A Kezdet || PSH [fordítás]

33. R É S Z

RONA SZEMSZÖGE:

A szívem apró darabokra tört össze, es ez az egész Park Sunghoon hibája.

A sorsom az, hogy csak egy barátja legyek, semmi több. Nem számít, hogy mennyit vártam rá, sosem érezne irántam úgy, mint én.

Kim Rona, tudnod kéne a helyed. Ne reménykedj továbn. Ne legyél hülye. Le kellene állj.

- Kim Rona - hallottam, ahogy utánam kiabál, gyorsan letöröltem a könnyeim. Hátulról megfogta a kezem, magához közelebb húzott, hogy megakadályozza a menekülésemet.

Egyenesen a szemeibe néztem az én könnyes szemeimmel.

Hogyan tudnám elfelejteni ezt a gyönyörű fiút?

Értékes a számomra.

A fiú, akire 8 évet vártam.

Szeretem őt,

De ő nem érez irántam semmit.

- Miért jöttél át? - kérdezte és elengedte a kezem.

- Semmiség - válaszoltam, miközben kerültem a tekintetét. Sóhajtott egy nagyot, majd megfogta a vállam, hogy ismét ránézzek.

- Nem mondom el senkinek sem, amit ma láttam - folytattam, majd megpróbáltam elfutni.

- Egy félreértés volt - válaszolt, én pedig megálltam. Felé fordultam és mosolyogtam, hogy bebizonyítsam, hogy nem zavar.

- Semmi gond. Ne is törődj velem. Nem kellene megváratnod Minjit - mondtam.

Csak ott állt, tekintetét pedig még mindig rajtam tartotta, mire felsóhajtottam. Kínossá vált, ahogyan csak csendben álltunk egymást nézve.

- Pihenned kell. Remélem, hogy hamar rendbe jössz és sok sikert a holnapi matekversenyen - mondtam, integettem neki, majd magára hagytam.

SUNGHOON SZEMSZÖGE:

Végignéztem, hogy elmegy. Hirtelen rengeteg kérdés merült fel bennem.

Miért őt választottam?
Miért aggódok érte?
Miért vele foglalkozok a legtöbbet?

Nem tudtam nem rá gondolni. Le kellene álljak.

Óvatosan besétáltam a házba és a kanapéra feküdtem, közben pedig Minji becsukta az ajtót és megpróbált mellém feküdni, de én arrébb löktem.

- Mi van veled? - kérdezte. Sóhajtottam egyet, majd megfogtam a kezét, kinyitottam az ajtót és megkértem, hogy távozzon.

Leszarom.

- Befejezted a színészkedést? - kérdeztem ridegen.

- Milyen színészkedést? - kérdezett vissza, idegesnek tűnt.

- Ezt az egészet azért tervelted ki, hogy Rona meglásson minket? Nem te segítettel nekem, igaz? Látszik a szemeden. Hazudsz. Tényleg eddig kellett elmenj? Te mem Kang Minji vagy. Teljesen más ember lett belőled - mondtam mérgesen, amitől ő a földre csúszott, ahogy egyre közelebb mentem hozzá, az igazságot megmondva neki.

- Igen, az egész az én művem. Elégedett vagy? Nem tetszik, ahogy látom azt, hogy egyre közelebb kerül hozzád. Tudja, hogy én vagyok az első szerelmed, de továbbra is csak játszotta az ártatlant. Nem szabadna flörtölnie veled, tiszteletben kell tartsa a kapcsolatunkat! Tudod, hogy milyen boldog voltam, mikor apukám megengedte, hogy sulit váltsak? Végre találkozhattam veled újra és elfogadtam a szerelmed 5 év után. Tudod, hogy miért utasítottalak vissza? Az egész az apám hibája. Nem kedvelt téged és tanulásra kényszerített, hogy átvegyem a helyed. Rávett, hogy Harutoval egy akadémiára járjak, hogy együtt tanuljunk annak ellenére is, hogy én nem akartam ezt, mert az érzéseidet akartam megvédeni. De az egész ott ment tönkre, hogy Rona belépett az életedbe. Tönkretette az álmom, a reményem és mindent. Az őrületbe kerget. Próbáltam felhívni magamra a figyelmed, de te csak őt látod. Mindig csak mosolyogsz rá. Utálom ezt látni. Engem kellene nézz. Én kellene legyek a mosolyod oka. A kezed engem kellene fogjon. Én vagyok a te mindened. Szóval ne törődj Ronával, vágjunk bele egy kapcsolatba. Tudom, hogy kedvelsz engem - magyarázta el, majd zokogni kezdett.

- Az első lány, akit szerettem, te vagy... de az első lány, aki mindig mellettem volt, az Kim Rona. Vele találkoztam először. Ő kezdett el kedvelni engem. Nem hibáztathatod őt, amiért tönkre tette az álmod, hogy velem legyél. - válaszoltam.

A szívem hevesebben vert, amitől ideges lettem.

- Azt fogod mondani, hogy kedveled azt a hülye lányt? Az életemet is tönkre fogod tenni? - ragadta meg a gallérom.

- Kang Minji, nem kellene valakit arra kényszeríts, hogy veled legyen a te kedvedért. - Magamhoz húztam és a hátát simogattam, amitől könnyekbe tört ki.

- Tudom, hogy még mindig kedvelsz engem. Tudom, hogy sosem felejtesz el engem, Park Sunghoon.

__________

Sziasztok! Sajnos a szombati rész elmaradt, ne haragudjatok:( A szerdai rész is valószínűleg el fog maradni, de szombatra már próbálok pótolni mindent. Kicsit elcsúsztam a tanulással is, a fordításra így nem volt időm, és ez még a későbbiekben is előfordulhat:/
De remélem tetszett a rész, szombaton pedig érkezem ismét🥳