívatta az irodába, de a szemkendős férfi nem volt hajlandó megjelenni ami nagyon fura volt számomra hiszen az elmúlt évek alatt bármikor hajlandó volt a segítségemre sietni..

-Figyelj ide Stella..- kezdett bele az igazgató -Menj vissza a szobádba. Amint tudok Gojo-val beszélni, megkeressük a megoldást erre. Ne aggódj.- mosolyodott el egy pillanatra majd folytatta -Nem lesz baj. Viszont próbálj meg pihenni. Hosszú volt a nap.

-Rendben.- zártam rövidre miközben az égő nyakamat kezdtem el masszírozni -Jó éjt Masa.- köszöntem el a férfitól majd elhagyva az irodáját egyenesen a szobámat vettem célba hiszen ahogyan teletek a percek egyre kevesebb erőt éreztem magamban..

Megumi szemszöge:

Az első megérzésemre kellett volna hallgatnom.. hogy is gondolhattam volna azt, hogy Stella bármit is érezhet irántam. Annyira képtelenség én pedig elhittem.. Mivel a hatalmas égésem után nem volt kedvem senkinek a társaságához úgy döntöttem lemegyek futni. Igy amint átvettem a melegítőmet, a legnagyobb csendben hagytam el az épületet és meneteltem egyenesen a kiképző pályánkra ahol egy gyors bemelegítés után neki is kezdtem a futásnak amikor halk morajlást hallottam a fák felől ami azonnal elvonta a figyelmem.

-Van ott valaki?- kérdeztem határozottan miközben felvettem a támadó pozíciómat és lassú léptekkel elindultam a hang irányába -Nem kérdezem még egyszer!

-Gyere közelebb.- suttogta egy női hang ami iszonyatosan hasonlított Stella-éra. Teljesen összezavarodva engedtem le magam mellé a kezeimet és léptem közelebb a sűrű bokrok és fák közé, de a tekintetem még mindig nem látott semmit és senkit

-Stella Te vagy az?- kérdeztem halkabban mire az illető jólesően felkuncogott

-Nem Ő vagyok.- jegyezte meg gyorsan majd mozogni kezdett az egyik bokor. A szemem azonnal odatapadt, de amit láttam teljesen ledermesztett

-Nadin vagyok.- lépett elő majd felém nyújtotta a kezét a fiatal lány akinek a kinézete teljesen lesokkolt. A vállig érő sötétbarna haján és a mély bordó tekintetén kívül minden vonása kiköpötten hasonlított Stella-éra

Satoru szemszöge:

A ma látottak után úgy döntöttem meglátogatom a régi barátomat Geto-t aki ideiglenesen a Kyoto-ban tanít, ezért amint odaértem meglepetésként egyenesen az irodájába siettem ahova kopogás nélkül berontottam

-Na ki van itt?- kérdeztem nevetve mire a barátom elmosolyodva letette a kezében lévő papírokat majd felállva az asztaltól kitárta a karjait

-Jó újra látni Te idióta.- jegyezte meg miközben hozzá lépve szorosan megöleltem -Mi járatban?

-Csak kiszellőztetem a fejem.- sóhajtottam fel majd elengedtem a fiút és leültem az egyik székre -Mostanság semmi nem jön össze.

-Hallgatlak.- vágta rá türelmesen miközben Ő is visszaült a helyére

-A diákok kamaszként kezelhetetlenek. De ezzel még nincs is baj. Viszont az egyik.. mindegy is..- ráztam meg gyorsan a fejem zavaromban -Ráadásul Sukuna felbukkant. Méghozzá az egyik diákom testében. És ha ez még nem elég lehet, hogy az egyik diák apja..

-Stella-é?- vágta rá hirtelen ami kissé meglepett.. honnan tudná ezeket..

-Te ezt honnan?- kérdeztem meglepődve mire elnevette magát

-Masa-val tartom a kapcsolatot és sokszor kérünk egymástól tanácsot.

-Oh.. na mindegy is.. a Te dolgaid jól mennek itt legalább?- kezdtem el egyből terelni a témát hiszen pont azért jöttem, hogy ne Stella-n járjon az agyam.

-Minden a legnagyobb rendben.- mosolyodott el -Van egy projektem amit már jó pár éve tervezgettem és valószínűleg most jött el az ideje, hogy teljesen kész legyen.

-Milyen projekt?- kérdeztem vissza kíváncsian mire elnevette magát

-Majd megtudod barátom, majd megtudod.