ʏᴏᴜʀ ʟᴏᴠᴇ ɪs ᴍʏ ᴅʀᴜɢ.

☆~Karácsonyi Különkiadás~☆

Ez a rész teljesen különálló, nem a fő történetszálhoz tartozik.

Dec.23. Reggel 09:34

A meleg takaró alól nyújtózkodva bújtak elő a rendőny résein átszűrődő napfényre.
Kirishima álmosan odatámolygott  az ablakhoz és felhúzta a redőnyt.
A frissen esett hó vakítóan fénylett, ami kellemetlenséget okozott a fiú szemeinek.
-ÚRISTEN, MEGVAKULOK! -takarta el szemét, majd realizálta, hogy az idei
karácsonyuk bizony fehér lesz.
-KATSUKI ÉBREDJ!! ESIK A HÓ! -fordult oda barátjához, aki épp kómásan kelt ki az ágyból.
-Ne ilyen hangosan hát megsüketülök te idióta!
Bakugou is odasétált az ablakhoz, egyből szeméhez kapott.
-Szuper, most már meg is vakultam! -trappolt vissza az ágyba és fejére húzta a takarót.
Kirishima kiballagott a konyhába, ahol meglepetésére nem voltak ott Bakugou szülei. Az asztalon egy cetli volt, amin az állt.:
-Elmentünk bevásárolni, majd jövünk.
          Anyád-             
-Jó, hát ez sem nekem szólt...-mondta magában Kiri, majd kivett a konyhaszekrényből 2 bögrét és elkezdett kávét csinálni.
Miután kész lett bevitte Bakugounak, aki a mennyei  illatra ki is pattant az ágyból, majd kikapta Kiri kezéből a bögréjét.
Mindketten visszaültek és szürcsölgetni kezdték meleg italukat.
-Arra gondoltam..-szólalt meg Kirishima- hogy lemehetnénk a parkba sétálni.
-Biztos, hogy nem.
-De méééért? Olyan szépen esik a hó!
-Nem.
-De mért nem?!
-Mert hideg van én meg fázom, lefagy a lábujjam, az orrom, a kezem, a faszom ,aztán ha jövünk haza nyalhatod a jégkrémem, ami amúgy nekem csak jó lesz, de addig is szenvedés, úgyhogy maradunk a seggünkön.
-Aaahj olyan ünneprontó vagy. -szontyolódott el Eijirou.
Bakugou erre csak elégedetten belekortyolt kávéjába, de nem sokáig élvezhette, mert Kiri mérgében kikapta kezéből.
-Jó, hát ha nem jössz le velem, akkor ezt meg sem érdemled! -mondta sértődötten Kiri.
-Istenem....jó lemegyek veled, csak add vissza! -forgatta meg szemeit.
-Ezaz! -nyújtotta vissza boldogan kávéját Katsukinak.
Miután behörpintették kávéjukat, mindketten gyorsan elkészülődtek.

-Vedd már gyorsabban a cipőd! -sürgette Kiri barátját, aki komótosan húzta fel bakancsát.
-Sálat nem akarsz felvenni? -kérdezte Bakugou.
-Nem kell, kibirom. Na de rajtad van már az a cipő?! -türelmetlenkedett Kiri.
-Nyugodj már le, örülj, hogy már itt tartok!
-kötötte be cipőjét, majd felvette kabátját -Induljunk.

Kirishima boldogan lépett ki az ajtón a szikrázó hóesébe.
-Woah, milyen szép! Már rég esett így a hó igaz? -nézett mosolygva barátjára.
-I-igen...-pirult el Katsuki szerelme mosolyát látva.
-Na gyere menjünk! -nyúlt Kiri Bakugou mancsáért.

09:52

Kiértek a parkba, ami tele volt  hóban játszó kisgyerekekkel.
-Na már csak ez hiányzott..-nyilvánította ki a véleményét Bakugou.
-Most mért, tök cukik. -nézett körbe a gyerekek közt Kiri.
-Aha, még az is? -mutatott Bakugou egy kisfiúra, aki épp a sárga színű hóból falatozott.
-Ömm, hát ha az esik neki jól. -vont vállat Kiri.
-Tch, mindegy csak menjünk innen. -indult meg Baku.
-Oké...

Kis idő után elérkeztek egy nyugisabb helyre, ahol alig voltak páran.
Ott leültek  egy még  kevésbe havas padra egy fenyő elé.
-És most itt fogunk fagyoskodni? -kérdezte morcosan Bakugou.
-Hmm igaz.....mi lenne ha hógolyóznánk?! -pattant ki fejéből az ötlet.
-Kesztyű nélkül még is hogy akarsz?
-Nembaj, nekem bírja a hidegeket a kezem!
-Hát jó, te tudod, de készülj egy igazán csúf vereségre! -tüzelte fel a hangulatot Katsuki.
-Állok elébe! -felelte Eijirou.
Gyorsan felpattantak a padról.
Katsuki már nyúlt is egy marok hóért és már dobta is egyenesen Kiri lábaközé.
-AUH, IDE NEM ÉR CÉLOZNI!
-Hoppá kicsit túl lentre ment, a pofádba akartam dobni. -nevette el magát Katsuki.
-Köszi, de ezt most visszakapod!
Amint kimondta ezt Kiri már repült is egyenesen Bakugou arcába a hideg hogolyó.
-És még pontos is voltam. -büszkélkedett Kiri.
-Urgh, pár perc múlva tetőtöl-talpig havas leszel csak szólók! -szólt bosszús hangon Baku.
Mire Kiri észbekapott a kabátja már tiszta hó volt.
-Hé ez nem fer!
-Én megmondtam! -mondta Bakugou és megadta Kirinek a kegyelemdöfést célzatosan az arcába.
Eijirou gyorsan leszedte arcáról a hideg havat, majd dideregve odasétált Katsukihoz.:
-Gratulálok, nyertél! -nyújtotta kézfogáshoz kezét, miközben másik kezével orrát törölgette.
-Mondtam, hogy vegyél fel sálat. -vette le magáról Katsuki és nyakára rakta sálját. -Tessék, most már nem fogsz annyira fázni.
-És veled mi lesz? -kérdezte vacogó foggal Eijirou.
-Semmi, mi lenne, főleg, hogy most hazamegyünk! -ragadta meg Eijirou kezét.
-Nemár!
-Ne nyafogj, ha nem megyünk haza megfázol! Már így is megalapoztuk, nem kell tovább fokozni!
-Oké...-torgyogott egyet.