A házi kedvenc (light femdom)

A labirintus réme

Szerző jegyzete: 

A dedikálás ezúttal is valaki olyannak megy, aki már a hosszú szünet előtt is olvasott és még most is megörvendeztetett egy kommenttel, ami Wattpadon a szerzőknek tök sokat tud jelenteni. Szóval jah, köszi a csillagokat és a pozitív visszajelzést. Remélem ez a fejezet is tetszeni fog. 

***************************************************************************************

- Jah. Nekem is fontos, ami most van köztünk - mondta Ren. - Veled nem lehet vitatkozni.

A szavai ellenére, még nem volt rá teljesen kész, hogy továbblépjen.

- Tris miatt van?

- Miről beszélsz? - vonta föl a lány a szemöldökét. - Mondtam már, hogy az érzések egyszerűen elmúltak.

- Ez eddig nem zavart. Nem is volt olyan rég az utolsó alkalom, hogy...

- Ren!...- Ruby hitetlenkedve nézett rá. - Nézd. Mindennek van eleje és vége. Ez a mi dolgunk pedig már vagy ezer éve a végére ért. A csúcson hagytuk abba, ahogy kell. Nem gondoltam volna, hogy valaha felemlegeted. 

- Nem szándékoztam. De miért nem válaszolsz inkább a kérdésre? 

- Milyen kérdésre?!

- Mi ez a dolog Tristannel? Már a kutyás bullshiten kívül, mert mind tudjuk, hogy annál többről van szó. 

- Hát az...uhm - szívesen válaszolt volna, de ő maga sem tudta igazán. - Semmi közöd hozzá! - rázta helyette a fejét. 

- De...

Nem folytathatták, mert míg ők a vitával voltak elfoglalva, az óriáskerék észrevétlenül körbeért, az ajtó pedig kinyílt. 

- Ne szálljatok le, jövünk veletek még egy körre - jelent meg Shin hatalmas vigyorral az arcán. Úgy tűnt nem észlelte a borsos hangulatot. Mögötte a bizonytalanul a fülkébe lépett Tris is, akinek sikerült leküzdenie az óriáskeréktől való félelmét. Valójában kíváncsi volt, hogy milyen érzés lehet 50 méter magasságból lepillantani a városra.  

Emlegetett szamár - sóhajtott Ren magában egy grimasz kíséretében. Ő is jól tudta, hogy nem a másik fiú hibája, ha Ruby tovább akar lépni. 

- Oh, ne ide üüüüüülj! - nyögött fel egy másodperccel később, mikor a bátyja olyan erővel vetette mellé le magát, hogy megbillent a fülke, kizökkentve a fiút a gondolatmenetéből. És nem csak a fülke billent meg erősen, hanem az egyelőre még álló Tris is, akinek a fémkeretbe kapaszkodva sikerült valahogy talpon maradnia. 

- Hékás, nyugodtabban! - mordult Ruby a szemben ülőkre, miközben karon ragadta megszeppent kedvencét és lehúzta maga mellé. - Nem libikóka, nem kell oda-vissza himbálni.

- Igenis asszonyom - Shin a szavaihoz elegánsan tisztelgett, mint valami marshall. Hiába volt közülük a legidősebb, néha ő viselkedett a leggyerekesebben.

- Tris, falfehér vagy - jegyezte meg Ren pár perc után. És valóban, ahogy egyre föntebb jutottak, úgy lett a fiú arca egyre sápadtabb. 

- Csak nem tériszonyod van?

- Nem - rázta Tris a fejét. - Nem tudok róla. Csak ijesztő ahogy ez az izé...imbolyog.    

Remek - gondolta Ruby, mintha a fiúnak nem lett volna egyébként is elég fóbiája. Most hozzáadhatják az óriáskereket is. 

- Nyugi, biztonságos - nyugtatta a kedvencét, biztatóan a vállára téve a kezét. - Nézd, látszik az egész park!

És valóban, ahogy Tristan kinézett a mélységbe, tengernyi fény integetett neki. Apróknak tűntek, mintha valaki szétszórt volna egy nagy halom arany, vörös, kék, és mindenféle egyéb színű világító üveggolyót a földön.