-Pihenésről volt szó! - sétált ki a férfi mosolyogva.
-Majd pihenek, ha már rendesen megy!
-Nekem nem kell bizonyítanod, Brooke!
-De magamnak igen! Egész életemben savaztam magam, amiért szó nélkül tettem, amire kértek! Gyáva voltam, de most már nem félek! - legalábbis ezzel hitegettem magam...
-Brooke! Gyere be! Vegyél egy forró zuhanyt, mert borzasztó hideg van kint és igyál meg egy teát! Kérlek!
-Meg ígéred, hogyha jobban lesz a kezem meg tanítod, hogy kell ugrás avagy pördülés közben célozni?
-Becsület szavamra! - nyújtotta ki a karját Clint és át karolva egymás vállát indultunk be a meleg házba.
Lefürödtem, majd Clint mellé csapódtam, aki épp egy bögre teát szürcsölgetett.
-Át kell kötöznünk a kezed! - kortyolt bele a teájába.
-Jó ez, így! - szerette. a menő sebeket, amit nem is titkoltam. Sejtelmesen mosolyogtam a lyukra a kezemen.
-Azt is, így fogod csodálni, ha el fertőződik!
-Utána meg nézzük azt a filmet?
-Persze kapcsold, be a Tv-t még ide hozom a kötszereket! - mikor bekaocsoltam a készüléket a híradóval találtam szembe magam.
- Ki az a Tony Stark? Állítólag három hónapja el tűnt és csak most került elő.
-Meg találták? Az esze az életébe fog kerülni egyszer!
-Miért tudod ki ő?
-Mindenki tudja ki ő!
-Én nem!
-Hát persze, hogy nem! - nevetett Clint. - Na add a mancsod!
Miután Clint ki tisztította és be kötözte a sebem ki kereste a filmet. Miközben néztük én úgy éreztem, mintha egy apa-lánya páros lennénk.
Már nem is tudom fel idézni, hogy csináltam-e hasonlót apával. Oly rég történt minden, hogy akár hányszor fel idézek valamit, mindig más lesz a végeredmény.
A film végén ki jelentettem, hogy ez a kedvenc filmem, bár nem volt nehéz a választás, hisz egész életemben alig láttam 1-2 filmnél többet.
Időközben Laura és a gyerekek is fel keltek, de az anyjuk rájuk parancsolt, hogy hadjanak minket filmezni. Lauran látszik, hogy mennyi sajnálat van benne felém.
Ezután a számítógép előtt állapodtam meg. Rá kerestem Stark-ra. Nem helyeseltem a férfi munkásságát, de úgy voltam vele, hogy fegyvereket mindig is gyártottak és gyártani is fognak. Bár Stark nagyon érti a dolgát.
Többre is vihetné! - gondoltam magamban. De nem törődtem sokat vele. Bár egy cikk, ami 2 perce került nyilvánosságra, fel keltette az érdeklődésem.
TONY STARK NEM GYÁRT TÖBB FEGYVERT!
-Clint ezt látnod kell! Gyere ide! - kiáltottam el magam.
-Mi az? - a férfi gyors végig futotta a szemével a cikket. - Hát ezt meg mi lelte?
- Szerinted mi történt vele? Mit láthatott?
- A saját műveit. Csak épp akcióban. Valószínűleg még ellene is használhatták!
-És ennek most örülni kéne? - nem tudtam, hogy jó vagy rossz ez. Személy szerint ez is, az is. A világnak szüksége van fegyverekre, és ahogy olvastam Stark cége nagyon megy. De ellenben meg kéne akadályozni a háborúkat és kevesebb fegyvert adni az idióták kezébe.
-Ez mindenkinél más. Stark fegyverei nagyon jók voltak, de veszélyesek is. De meggyőződésem, hogy ennyivel nem hagyja abba! - ezzel Clint ott is hagyott.
A napok csak úgy rohantak. Egyre jobb és jobb lettem. El jártam bűnözőkre vadászni. Amit én nagyon élveztem, de tudom, hogy Clintnek kettős érzése volt ezzel kapcsolatban.
Nem féltett, hisz tudja, hogy megtudom védeni magam, de mégis úgy gondolta, hogy veszélyes amit csinálok.
Idővel megismerkedtem Natashaval. Egész jól kijöttünk. Nat ahogy meghallotta a történetem a sajátját is elmesélte. Nagyon hasonlóak vagyunk és ezt mindketten tudtuk.
Megjelent egy gépezet. Senki nem tudta mi az, vagy ki van a páncél alatt. A gépezetet Vasember -nek nevezték el. Történt pár dolog, amiben rengeteg civil sérült meg. Senki sem hitte el azt, amit a Stark Industries állított. Mindenki tudni akarta mi folyik jelenleg.
-Én vagyok Vasember! - közölte Tony, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
2010
Hónapokkal később Natashat a S.H.I.E.L.D. Tonyhoz küldte és az új asszisztense lett. Fury azért küldte a nőt Starkhoz, mert tudták hogy beteg, ugyanis az apja, Howard Stark egy nagyobb dolog előkészületének szánta az ARC-reaktort.
Natasha mindenbe beavatott engem és Clintet. Starkot "bezárták", hogy megkeresse a gyógymódot, amit az apja elég jól eldugott.
Ezután ugyan úgy meghallgattam Natashat és, ha kellett segítettem is neki, de a legtöbb időmet magamra és a gyakorlásra fordítottam.
Clintel leültünk Furyval beszélni. Elmondtuk, hogy-hogy kerültem kapcsolatba Clintel. Nem örült neki, hogy az egyik ügynöke parancsot szegett, de nem is bánta, hisz kellettem neki.
-Nem azt akarom, hogy úgy dolgozz a S.H.I.E.L.D. -nél, mint Barton, vagy Romanoff ügynök. Azt akarom, hogy Bosszúálló légy!
Már lassan két éve, hogy Clint befogadott. Azóta napközben futárként dolgozom, de mikor le száll az éj bűnözőkre vadászom, mint eddig.Beköltöztem a városba, és annak elkerülése érdekében, hogy valaki követne nem is jártam azóta a Barton házban.
2012
Hiányzik a "családom". Néha-néha fel hívtam őket, de annak is már több hónapja. Fury többször is próbálkozott, de még mindig nem vágyom a Bosszúállók közé. Bár az utolsó találkozónk eléggé elindította a kis fogaskerekeimet.
- Szükségünk van rád! Loki nem közülünk való! Minden erő számít!
- Fury minden tisztelettel mondom, hogy ott van a többi ügynöke, szóljon nekik és hagyjon engem békén! - csaptam az asztalra, majd hátat fordítva a férfinek el akartam menni.
- Barton veszélyben van! Loki irányítása alatt áll! Remélem így már meggondolja, hogy segít-e vagy sem! - ezzel Fury volt az aki elsőnek elment a helyszínről. Nem akartam hinni neki. Abban bíztam, hogy ez csak egy kis trükk, hogy a bázisra csalogasson.
Aztán napokkal később jött a mindent eldöntő telefon hívás. Laura hívott. Ugyan azt állította mint Fury. Azonnal össze pakoltam a szükséges cuccaim és indultam a S.H.I.E.L.D -hez.
Sajnálom, hogy ennyit késtem! Igazából semmi mentségem nincsen, úgyhogy nem is magyarázkodnék. Remélem attól függetlenül tetszik majd nektek❣️
ČTEŠ
Angel of life / New Avenger
Fanfikce-Jó estét kívánok minden nézőnknek! Ma este Amalia Rowan a vendégünk! 2 hete tűnt el a lánya nyomtalanul. Senki nem mond semmit _______________________________________________ "a lányod egy csoda, volt ahogy mondtad, de csak volt." Mindenki le sokko...