Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

5. rész Ünnepi kavalkád

Minden december 5. éjjelén kezdődött. Éppen tanultam, mikor fél kilenc környékén jön egy szállító repülő, rajta egy felirattal: Boci csoki.

-Mit keres Japánban egy magyar édességipari cég repülője?-gondoltam.

Miután megnéztem az időt, lefeküdtem. Holnap viszont egy meglepetés ért minket: minden ember kapott egy csokiból készült nagyapa figurát.

-Tetszenek a csokimikulások?-kérdezte Ravecky tanár úr.

-Csokimicsodák?-értetlenkedik Riku.

OK, kezdem az elejéről. Ma van Miklós-nap, egy hagyomány, amikor Magyarországon minden gyerek kap valami kicsi ajándékot vagy csokit a Mikulástól-magyaráz Fanni.

Bár én tudtam, hogy ezt Magyarországról rendelték, de nem akartam elrontani a meglepetést. Eltelt egy kis idő. Egy hét van karácsonyig, és éppen a tanárgyűlésen ülök, mert ez is hozzátartozik a kötelességeimhez kormányzóként.

-Mennyi pénzünk van?-kérdem én.

-Úgy negyvenötmillió yen...-mondja a pénzfelelő, Nagy tanárnő, aki a töritanár.

-Azt hogy hozták össze? A kormány ötvenmilliót küldött eddig, és már az egyenruhánk felemésztett hétmilliót!-mondtam meglepve.

-Befektettünk egymilliót egy konzervgyárba, és már hozott huszonötmilliót a konyhára. És hamarosan jön a decemberi adag, ami úgy hárommillió yen-mondja Nagy tanárnő.

-Rendben. De hogyan költjük el ezt a nagy adag pénzt?-kérdeztem forró csokit szürcsölve.

-Nekem lenne egy ötletem. Rendezzünk egy karácsonyi vacsorát!-mondja a tanárok vezére, a tesitanárom, Kádár tanárnő.

-Ez még mindig nem oldja meg a problémát. Ez maximum félmillió lenne!-mondom én.

-Extravagáns karácsonyi díszítés?-kérdi Nagy tanárnő.

-Plusz félmillió...-mondom unottan.

-Karácsonyi ajándék a gyerekeknek?-kérdezte Ravecky.

-Ott a pont! Ez a három ötlet csak leviszi a bankszámlánkat! És még lehet, hogy a magyarok is beszállnak!-mondom én.

Felhívom a kormány oktatási miniszterét, legnagyobb támogatónkat aki azonnal felveszi a telefont.

-Jó napot kívánok. Mit szeretne, Hakaga?-mondta a miniszter.

-Lett egy kis feleslegünk, amit el akarunk költeni a gyerekek karácsonyi ajándékaira. Engedik?-kérdem én.

-Nyugodtan. Küldök is egy kis támogatást-mondja a miniszter, és leteszi.

-Hirtelen jött ötmillió yen!-mondja Nagy tanárnő.

-Akkor beleegyeztek. Na, mindegy, hirdessék ki!-mondom én, és lezárják a gyűlést.

Holnap arra jövök be, hogy mindenki egy doboz körül van.

-Mi van itt?-kérdem Rikótól, akit sikerült megtalálnom.

-Mindenki írja a karácsonyi kívánságát, miután a tanár kihirdették, hogy mindenki megkap valamit, amit kér, de persze nem extravagáns dolgokat. És a dobozba kell rakni a kívánságokat. Egyébként neked van ebbe beleszólásod?-magyaráz Riko.

-Vétójogom van minden egyes döntéshez, amit csak a suli meghoz-mondom én, és Riko elment leadni a kívánságát.

Én nem tettem, mivel úgy éreztem, hogy nekem nem lenne akkora meglepetés. Így eljutunk december 24.-ikéhez. Hivatalosan 27.-ikéig van tanítás, így az ünneplés nyugodtan belefért a tanításba. Délután kihirdetik, hogy elmennek a szárazföldre. Suzume és Takako azonnal megkeres.