Dove a Bosszúállókat segítve tengette mindennapjait, miután Nina lelépett. A dolgok kezdtek rendeződni és mindenki szép lassan megbékélt. Carson már hozzászokott ahhoz, hogy bekerült egy számára idegen környezetbe, és a múltját is szép lassan elfoga...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"This world can hurt you It cuts you deep and leaves a scar Things fall apart But nothing breaks like a heart
☆☆☆
-Kösz a fuvart Tony. - szálltam ki a gépből.
Persze ezt nem hallhatta hiszen csak a rendelkezésemre bocsátotta az egyik gépét sofőrrel meg minden egyébbel együtt. Noha visszavonult bármiben számíthattam rá. Ő volt az akiben tényleg megbíztam. Közben a telefonom csörögni kezdett, amit gondolkodás nélkül kaptam fel meg sem nézve, hogy ki is keres.
-Minden rendben? - kérdezte Wanda köszönés nélkül.
-Persze. Most értem ide, megyek megnézem azt a lakást amit Stark szerzett aztán körbe járok hátha találok valamit. - mondtam.
-Oké. Szólj ha van valami. - mondta.
-Persze, mindenképp. - feleltem, majd letettem.
☆☆☆
Nos a terveim elég rendesen füstbe mentek, hiszen szépen elterveztem, hogy gyorsan eltalálok a lakáshoz amit kaptam az ittlétem idejére. Kissé nehezen tájékozódtam el a teljesen idegen környezetben. De nagyjából másfél óra szenvedés után sikerült is. Csak gyorsan ledobtam a táskáimat, magamhoz vettem néhány fegyvert és visszaültem az autómba. Mindent vittem magammal ami csak kellhetett. Még gázmaszkot is, hisz sosem lehetett tudni, hogy mi várt rám.
-Péntek kérlek tárcsázd nekem Rogerst. - szóltam a mesterséges intelligenciának.
Mielőtt elindultam volna Tony gondoskodott róla, hogy ne legyek teljesen egyedül és megbabrálta egy kicsit a cuccaim. Így került az autómba Péntek.
-Azonnal Miss Carson. - mondta és már tette is a dolgát. Pár csörgés után Steve már fel is vette.
-Minden rendben? - kérdezte azonnal köszönés nélkül.
-Persze, csak egy kis problémába ütköztem a tájékozódás terén, de már elindultam a főtérre vagy hová. - magyaráztam vezetés közben.
-Eddig van valamid?
-Nem. Nem láttam semmit amíg a lakásig nem értem. - mondtam.
-Rendben. Szólj ha van valami vagy segíteni kell. - sóhajtott.
Tudtam, hogy nehezére esett megengedni, hogy egyedül menjek. De ha netalántán az történt amit egyikünk sem akart, akkor muszáj volt, hogy csak én legyek ott. Az egyedüli aki még maximum velem tarthatott volna az Clint. De ő is kiszállt ahogy Tony. Bár egy telefonba került volna és azonnal a segítségemre sietne de nem akartam elszakítani a családjától. Okkal maradt távol.
