𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]

2.rész

Jimin mint minden nap, megszokottan sétált a helyére, azaz a leghátsó padba. Már megszokta a helyét, és igazából szerette is. Olyan volt számára, mintha nem is lenne az osztály része, csak külső megfigyelő és pont ennek örült. Ha bevették az osztályba, amit álltalában a szünetekben történt meg, az csak annyit jelentett, hogy bántják és ugratják, úgyhogy inkább örült neki, ha kívülről figyelhette meg az osztályt. Ami igazából csak annyiból állt, hogy rajzolt egy kis füzetkébe. Vagyis az ő saját rajzos füzetkéjébe, amiben nem csak átlagos rajzok voltak. Általában sötét jelentéssel keletkeztek és ezzel próbálta kiadni magából a fájdalmát, amit napi szinte megkap. Emellett pedig zenét hallgat amikor csak tud, bár szerintem ezt minden kiutált tudja, hogy milyen.

Jimin mindig is pozitív próbál lenni, így most is úgy gondolta, hogy mindenki az új fiúra fog figyelni, és először ez is történt, de aztán olyan történt, amit egyáltalán nem akart.

-Figyelj, ő a meleg srác. Undi tudjuk és amikor csak tud, nyomul meg minden, úgyhogy vigyázz vele. Nem komplett a srác. Csak lerüld el nagy ívben, a többiről mi kezeskedünk, ne aggódj. Nem fogjuk engedni, hogy rákapjon az új húsra. -mondta az egyik fiú aki éppen az új fiú előtt az asztalon ült, Jimin felé mutatva. Természetesen direkt hanhosan mondta, hogy mindenki hallja az egész terembe, de Jimin inkább fel sem nézett és úgy tett mintha nem is hallotta volna és rajzolt tovább.

-Hé! Központi fűtés! Hallottad, hogy rólad van szó? -közeledett Jimin felé egy másik fiú, de Jimin figyelmen kívül hagyta.

-Azt mondtam, nem hallottad, hogy rólad volt szó?! -mondta mégegyszer a fiú immár sokkal hangosabban egy nagy ütés kíséretében, amit Jimin asztalára irányított.
Az asztalon a fiú keze óriásit csattant és a hangja betöltötte az egész termet, persze, hogy Jimin összerezzent rá, hisz még csak nem is számított erre.

-D-de. -válaszolta a kis szőke, és eléggé megijedt a hangos ütéstől. Félt, hogy az ő teste lesz a következő, így inkább válaszolt.

-Na. Szuper. Akkor talán mutatkozz be neki! -mondta a fiú dühösen ordítozva. -Ne várd már, hogy mi bemutassunk neki! Egyszerűen csak így illedelmes! Attól még hogy meleg vagy, és ezzel már eléggé rossz hírnévre sodortad az osztályt, legalább illemben legyél itt! -folytatta a fiú ügyelve arra, hogy ne menjen túl közel Jiminhez, hisz mégis csak egy meleggel beszélgetett. Félt, hogy az a végén lesmárolja, ha túl közel hajol.

Csoportosan simán megverték Jimint, de ha egyedül volt az illető, akkor félt tőle, hisz Jimin meleg. A melegek pedig köztudott a suliban, hogy undorítóak és bárkit megbasznak akár ott helyben, ha túl közel mész hozzá, amikor egyedül vagy.

-Jimin vagyok... Park Jimin. -mondta Jimin az új fiú felé nézve, de amint befejezte mondatát, azonnal vissza lehajtotta a fejét.
Nem akart az új fiú előtt gyengének és ilyen esetlennek nézni, mivel nagyon tetszett neki, a másik kinézete, mégis éppen ezért fájt neki. Fájt neki, hogy ilyen gondoltai vannak, hiszen így úgy érzi, hogy tényleg igazak azok, amiket rá mondanak.

-Min Yoongi. -mondta unottan az új fiú, de a szája sarkában ott figyelt egy apró mosoly. Egy ideig úgy nézte a füzetét fürkésző Jimint, majd előre fordult, mivel bejött a tanár.

-Sziasztok gyerekek.

-Jó napot Yoora tanárnő. -köszönt mindenki egyszerre Yoongit kivéve és nagy zajt csapva álltak fel a padokban.

-Mint láthatjátok van egy új tanuló, Min Yoomgi. Ő mostantól a ti osztálytársatok lesz. Segítsetek neki, amiben csak tudtok. -mondta a tanárnő Yoongira mutatva, majd elkezdte az órát.

Az óra elkezdődött és teljesen nyugodtan is telt. Amikor kicsengettek, a tanár kiment a teremből az osztályban pedig hangzavar lett.

Jimin egyből berakta magának a fülhallgatót és rajzolni kezdett. Próbálta minél jobban kizárni a környezetét és boldog lenni, míg nem valami ütést érzett magán.
Valamit valaki neki dobott.
Először lenézett a földre, hogy megtudja mi volt az amit hozzá vágtak.
Egy összegyűrt papír volt.
Lehajolt, felvette, majd széthajtotta.

"Dögölj meg, mocskos buzi!!!"

Magában elolvasta a feliratot és amint a mondat végére ért, felkapta a fejét és körülnézett az osztályon. Kíváncsi volt, hogy ki dobta ezt neki.
Ki is szúrt egy nagyobb tömeget, akik őt nézték és nevettek reakcióján.
Biztos ők voltak.

-Valami baj van, buzi? -kérdezte az egyik nevetve. Jimin ugyan nem hallotta a fülébe ordító zene miatt, de a szájáról le tudta olvasni, hogy mit mondott.

Végül úgy döntött hogy nem foglalkozik vele. A papírt összegyűrte és elment a szemeteshez, hogy kidobja. A kuka a terem másik felében volt, így végig kellett mennie a padok között.

Nyugi Jimin, menni fog. Észre se fognak venni. Gyorsan visszaérsz. -bíztatta magát Jimin, majd egy nagy levegőt vett és megindult a szemeteshez.

Kicsit összehúzta magát, és úgy ment a tábla mellé, ahol elhelyezkedett a műanyag szemetes.
Már látta is célját, mikor hirtelen megakadt a lába, és a teste dőlni kezdett, s meg sem állt, csak már a padlón.

-Mmhh! -szorította össze szemeit és fogsorát Jimin a vállába nyilaló fájdalom miatt. Tudta, hogy nem véletlen esett fel, hanem valaki felgáncsolta de addig nem bírta kinyitni szemét, és megnézni, ki volt, amég nem enyhült a fájdalom.

-Hupsz. -nevetett az egyik fiú. Ő volt az. Ő volt az, aki elgáncsolta. Kijelentésén persze a többiek is nevetni kezdtek.

-Mi volt ez te mocskos buzi? Még meg mertél rúgni? Remélem tudod, hogy nagyon drága ez a cipő! -folytatta színészien sikerült mérgelődését Jimin osztálytársa.

Ekkorra Jimin fájdalma alább hagyott, így vállát még mindig kezével szorítva állt fel nagy nehezen a földről.

-S-sajnálom... -mondta halkan a szőke fiú, majd hátat fordított a többinek és a kukához sétált, amibe bele is dobta a kis összegyűrt papírlapot, majd lehajtott fejjel, visszasétált helyére.

Még nem ért vissza, amikor elhaladt az új fiú mellett, ki megragadta kezét, így nem tudott tovább menni. Lassan emelte tekintetét Yoongira, aki fürkészni kezdte a szöszi gyönyörű szemeit.

Egy ideig így nézték egymást, míg Jimin elkapta fejét és újra a földet kezdte nézni.

-E-engedj el...kérlek. -mondta halkan a fiúnak, ki még mindig erősen fogta csuklóját.

Yoongi nem akarta elengedni, de érezte Jiminen, hogy fél és hangja megremeg, így nem akarta ennek kitenni, tehát egy kis hezitálás után elengedte a könnyeit visszafojtó fiút, aki amilyen gyorsan csak tudott, sietett a helyére, hogy lenyugtassa magát.