Egy kicsit másképp.

2

Kamilla szemszögéből. :

-Perseus nincs itt nagyuram - mondta apa mire mindenki leült az asztalhoz szokás szerint Tom és Oliver közé Adrian velem szemben ült és Daphne meg Matho melett. Néha tényleg olyanok vagyunk mindt, egy kis család.

Már egy ideje csak Voldemort beszélt.

Tom szemszögéből. :

Már untam apám szővegét, csak beszélt, meg beszélt. Persze engem jobban lekötött Kamille rörid ruhája aminek alját az asztal alatt el is kezdtem bizgerálni. Láttam hogy elmosolyodott, mire combját kezdtem simogatni. A másik felén ülő Oliver az újaival játszott Adrian róla meg ne is beszéljünk. Én csak magamnak akarom Kamillet. Gondolkoztam egy jó kis kifogáson, hogy én meg Kamille kimehessünk. Ketten! De apám annyira de nagyon dumált hogy nem tudtam szóhoz jutni. Mire is feltűntt, hogy Matheo kihúzza kezét Daphne szoknyája alól  ő is beszélni akar de kettőnket nem engedne ki nekem kell lennem a gyorsabbnak.

-Apám - mondtuk egyszerre na ez már csak a szerencsémen múlt.

-Nagyuram - szólalt meg Daphne na az már biztos hogy ezt végig kell ülnöm.

-Mit parancsol Greengrass kisasszony?

-Rosszul érzem magam lehetne, hogy Theo felkísér a szobába? - testvérem arcán elégedett mosoly lett. Mire apám bólintott. Erre csak Matheo felsegítette Daphnet és ki is mentek az ajtón.

-Mit szerettél volna Tom? - kérdezte apám.

-Már nem aktuális. - mondtam mire újjaim kezdtem tördelni.

Adrian is elvette Kamilleről a lábait és Oliver se játszott a kezével,mire csak egy kezet éreztem összekulcsolt kezeimen. Kamille keze volt az. Erre elmosolyodtam jól esett, hogy csak velem törődik. Bár kinek ne esne jól.

-Még a mai nap folyamán a tanév előtt a Minisztériumnál fel kell küldeni a sötét jelet,hogy a holnapi próféta erről szóljon. Tom és Kamilla most mennyetek el és csináljátok meg aztán gyertek vissza. Maszk és csukja legyen rajtatok! - erre csak elmosolyodtam megint. Majd fel áltam és kezem Kamille felé nyújtottam amit elfogadott, mit követően belémkarolt  és elhopponáltunk a Minisztérium elé.

-Most! - mondtuk egyszerre és pálcánkat felfelé legyintettük. Megjelent a sötét jel ami a kezünkön is van, valaki lefényképezett minket, erre csak megfogtam Kamille kezét és elhopponáltunk. A szobámba nem tudom mért ez jutott eszembe mikor megfogtam kezét de nem is bánom.

-Ez jutott eszedbe? - nevette el magát, mire a falnak nyomtam és megcsókoltam, mire visszacsókolt derekánál fogva szorosan magamhoz húztam  erre csak elmosolyodott.

-Ne mosolyogj! - mondtam neki de már én is, csak mosolyogtam. Mire belé harapott alsó ajkaimba.

-Bocsi! - kért bocsánatot mire, csak eltávolodott, közelebb mentem hozzá és megöleltem. Ez a viselkedés tőlem szokatlan de vele szemben ennek így kell lennie. Nyakába csókoltam mire fejét vállamba fúrta. Nem tudtam mit mondjak nagyon aranyos volt csak ölelgetett én, meg derekát simogattam. - Le kellenne mennünk! - ajánlotta mire csak bólintottam.  Majd hozzám fordult és megcsókolt.

Már lerohantunk és az ajtó előtt álltunk mikor is ki nyitotta az ajtót, és bement leült és mellé ültem.

-Valaki lefényképezett minket!-mondta Kamille.

-Ez csodálatos. - mondta apám.

Fred Weasley Szemszögéből. :

Másnap reggel a vonaton.
Tom valami lánnyal csókolózott mire odaért Kamille. Nem szeretek halgatózni de ez érdekelt. A vonaton mindenki köréjük állt. Kamille felpofozza Tomot, na annak nyoma marad. Állapítottam meg.

-Ez meg miért volt?

-Neked a tegnapi nem jelentett semmit? - mondta már, már könnyes szemmel Kamille.

-Csak egy csók volt! Mit kell azon túlgondolni ez is csak egy csók.

-Csak egy csók? - A vonaton mindenki őket nézte.

-Ne te legyél felmérgedve, minden fiú oda van érted..

-De én egyiket sem csókoltam meg!

-Jaj a Diggory gyerek után csak úgy folyt a nyálad, meg az aki megölelt. Jaj meg persze Oliver én néha hozzádérek, és nem tudom mit vársz megcsókoltalak és?

-És ? Neked csak egy ÉS volt? Pedig kettőnk közül te ezt jobban akarod.

-Ne mond azt, hogy nem szereted ha veled vagyok, mert akkor tudsz mosolyogni. De mondjuk te másnak is mosolyogsz..

-Te meg mást is csókolgatsz! - mindenki csak tátott szájjal nézte.

-De tudom,hogy csak téged szeretlek veled ellentétben aki nem tuggya mit akar!

-Pontossan tudom mit akarok!

-Nem, nem tudod! Ha tudnád nem itt lennénk!

-Nem itt ,mert megfektetnél és aztán ott hagynál!

-Ez nem igaz ezt te is tudod! - nekem ez kezd sok lenni.

-Én már semmit se tudok. - mondta majd elővette pálcáját és elhopponált.

Tom bement a kabinba és becsapta maga mögött az ajtót. Amit meg értek nem csoda, hogy ideges. Viszont én ezzel nem törődve elővettem a tekergők térképét és elkezdtem Kamillet keresni. Mikoris meglett de már késő volt Tom is megjelent mellette és Diggory is abba a helyiségbe, volt.

Kamille szemszögéből. :

A csillag vizsgállóba hopponáltam mikor is rámtört a sírás sírtam. Mire valakit magam melett éreztem. Tom volt az. Ezek után látni sem akarom de valami nagyon vonz hozzá. Leült mellém és átkarolt. Fejem vállára tettem.

-Amit a vonaton mondtam nem gondoltam komolyan!

Cedric Szemszögéből. :

Mire odaértem valaki megelőzött. Na ez már most vesztett ügy elhopponáltam.

Kamille szemszögéből. :

-És igenis sokat jelentett a csók csak akkor nem tudtam hogy mondjam el de én.........  én tényleg igaz érzelmeket táplálok irántad, csak a vonaton az a lány nem is tudom miért csókoltam vissza.

Fejem még mindig vállán pihent, mikor is ő is ráhajtotta fejét az enyémre.

-Én sem tudom de egy dologba biztos vagyok!-mire megcsókolt majd közelebb húztam magamhoz és hagytam hogy az ölébe ültessen, és ott folytattuk tovább a csókot.
Mikor is elvált tőlem.

-Valami baj van Hercegnőm? - mire csak megráztám a fejem valamiért teljessen rabul ejt én nem tudom miért .

-A többiek már ott lehetnek a Roxfortban nekünk nem kéne mennünk? - kérdeztem érdeklődve.

-Akkor megyünk amikor szeretnél!-kezdte el derekam simogatni

-Még egy kicsit maradhatunk? - kérdeztem még mindig az ölemben ülve .

-Természetessen - mire elkezdetem mozodni az ölemben mondanom sem kellett nem volt jó ötlet. Szoknyám kicsit feljebb csúszott és közelebb jött hozzám picit be is feszültem.

-Engedd el magad jobb lesz. - Teljessen megbabonáz

-Ha itt mocorogsz az ölemben nehéz lesz!

-Ezen segíthetünk Mr Denem. - mondtam majd aranyos mosolyt vágtam.

-Na had halljam, hogy? - csak reménykedtem, hogy ugyanarra gondolunk mikor is elkezdte kigombolni az ingem. Ezek szerint neki is ez jutott eszébe. Majd szoknyám kezdte tűrögetni mire csak neki nyomott a falnak. - Te szeretnél irányítani? - kérdezte mocskos vigyorral arcán.

-Hát..... te is irányíthatsz. - mire csak szétgomboltam ingjét.

-Igen ez így sokkal jobb! - mondta.