A házi kedvenc (light femdom)

A bilincs olyan, mint a nyakörv

Szerző jegyzete: Üdv mindenkinek. Az utóbbi napokban megkapott az ihlet, és most egész nap fejezeteket írok, nem tudom meddig fog ez tartani. Nagyon remélem, hogy ezúttal közel jutok a könyv végéhez, valaki kérdezte egy korábbi részben, hogy mikor fog már haladni a cselekmény. Nos, most halad. Igaz, hogy egyelőre csak rejtve araszol, de aki odafigyel már észreveheti. :D 

Azt tervezem, hogy nem csak pszichológia terén, hanem egy kicsit konkrétabban is beleviszem a femdomot (de csak a lightosat), szóval remélem, hogy lesznek jó ötleteim. 

Köszönöm mindenkinek, aki idáig eljutott az olvasásban, és remélem eljuttok a közeljövőben a könyvem végére is. :DD

***************************************************************************************

- Még soha nem volt karácsonyfám.

- Még soha nem volt karácsonyfád?! - horkant föl Ruby. A nappaliban ültek, ő, Tristan és Samantha, és a hamarosan eljövendő ünnepekről beszéltek.

- Pontosabban arról, hogy Samantha mindenképp szeretett volna vacsorát adni az otthonukban, amire meghívja a család közeli barátait, többek között Maeve-et, akiről vagy nem tudta, hogy a férje szeretője volt és a fiával is lefeküdt, vagy nem érdekelte. Emellett meg akarta hívni Mr. Lefaire-t és Ruby apjának egy újságíró barátját is, nyilván azért, hogy valaki cikket írjon arról, milyen csodálatosan összetart a Reinhardt család a vészterhes időkben. 

Ruby nem kételkedett benne, hogy ebben megemlítenék Tristant is, aki azonban nem érezte úgy, hogy joga lenne családi ügyekbe beleavatkozni, és főleg csak csendben bámulta a szőnyeget, illetve az ablakon keresztül az udvart. Végülis, Ruby azzal győzte meg az anyját a "második örökbefogadásról", ahogy maguk közt emlegették az eseményt, hogy jót tenne a család hírnevének, mikor felkapja a sajtó.

 Samantha hátsó szándékának ellenére volt valami megnyugtató benne, hogy Tristan most már hivatalosan is a ház lakosa, még ha csak egy évre is.  Az első napokban nem merték a nő szeme láttára használni a nyakörvet, félve, hogy furcsállná, de aztán Ruby rendelt egy még visszafogottabb darabot, szegecsek nélkül, és ez már egyszerű nyakláncként is megállta a helyét. Csak az elején volt egy kis fémkarika, amin az embernek éppencsak kényelmesen átfért a mutatóujja...

Visszatérve a beszélgetésre a nappaliban, Ruby kénytelen volt beleegyezni a karácsonyi összejövetelbe, Trisnek pedig eleve nem nagyon volt beleszólása a dologba. Megbeszélték, hogy szenteste előtti nap, huszonharmadikán fogják vendégül látni a meghívottakat és Samantha magára vállalta a meghívók kiküldését.  Ruby csak azt remélte, hogy Tristant nem zavarja majd, mikor az újságíró lő róluk pár családi fotót. 

Másnapra mindenkitől megkapták a válaszokat, és Edwin kérdésére, hogy magával hozhatja-e a vacsorára a fiát és a lányát, akik épp nála töltik a vizsgaidőszakot, igennel válaszoltak. Nem maradt más hátra, mint hogy Reinhardték felkészüljenek az eseményre és az utána következő ünnepekre. 

Rubynak persze továbbra is látogatnia kellett a magángimnáziumot, amit továbbra sem tett túl lelkesen, Tristan pedig Samantha beleegyezésével magántanulóként folytatta a tanulmányait, ahogy addig is. Nem mintha a nő túl sokat kérdezett volna a fiú dolgairól, gyakorlatilag mindenbe beleegyezett és akármit hajlandó volt aláírni. Inkább csak a saját magával törődött és nem fordított extra figyelmet a plusz egy lakóra. Lehet pont ezért volt, hogy Ruby egyáltalán nem érezte nagynak a lebukás veszélyét, és viszonylag nyugodt szívvel hagyta Trist az anyjával otthon, míg ő eseményeken vett részt. 

 ***

Bár az éjszakákkal általában most már sajnos más volt a helyzet, a fiú a  délutánok nagy részét még mindig Ruby szobájában töltötte.