Dove a Bosszúállókat segítve tengette mindennapjait, miután Nina lelépett. A dolgok kezdtek rendeződni és mindenki szép lassan megbékélt. Carson már hozzászokott ahhoz, hogy bekerült egy számára idegen környezetbe, és a múltját is szép lassan elfoga...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
"Pacify her, she's getting on my nerves"
☆☆☆
Éppen az igazak álmát aludtam hónapok óta először mindenféle rémálom nélkül, mikor a fejem alatt a telefonom vadul csörögni kezdett. Morogva kezdtem el matatni a párnám alatt mire végre megtaláltam a készüléket. Nem tudtam elolvasni, hogy ki hívott mivel épp akkor nyitottam ki a szemeimet, így csak sóhajtva nyomtam a zöld gombra.
-Igen? - szóltam bele rekedt hangon.
-Csak nem most tértél magadhoz? - röhögött fel Clint a vonal másik oldalán.
-Neked is jó reggelt. - dörzsöltem meg a szemeimet.
-Van valami híred róla? - kérdezte hirtelen mire egyből felébredtem.
-Nem. Neked? - ültem fel.
-Negatív. Hetek óta semmi. - mondta halkan.
-Ez igazából nem meglepő. Volt már ilyen. - tördeltem az ujjaim.
-Mivan ha megtalálták? - sóhajtott fel.
-Esélytelen. Sőt inkább lehetetlennek mondanám. Ne aggódj nem akarják annyira megtalálni, mint mutatják. - mondtam halkan, hogy nehogy véletlenül meghallja valaki ha éppen a szobám előtt jár.
-Tudom. Beszéltem Nat - tel erről. Sajnálja. Őszintén. - mondta.
-Mostmár késő. - sziszegtem.
-Dove próbáld meg legalább egy kicsit értékelni ezt legalább. Tudod, hogy nem mindegyikünk vallaná be. - mondta.
-Persze, igyekszem. Talán igazad van és félreértettük a dolgokat. - vakartam meg a tarkómat.
-Beszélj vele, jó? - kérte.
-Mindenképpen. Ideje lenne letisztázni. - húztam el a számat.
-Szólj ha van valami. - mondta, majd a választ meg sem várva letette.
Morogva dobtam le magam mellé a készüléket. Sok minden kavargott a fejemben egyszerre. Valahol tudtam legbelül, hogy Nat sohasem akart volna rosszat egyikünknek sem. Az nem ő lett volna. Közben valamiért mégsem tudtam elhinni. Nem ment. Pedig annyira egyszerű lett volna. Hirtelen kopogásra kaptam fel a fejemet. Nagyot sóhajtva keltem fel az ágyamról és csoszogva indultam el kinyitni az ajtót.
-Szia. - mosolygott le rám Steve.
-Szia. - ásítottam.
-Felkeltettelek? - kérdezte.
-Nem, dehogyis. Miben segíthetek? - tettem keresztbe a karjaimat.
-Igazából semmiben, csak gondoltam megkérdezem, hogy hogy vagy. - vakarta meg a tarkóját.
