Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

6. rész A negyedik fal

Szép téli reggel volt. Indultam a suliba, láttam, ahogy a munkások leszedik a karácsonyi díszeket, és tele volt hóval az egész. A suli előtt valami szokatlanra bukkantam: egy fiúra, kb. ugyanolyan ruhában, mint én, csak neki nincs szoknyája.

-Ki vagy te?-kérdeztem meglepődve.

-Az Író(így fogok hivatkozni a valódi énemre)-mondta ő(innentől az én szemszögemben lesz a sztori).

-Minek vagy az írója?-kérdezte Ayumi.

-A ti történeteteknek-feleltem.

-Micsoda?!-mondta Ayumi.

-OK, elmagyarázom-kezdtem-A ti világotok egy anime, a Girls und Panzer világa, amit a japánok találták ki. Ez az egész iskola és ti is az én fejem szüleményei vagytok, avagy a ti történetetek egy fanfiction. Avagy, ha vámpírsztorit akarok csinálni ebből, csak azt mondom, hogy idejön Drakula, és megharap, megtörténik.

-Rendben, szóval most azt állítod magadról, hogy te akármit csinálhatsz velünk?-kérdezte Ayumi.

-Igen. Megmutatom. Most itt éjszaka lesz, megjön Drakula, és megharap, aztán elmegy-mondom én, és minden megtörténik.

-Miért akarok vért inni? Ja, tényleg. OK, hiszek neked-mondta a vámpír Ayumi.

-Visszacsináljak mindent?-kérdeztem.

-Ha folytatni akarod a történetedet, ajánlom-mondta Ayumi, így mindent visszahoztam az eredetibe.

Erre elhoztam Ayumi barátait.

-Ki ő? Egy új diák?-kérdezte Riku.

-Nem. Ő egy fiú-mondja Suzume.

-Ő, hát hogy is fogalmazzak... a kitalálónk, az Író. Elég nagy a hatalma, és nem tudom, mit keres itt-mondja Ayumi.

-Ez a legjobb vicc, amit hallottam-nevetett Takako.

-Ezért titánt kapsz!-ordítottam.

-Ajajj...-mondja Ayumi.

Volt is miért ajajjozni. Hirtelen átváltoztattam magam titánná az Attack On Titan animéből, és azonnal elkezdtem rombolni. Erre szépen lassan elkezdett odagyűlni a suli.

-Tegyél vissza mindent a régibe!-ordít Ayumi, és megtettem.

A többi lány nem hitt a szemének.

-Ki ő? Isten?-mondja Mina.

-Nem, csak a történetünk írója-mondja Riko.

-És legalább hova írod a történetet? Wattpadra?-kérdezte Nao.

-Oda, bizony-mondtam.

-Én oda csak az unokatesóm sensha-do történeteit szoktam írni-mondja Nao.

-Képes lennél adni szerény személyemnek egy Maust?-kérdezte Naramo.

-Ott is van-muttatam a tankra.

-Mesélsz a jövőnkről?-kérdezte Fanni.

-Nem fogok, mivel azzal lelövöm az olvasók előtt a dolgokat (mivel ezt is éppen írom), és még nincs is kikristályosodva a jövőtök. De majd meglátjátok-mondom én.

-De egy kérdésem lehet?-mondja Ayumi.

-Mi lenne?-kérdeztem vissza.

-Miért akartad, hogy utáljon Miho, aki pont az egyik legjobb barátnőm parancsnoka?-kérdezte Ayumi.

-Mert kellett egy ellenlábas. De még találkozni fogsz vele-mondom el.

-Rendben-mondja Ayumi.

-Na mindegy, én most kiírom magamat és Naramo Maus-át. Viszlát!-tűntem el.

(Most visszamegyünk Ayumi szemszögére.)

-Felkeltem. Szóval ez csak egy álom volt?-kérdeztem.

-Nem...-suttogta valaki.

Erre megijedek.

-Ki vagy te?-kérdeztem.

-Az Író-mondta ő.

-Szóval létezel?-kérdeztem.

-Igen. Na mindegy, csak annyit mondok, hogyha lesz itt humor, azt én fogom csinálni-mondja az Író.

-Tényleg találkozni fogok még Mihoval?-mondtam.

-Igen-tűnt el az Író.

Sziasztok! Ez a második GuP fanfictionöm hetedik része. Ha tetszik, likeold, ha ötleted van, kommentelj. Ja, és sok köszönet Benivoknak!