Soha ne mondd, hogy soha ✔

11. rész

„Álmodj nagyot, dolgozz keményen érte és ne légy seggfej!" 

Mike Shinoda 

𝘾𝙧𝙮𝙨𝙩𝙖𝙡

Múlt hétvégén bementünk Nattel a plázába, és kizárólag magam miatt vettem egy fekete bőrkabátot. Igaz, hogy Charlie adta az inspirációt erre, de a döntést saját magam miatt hoztam meg. Még jó pár cucc a kosaramban landolt, köztük egy fekete szakított farmer (amit amúgy nem szokásom hordani, de ez most megtetszett), egy fekete alapon sárgásbarna holdat ábrázoló bő pulcsi és egy fekete esőálló kabát a hidegebb időkre. Szinte csupa fekete, amiket szintén nem szokásom hordani, de rájöttem, hogy a ruhatáram fele használhatatlan, ahogy arra is, hogy kedvem lett kipróbálni ezt a fajta stílust.

Mikor odaálltam az eladópulthoz, hogy kifizessem a ruhákat, önmagamat láttam, ahogy majd végigvonulok bennük az utcán vagy az iskolában. Oliver és a szakításunk már egyre kevésbé jut eszmbe, ami meglepő, tekintve, hogy két hete szakítottunk.

A dolog háttérében azonban nem a gyors felejtés, sokkal inkább az érzelmek korábbi elhalványulása állhat, legalábbis Nat szerint. Ebben van igazság, ha jobban belegondolok; az utóbbi egy hónapban már eléggé ellaposodott a kapcsolatunk, és még inkább felszínre került Oliver igazi énje.

A ruhaüzletek után meglátogattuk még a drogériát is, ahol vettem új szempillaspirált, szemhéjtust és egy tizenkét színből álló sminkpalettát.

A barátnőmnek mindent elmondtam a történtekről, és ő is látta, mennyire vegyes érzéseim vannak velük kapcsolatban, de nem firtatta a témát. Csupán megjegyezte, hogy furcsa, mennyi mindent felvásárlok most hirtelen. Eddig ugyanis leginkább csak könyvesboltba rángattam el magammal, hogy segítsen kiválasztani a legújabb kedvencemet.

Csak ez után a kérdése után tűnődtem el rajta őszintén, hogy tényleg, én mégis mit művelek?

Aznap este, miután a csajos délutánnak vége lett, otthon felcsaptam a naplómat egy tiszta oldalon, és két oszlopot csináltam. A bal oldal a „talán nem csak barátként tekintek Charlie-ra" nevet kapta, a jobb pedig a „túlgondolom az életemet szokásosan"-t.

Az egy dolog, hogy nem Charlie miatt vásároltam, viszont az megint egy másik, hogy közben rosszul érintett a tény, hogy barátnője van. És ez korántsem baráti érzés.

Felírtam a pro és kontra érveket, remélve, hogy sikerül megfejtenem saját magamat. Tanulnom kellett volna, vagy legalább fogalmazást írnom, azonban úgy voltam vele, egyszer nem dől össze a világ, ha délután nem szakadok meg. Helyette megszakadhatok majd másnap, de ez csak részletkérdés.

És íme, ez lett az eredmény:

𝓣𝓪𝓵𝓪́𝓷 𝓷𝓮𝓶 𝓬𝓼𝓪𝓴 𝓫𝓪𝓻𝓪́𝓽𝓴𝓮́𝓷𝓽 𝓽𝓮𝓴𝓲𝓷𝓽𝓮𝓴 𝓒𝓱𝓪𝓻𝓵𝓲𝓮-𝓻𝓪

- 𝓋𝒾𝒹𝑒𝑜́𝓀𝒶𝓉 𝓃𝑒́𝓏𝓉𝑒𝓂 𝓇𝑜́𝓁𝒶, 𝑒́𝓈 𝓈𝓏𝒶𝒷𝒶́𝓁𝓎𝑜𝓈𝒶𝓃 𝑒́𝓁𝓋𝑒𝓏𝓉𝑒𝓂, 𝒽𝑜𝑔𝓎 𝓃𝑒𝓂 𝓋𝑜𝓁𝓉 𝓇𝒶𝒿𝓉𝒶 𝓅𝓊𝓁𝒸𝓈𝒾 

 - 𝓇𝑜𝓈𝓈𝓏𝓊𝓁 𝑒𝓈𝑒𝓉𝓉 ℬ𝒶𝓇𝒷𝒾𝑒-𝓋𝒶𝓁 𝓁𝒶́𝓉𝓃𝒾 

 - 𝓂𝒾́𝑔 𝓃𝑒𝓂 𝒶𝒹𝓉𝒶𝓂 𝓋𝒾𝓈𝓈𝓏𝒶 𝓃𝑒𝓀𝒾 𝒶 𝓀𝒶𝒷𝒶́𝓉𝒿𝒶́𝓉, 𝓃𝑒́𝒽𝒶 𝓃𝒶𝓅𝓀𝑜̈𝓏𝒷𝑒𝓃 𝓉𝑜̈𝒷𝒷𝓈𝓏𝑜̈𝓇 𝒾𝓈 𝒷𝑒𝓁𝑒𝒷𝓊́𝒿𝓉𝒶𝓂 𝑒́𝓈 𝒶 𝓉𝓊̈𝓀𝑜̈𝓇 𝑒𝓁𝑒́ 𝒶́𝓁𝓁𝓋𝒶 𝒶 𝓈𝓏𝑜𝒷𝒶́𝓂𝒷𝒶𝓃 𝓈𝓏𝒶𝑔𝑜𝓁𝑔𝒶𝓉𝓉𝒶𝓂 𝒶 𝓇𝓊𝒽𝒶𝒹𝒶𝓇𝒶𝒷𝑜𝓉... 𝑒́𝓈 𝑒́𝓁𝓋𝑒𝓏𝓉𝑒𝓂 (𝑒𝓏𝓉 𝒾𝓈)