Adhatok egy italt? (Bakugou x reader)

14. rész

Hetek teltek el, mióta utoljára beszéltem Bakugouval... Furcsa is volt, mert általában ő szokott rám írni elsőnek.. Mondjuk ez alatt az idő alatt Jack folyamatosan meglátogatott csak amiatt, hogy minden rendben van-e! Emiatt meg kiskutyám kezd beletörődni a fiú jelenlétébe. Gyanús volt ez az egész nekem... A mai napon is bejött hozzám a fiú, ezért rákérdeztem, hátha tud valamit!
-Fogalmam sincs miért nem beszél veled! Biztos el van havazva a munkájával!- ült a kanapén karba tett kézzel mellettem.
-Aha...- vontam fel a szemöldököm. Megvoltam győződve arról, hogy hazudik... Amint ez a gondolat belefészkelődött a fejembe, {Kutyus} felugrott és ráugatott Jackre, aki meg majdnem leesett az ülőhelyéről.
-{Kutyus}!! Nyugi!!- szóltam rá.
-Nem kedvelem a kutyád....
-Ő se kedvel téged még annyira!- kuncogtam, aztán elővettem a telefonomat. Mikor megnyitottam, rámentem az üzenetekre és furcsa módon nem találtam a Bakugouval lévő beszélgetésünket.... Kilépve onnan benéztem a névjegyzékbe, és ott se találtam a tüzes szemű nevét!
-Jack...- szóltam neki kölletlenűl.
-Igen?- mosolygott kedvesen.
-Ezt megtudnád magyarázni?...- mutattam neki a telefonom kijelzőjét.
-Uhm... Mégis mit kéne megmagyaráznom?- nézett rám értetlenül.
-Azt, hogy miért nincs meg Bakugou száma a telefonomban!
-Fogalmam sincs!- vállat vont és körém rakta karjait.
-Mit csinálsz?!- mordultam fel.
-Csak megölellek! Tán baj?- mondta kissé gyerekes stílusban.
-Szállj le rólam légyszíves! Most!- szóltam rá, de erre Jack csak felfújta az arcát dacosan. -Különben {Kutyus} szed le magamról!- mutattam végül a négylábúra. Ezt hallva a fiú karjai már nem is voltak rajtam, olyan sebességgel ült vissza a helyére.
-Nem volt jó az ölelésem, vagy mi? Esetleg az a hülye sündisznó fejű ezt is jobban csinálja?- húzta fel magát. Ekkor esett le végül is, hogy miért nincsen benne a telefonomban Bakugou! Ez a srác féltékeny rá!! Lehet, mikor valami mást csináltam, akkor ő elvette a telefonom, és kitörölte Bakugout!
-Te turkáltál a telefonomban?!- kiáltottam el magam.
-Miért tenném ezt?- tárta szét karjait.
-Talán azért, mert féltékeny vagy Bakugoura és azért tűntetted el a telefonomból! Ráadásul még kódom sincs rajta, szóval simán belenézhettél!- mondtam. Jack ekkor meg se tudott szólalni. Na ezzel elárulta magát! -Menj ki....
-Mi? Most miért-
-Azt mondtam, hogy kifelé a lakásomból....- folytattam rá se mutattam a kijáratra. A fiú még egy percig zavartan ott ült mellettem, de végül fogta magát, felállt és az ajtó felé sétált. De félúton még megakart hátúlról ölelni, így gyorsan lesöpörtem magamról a kezeit. Éreztem, hogy rosszul esett neki, de nem érdekelt! Mikor az ajtóhoz ért, csak ennyit mondott:
-Csak a te érdekedben tettem!...- és kisétált azon. Egy megkönnyebbült sóhajt kiengedve magamból elgondolkoztam Jackken..... Igaz, hogy figyelmes, meg ilyenek, de vannak olyan dolgai, amivel az embert könnyen kihozza a sodrából!... Habár... Mikor kitessékeltem, sokkal nyugodtabban fogadta, mint ahogy azt Bakugou tette volna! Sokban különböznek, de mégis annyira hasonlítanak... Pár perccel később ráakartam keresni Bakugou profiljára, de valamiért nem dobta fel a nevét!
-Ezt hogy...- néztem a kijelzőt, hátha elírtam valamit, de az volt a helyzet, hogy mindent jól írtam le! Nagyot sóhajtva tettem el végül a telefonom....

Másnap gondoltam elmegyek megsétáltatom {Kutyust} a parkban. Odaérve levettem róla a pórázt és leültem az egyik padra, amíg ő nagyban játszott a haverjaival. Mikor teljes nyugalomba helyeztem magam, egy igen erős és mély ugatás zavart meg. Ahogy a hang irányába fordultam, Gyilkost találtam magam mellett, aki csak ült a pad szélénél és nagyban csóválta a farkát.
-Ajajj...- gondoltam. Abban a pillanatban, ahogy ezt mondtam, Bakugou meg is jelent a kutyája mellett.
-Oh! Szia!...- köszönt nem törődöm módon.
-Szia Bakugou!- köszöntem vissza kínosan. A fiú nem is figyelve rám megkötötte a négylábúját és épp menni készültek.
-Beszélhetnénk egy kicsit?- szóltam neki, és magamhoz hívtam {Kutyust}.
-Tch... Minek? Ha már úgyis letiltottál a picsába, akkor mi a szarnak álljak le veled beszélni?- vágta rá mérgesen.
-Bakugou, az nem én voltam! Esküszöm!- szóltam el magam.
-Nehogy azt mond, hogy a telefonod is megkergült, mert ez nem lenne jó mentség!- fordult felém kicsit indulatosabban. Hogy mondjam el neki.... Ha azt mondom, hogy én voltam a balfácán, akkor leüvölti a fejem jobbik esetben! De ha meg az igazat mondom el, akkor biztos, hogy robban az agya!
-Hát uhm....- kezdtem.
-Jack, mi?- tette keresztbe kezeit. Teljes némasággal válaszoltam... Annyira rossz, hogy rátapintott a lényegre.... -Én azt az embert eskü leölöm....- morogta alig hallhatóan.
-Ne, légyszi! Megoldok mindent, csak ne nyírj ki semmit!- ijedtem meg.

Pár percig még veszekedtünk ezzel kapcsolatban, de miután a fiú megbékélt, elmentünk a parkból.
-Visszatérve az előző témára...
-Mit akarsz már megint mondani arról az ökörről?- dörmögte.
-Tegnap, mikor ugye rájöttem, hogy Jack letiltott téged, megpróbáltalak újra bejelölni, meg ilyenek, de valamiért nem adta ki a profilodat....
Szóval ha megkér- mire befejeztem volna a mondatot, a fiú felém mutatta a telefonja kijelzőjét, rajta pedig minden ott volt, ami kellett nekem.
-Legközelebb tegyél zárt a telefonodra... Meg figyelj oda jobban a dolgaidra!- mondta és eltette a készüléket, miután mindent leírtam onnan.
-Köszi!- mosolyogtam rá kedvesen, a tüzes szemű viszont nem is figyelt rám.... -Még mindig haragszol?...
-Szerinted? Csakis azért haragszom rád, mert nem vagy képes vigyázni magadra! De legfőképpen arra a baromra vagyok kihegyezve...- mondta. Megforgatva a szemem kuncogtam el magam ezen a hozzászólásán.

Elérve a lakásomhoz egy sokkal, de sokkal kellemetlenebb meglepetés várt minket....
-Én ezt nem hiszem el...- gondoltam, és gyorsan rászegeztem Bakugoura a tekintetemet. Látszott rajta, hogy majd felgyullad a dühtől!
-Biztos nem nyírhatom ki?....- morogta nekem.
-Ha nem akarsz börtönbe kerülni, akkor ne!- löktem meg egy kicsit a könyökömmel.
-Áh! Szia- sztok....- köszönt Jack kellemetlenül. -Ő mit keres itt?- célzott Bakugoura rám nézve.
-Csak hazakísért, ennyi! És te?- néztem rá szúrósan.
-Hallom voltál olyan szemét, hogy letiltattál engem?!- fakadt ki Bakugou.
-Igen! Csak azért, hogy megvédjem {Nevedet} tőled! Akárhányszor csak veled van, mindig történik valami!- szórtak szikrákat a Jack szemei. Ezzel a ténnyel mondjuk nem tudok vitatkozni... Elsőnek majdnem elütött...
-De ugyanakkor én védtem meg, akárhányszor csak tudtam! És nem te!! Hol voltál, mikor megtámadtak minket? SEHOL! Mikor elsőnek odament hozzád, majdnem lefektetted! Elsírta magát miattad, de akkor is ott voltam neki! Szóval nem hiszem, hogy pont tőlem kéne tartania!- sorolta a szőkeség.
-Elég!! Ezt most azonnal hagyjátok abba légyszíves!- kiabáltam, de mintha két süketnek beszéltem volna.
-Tudod, Bakugou... Simán eltudom intézni, hogy végleg békén hagyd őt... Egy hívás.. És ennyi volt az eddigi életednek!- mutatta fel a telefonját a kék szemű.
-Annál többet kell tenned, minthogy csak kirúgj!... Mert én {Neved} mellől nem tágítok!!- mondta ridegen Katsuki.
-Ha annyira nagy a szád, akkor most rögtön le is rendezhetjük!- vett fel egy harci állást Jack.
-Inkább a saját súlycsoportoddal kellene kakaskodnod!- húzta vigyorra az arcát és a kezembe nyomta Gyilkos pórázát. -Amilyen erősen csak tudod tartsd vissza, értve?- nézett rám a szeme sarkából. Mire kinyögtem volna valamit, ezek már püfölték egymást. Jack kezdésnek az egyik öklével Bakugou mellkasába vágott, de mintha meg se érezte volna azt, úgy adott vissza egy bal horgost neki a fejére, amitől a barna hajú a földre került.
-Na mivan? Ennyire vagy csak képes?- nevette el magát a szőkeség. Jack felemelve a fejét megtörölte a vérző orrát vigyorodott el, aztán amint felállt, úgy neki rohant Bakugounak, hogy majdnem legurultak az útra. Eközben természetesen a kutyáink majd megvesztek, annyira ugattak, de nem tudtam mást velük csinálni, minthogy visszatartottam őket minden erőmmel. Habár ekkor beugrott valami! Egy közeli lámpaoszlophoz oda ráncigáltam a két állatot és megkötöttem őket ott. Amint ezzel megvoltam, odafutottam a fiúkhoz. Mindkettőjük feje meg más testrészük is vérzett!
-ÁLLJATOK LE!!- próbáltam leszedni Jackket Bakugouról, de a fiú olyan erővel lökött el magától, hogy bevertem a fejem a betonba.
-NE AVATKOZZ BELE!!- üvöltötte Jack. Láttam, hogy Bakugou észrevett engem a földön feküdve, így minden erejét összeszedve lerúgta magáról a kék szeműt és felém rohant.
-{NEVED}!!- kiáltotta és az ölébe vett gyorsan. Mikor Jack is észrevette, hogy mit művelt, ő is odajött volna hozzánk, ha Bakugou le nem veszi szinte a fejét neki. -Hozzá nem merjél érni... ÉRTED?!- mondta. De sajna a többire nem emlékszem, mert azt hiszem kibuktam...