Nem Csináltam Semmit! (BEFEJEZETT)

3.

Beléptem a terembe és megpillantottam az embereket akikkel a délutánom tölteni fogom. Váratlanul ért a látvány és egy kicsit meg is lepődtem, mivel hét szempár bámult rám. Illetve csak hat, mert az egyikük padon feküdt lehajtott fejjel. A kisebb döbbenet után, azonnal felismertem őket. Ők voltak a suli hírhedt diákjai. De nem csak a bajkeverésről híresek, hanem arról is, hogy a szüleiknek nincs hiánya a pénzben.
Gyorsan felmértem a helyzetet. Park Jimin, az iskola szépfiúja. A pletyka szerint csak csókig ment el, de Edina aki örömmel nyitogatja a lábát a fiúknak, váltig állítja, hogy ő lefeküdt vele. Jimin az első padsorban ül az ajtó mellett. Lábát az asztalra pakolva tartja és láthatóan pont leszarja, hogy ott van egy tanár. Mellette ül Jeon Jungkook, a csapatuk legfiatalabb tagja. A lányok (és fíúk) odavannak a nyuszi mosolyáért. Rap Monster ül mellette, aki a BTS(így nevezik magukat) vezetője, legalábbis a többi hallgat a szavára. Pont amikor bementünk a terembe, tarkón vágta Kim Taehyungot, aki egy alien a pletykák szerint. Ehhez inkább nem fűznék semmit. A második padsorban foglalt helyet Jin, aki a haját igazgatta(?) és elmélyülten diskurált J-hope-pal, aki a BTS mosolygós energiabombája. És mellette ült Ő. Min Yoongi avagy Suga, akinek az iskolában senki sem hallotta még a hangját a csapatán kívül. Hetük közül ő volt a legrejtélyesebb. A padra borulva aludt valószíűleg. Viszont ahogy láttam még hozzászolni sem lehetett mivel mindkét füle be volt dugva egy fülessel.

-Üljön le Mr. Min mellé, vagy egész délután ott akar ácsorogni? -én egy kis fintor után elindultam "Mr.Min" felé. Egy két másodpercig csak néztem rá, de aztán gyorsan lehuppantam mellé, mert félő volt, hogy Piton újra belémköt.
Aztán mintha végszóra, két határozott kopogást lehetett hallani az ajtó felől. Az ajtó kinyílt és egy középkorú nő lépett be rajta. Suttogott valamit Kígyó fülébe, aztán sietősen ttávozott.
-El kell mennem kis időre, mert közbejött valami. -talán egy kicsit, de tényleg egy nagyon kicsit túl boldog voltam. És ez valószínűleg az arcomról is le lelehetett olvasni. Ezért legnagyobb bánatomra így folytatta- De ne örüljön ennyire Ms. Smith, mert adok önnek egy kis feladatot. Írjon egy legalább 120 szavas bocsánatkérő levelet.
-Hányszor mondjam még el, hogy nem csináltam semmit?!- szólaltam meg először ittlétem alatt. Azért ez mégiscsak túlzás.
-Legyen 150 szó? Viszont lehetőleg most ne egy papírgalacsinra írjon! -fantasztikus, nem elég, hogy ide leszek bezárva egész délután az iskola "menő fiújaival", még be is oltott előttük ez a "csodás" tanár. - Viselkedjetek! -ezzel kilépett az ajtón és egyedül hagyott hét fiúval.
-Szóval mi is a neved? - szólított meg J-hope.