A szétválasztott ikrek (PUF)

14. Rész

-Megyek már-rohant oda a tanárhoz Anastasia

-Ne kószálj el, mert nem fogunk megtalálni.-vezette vissza a lányt a csoporthoz.

-Tanár úr..

-Igen?

-Mit tenne akkor, hogyha valaki tetszene önnek, de ellöki magától, mert tudja, hogy valaki, aki közel áll hozzá, neki fontos az a személy..?-nézett lefelé Ani

-Huh.. ez most nagyon hirtelen jött. Sok mindent lehetne tenni. Az az adott illető szerelmes belém?

-Ümm.. ad jeleket, igen-bólintott

-Akkor el kell döntened, hogy megérné az, hogy hagyod veszni álmaid paliját-nézett rá a lányra-vagy pedig elengeded és inkább a fontos embernek passzolod. Ha egy fiú szeret és te passzolgatod másnak, akkor az rosszul esik neki. Különösen, ha olyanhoz, akit nem is szeret. A számodra fontos embert szereti őt?

-Úgy.. úgy tudom igen. Jártak, de nagyon sokszor vitáztak, ezáltal a fiú.. elhúzódott.

-Szóval már nem. Eljátszotta a bizalmát. Akkor hiába próbálod őket újra összehozni, nem fog sikerülni.-mosolyodott el- ha pedig szereted, mi tart vissza? Az igaz barát megbocsát neked, a legjobbat akarja neked. Ha először fáj is neki, de képes megbocsátani. A szerelmet nem tudod befolyásolni, az vagy van, vagy nincs. Én nem hagynám, hogy a fiú elveszítse az irántad érzett szerelmet. Nehéz tudom, de érezni fogjátok, hogy valóban egyek vagytok, vagy sem. Én bízok benne, hogy sikerülni fog. Sose az eszedre hallgass, ha ilyen téren vagy. Igen, vannak esetek, mikor kell. De egyszer élsz, ne hagyd, hogy mások befolyásolják az életedet, kik ők? Ha számodra valóban fontos személy, akkor nem befolyásolni fog, hanem segíteni.-jelentette ki a tanár. Anastasia a földet bámulva hallgatta, majd bólintott.

-Elmondom neki, hogy én is viszont szeretem-mosolyodott el-köszönöm a segítségét-ugrált-Mikor megyünk vissza?

-10 perc múlva. Készülődj-mosolygott a tanár.

Eközben Anna napozgatott és a legtöbb fiúval társalgott. Már alig várta, hogy este legyen, hiszen akkor mennek el egy Aquaparkba, ahova mindenkinek kötelező lesz elmennie.

Visszaérve a táborba, mindenki átöltözött, kirakták a törülközőket és a fürdőruhákat száradni, hogy mire mennek, ne legyenek annyira vizesek.

Anastasia bekopogott Bokához, aki az elején nem nyitott ajtót.

-Basszus-törölte meg az arcát a fiú, majd gyorsan bevizezte a haját, mintha most mosta volna meg és a sampon miatt vörös a szeme.-Ki az?-szólt ki.

-Én vagyok... Ani... szeretnék veled beszélni.

-Miért?-jött a válasz a faházból

-Mert... Bemehetek?

-Igen-nyitotta ki az ajtót. Ani vörösen a fiú kockáira nézett, majd a szemébe

-Sírtál..?

-Én? Nem. Hajatmostam.

-Értem...-harapott a szájába-Boka el kell mondanom, hogy én..-kezdte volna el, de Anna épp az ő nevét kiabálta

-Gyere be.

-Tessék?-nézett fel rá Ani.

-Gyere be-rántotta be, majd az ágy alá rejtette a lányt. A következő pillanatban Anna megjelent az ajtóban.

-Bokaa-ugrott a nyakába mosolyogva-Annyira szeretlek.-túrt a hajába.

-Még nem öltöztél át? Miért nem?-nézett rá furán Boka

-Mindjárt vacsii.-mosolygott eldöntve őt az ágyon

-Igen, tudok róla..-szisszent fel, mikor a bikini felsője hozzáért csupasz felsejéhez-nagyon hideg vagy így. -állt fel, majd kivett egy nyári inget a szekrényből és feladta rá-Na irány átöltözni, vacsoránál találkozunk.-csapott a fenekére.

-Rendben-vörösödött el kuncogva majd kiment.

Eközben Anastasia azon gondolkozott, hogy lehet, hogy ő értette félre a helyzetet és mégis szereti Boka Annát?!

-Kijöhetsz, elment. Mit akartál mondani?-nézett a lányra

-Ümm.. már nem is emlékszem rá..

-Rendben. De ha megbocsátasz, elmennék a mosdóba.

-Persze, nyugodtan..-egyezett bele a lány, mire Boka elment a mosdóba. Anastasia elkezdte keresni a zászlót. Mikor észrevette, hogy az ágyneműben volt, gyorsan kihúzta és abban a pillanatban kijött Boka.

-Mit csináltál?-kérdezte kicsit gyanakvóan.

-S..Semmit. Csak gondoltam elköszönök, vacsinál találkozunk..-ment a kijárat felé, de Boka gyorsabb volt, így az ágyra lökte a lányt, majd az egyik kezével lefogta a Anastasia két csuklóját és ráült a hasára.

-Nem szép dolog más holmijához hozzáérni, igaz? Vagy nem tanították meg?-húzta ki a lány gatyájából a zászlót

-Az, hogy került oda..?-játszotta az ártatlant

-Nem is tudom.-nézett a szemébe-még egy ilyen és pucéran mehetsz ki az ajtómon, világos voltam?

-úgyse mered.-nyújtotta ki a lány a nyelvét, de rájött, hogy kár volt megszólalnia-Nem mondtam semmit...

-Én is így gondoltam-hajolt rá a fülébe suttogva-legyél jó kislány, rendben?

-Ü..ühüm..-lett vörös, majd Boka mikor elengedte észrevette a csuklóján az A betűt.

-Az ki?

-Ühm.. Áts.. Mi.. miért?

-Csak úgy-vont vállat, mintha nem érdekelné, de belül törött volt. -Menjél, mert le fogunk bukni és mindjárt vacsora.

-Rendben..-állt fel a lány, majd a szobájába ment. Összepakolt, majd az étkezőbe indult, de összefutott Átssal.