Egy más világ? (NaruSasu/SasuNaru)

Első

~Sasuke szemszöge~

Tehát az én nevem Uchiha Sasuke. Eddig magántanuló voltam, de 9.-re ez megváltozik. Új osztály, új élet. Legalábbis ezt tervezem. Mindenesetre a kezem pont a gólyatábor idejére tört el. Igen. Ez az én szerencsém. Hétfőn kezdődik a suli, tehát el kéne menni bevásárolni legkésőbb holnap. Hmm... mint mondtam eddig magántanuló voltam, így táskám sincsen. Holnap ráveszem a bátyám egy vásárlós napra, a ruhatáramon is újítani kéne. Ahh... Hosszú nap elé nézünk. Mindegy megyek aludni.

~Másnap~

-Jó reggelt Sasuke!- ébresztett 9 óra körül a bátyám, Itachi.

-Jó reggelt bátyó!-köszöntem vissza-Van valami programod mára?

-Estefelé van csak, miért?

-Segítenél nekem az iskolai cuccokat beszerezni?

-Ja, de akkor minél hamarabb el kéne indulni. Kérsz reggelit?

-Aham.

Szóval egész gyorsan összekészültem, és 10 óra körül indultunk is. Megérkeztünk a ruhaboltba (a legfontosabb :D). Leginkább pulcsikat néztem, hisz azokat imádom. Mikor mentünk volna próbálni (amit meglehetősen utálok), összefutottam egy fiúval, és feltételezem az anyjával. A nőnek hosszú vörös haja volt, a fiúét nem láttam mivel a pólóját próbálta (szerintem) felvenni, és a nő üvöltözött vele hogy miért ilyen szerencsétlen. A bátyám röhögött ezen a jeleneten, mikor jómagam is felfogtam a dolgokat, követtem példáját. Már majdnem megfulladtam a nevetéstől, mikor sikerült felvenni azt a nyomorult pólót. Egy kicsit meglepődtem, a fiúnak szőke volt a haja. És valami fura sebhelyek az arcán. Furcsák, mert szabályosak. Egy kicsit feljebb vándorolt a tekintetem, és egyenesen belenéztem gyönyörű íriszkék szemeibe. Rám mosolygott, megvakarta a tarkóját, és köszönt. Az érzés amit akkor éreztem... meg sem tudom magyarázni...lehetetlen...nem lehetek meleg...te úr isten miken gondolkozom...

-Sasuke figyelsz?!-zökkentett ki a bátyám az elmélkedésemből.

Remélem nem találkozok többet a fiúval, vagy 1 percig csak a szemébe néztem, mintha...ahh mindegy hagyjuk. Zavartan visszaköszöntem, és elindultam próbálni.

~Naruto szemszöge~

Szerintem ma reggel megvakultam... anyám ma reggel úgy ébresztett, hogy felhúzta a redőnyt.Kurva jó...Mindegy is. Gyorsan felöltöztem, és elmentem vásárolni, anyu ragaszkodott hozzá hogy velem jöjjön. Legalább sétálnom nem kellett. Először ruhákat vettünk,mivel a kinézetem a legfontosabb. Egy jó ideig válogattam, majd elindultam próbálni (összesen vagy 15 ruhadarabbal). Mikor mindent felpróbáltam, (hozzáteszem a nagy része jó lett:)) póló nélkül kisétáltam a fülkéből.Anyu rögtön leordította a fejem persze. Elkezdtünk veszekedni, ami tartott addig amíg kupán nem vágott. Nekem ennyi elég volt ahhoz hogy felvegyem a pólót.Na de a fejem nagyobb mint gondoltam, és nem fért bele a lyukba. Anya először csak nevetett, aztán mondogatta milyen szerencsétlen vagyok. Na igen. Róla tudni kell hogy alapból nem ordibál ennyit. Csak rossz napja van, de ezt betudom annak, hogy megvan neki. Na de időközben rájöttem hogy miért ilyen nagy a fejem. Pontosabban nem a fejem nagy, hanem rossz lyukba próbáltam beletuszkolni. Hát na, megesik az ilyen. Mikor kiszellőzött a fejem, oldalra néztem, mert hallottam hogy valaki röhög. Egy magas, és egy kicsit alacsonyabb srác állt egymás mellett, valószínűleg próbálni akartak. A nagyobb csak röhögött, a kisebb engem bámult. Rámosolyogtam,és megvakartam a tarkóm. Amint elmentünk mellettük, megéreztem erőteljes,de mégis kellemes férfi illatát. Hazaértem, és mivel nem reggeliztem a rohanás miatt, betoltam 1 tál rament. Jó jó... lehet volt az 2 is. Majd ledőltem aludni.