[SZÜNETEL] 𝐍𝐞𝐤𝐞𝐝 𝐤𝐞𝐥𝐥𝐞𝐭𝐭 𝐥𝐞𝐧𝐧𝐞𝐝

13. fejezet - Soju

『JUNGKOOK』

A mai napig képtelen vagyok felfogni ép ésszel, ami tegnap történt. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg eljutok odáig Hyun-jae-vel, hogy ne csak álmodoznom kelljen arról, hogy az enyém, hanem a valóságban is egymásra találunk. Jó, talán nem éppen abban a formában, amiben eredetileg elképzeltem, de innen már csak egy ugrásra voltam attól, hogy viszonozza az érzéseimet. Már, ha persze belemegy ebbe az egész dologba.

Természetesen megértettem az ő álláspontját is. Tényleg eszméletlenül jó barátok voltunk, így ezt a részét én is sajnáltam volna csak úgy eldobni, mit sem törődve az egésszel. Ugyanakkor, ismerem őt. Tudom, hogy ha egy kicsit is célra törő szeretnék lenni, akkor ez a "barátság extrákkal" dolog - aminek egyébként is ő adta az alapját - nem is tűnik rossz ötletnek. Egyértelműen, ezek az ötletek mindig több sebből vérzenek, ahogyan ez is, de legalább gondolatban összeállt a kép, nekem jelenleg pedig csak ez volt fontos. Hyun-jae-nek meg csak egy kis lökés kell ahhoz, hogy az elképzelésem megvalósulhasson, de talán sikerült rávennem erre az egészre. Igen, elég gonoszan hangozhat, de amúgy sosem kényszeríteném bele olyan dologba, amiről tudnám, hogy ő sem akarja.

Viszont azt tudom, hogy ezt mennyire akarja. Csak magának sem meri bevallani. Vagy nem akarja.

Azonban, mégsem ez a legnagyobb problémám az életemben jelenleg, habár azt meg kell hagyni, hogy toplistás helye van. Valójában, nincs is nagyon komoly problémám az életemben, inkább úgy fogalmaznék, hogy sok kicsi okoz fejtörést manapság. Úgy érzem, hogy az, hogy lefeküdtem az egyik legjobb barátommal pedig csak rátett az egészre egy lapáttal, ami abszolút nem hiányzott.

Sietve elrohantam Hyun-jae-től mindenféle magyarázat nélkül, habár őszintén szólva legszívesebben maradtam volna. Ő pedig mit sem törődve ezzel elengedett, ami kissé zavart. Úgy értem, két órája még összebújva feküdtünk az ágyban, most pedig nemhogy beszélni nem nagyon akart a történtekről, de az sem érdekelte, hogy mit csinálok.

Persze, a teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy nem mondhattam volna el neki, hová sietek olyannyira. Nem mintha akkora titok lett volna, de egyelőre merek olyan dolgokra gondolni, hogy Hyun-jae rossz néven venné, vagy ami rosszabb, megsértődne. Aztán ki tudja? Lehet rá sem hederítene. Talán nem érne meg neki egy álmatlan éjszakát.

Miközben ennyire elkalandoztam, igyekezve nyomtam meg a liftben a tizedik emelet gombját, majd türelmesen vártam, hogy elinduljak felfelé. Néha saját magamat sem értem, amikor ehhez hasonló dolgokba vágom a fejszémet. De minél hamarabb túl akarok ezen esni. Vagy így, vagy úgy.

Ahogy a lift sípolt, az ajtó kinyílt, én pedig hirtelen jött nagy lendületből kitessékeltem magam a folyosóra. A torkomban egy ökölnyi nagyságú gombóc van, és az agyamban legalább ezerszer átfut ugyanaz a párbeszéd, újra és újra, miközben tudom, hogy csak saját magamat terhelem ezekkel a gondolatokkal. De mit is vártam, hisz' most csinálok először ilyet.

Idegesen megroppantom ujjaimat, ahogy megálltam a száznyolcas ajtó előtt, bár azt hozzá kell tenni, hogy nem sokat várattam magam, így szinte azonnal bekopogtam. Az ajtó túlsó oldalán lépteket hallottam, aztán megmozdult a kilincs.

- Jungkook-ah? Te mit keresel itt?

『HYUN-JAE』

A történtek után nem igazán volt kedvem várni arra, hogy minden magától megoldódik. Mindenképpen el szerettem volna terelni a gondolataimat arról, ami pár órája történt, mert úgy érzem, hogy csak emésztem magam ezekkel a gondolatokkal, amiknek abszolút nincs helye a fejemben. Egy hívásomba került, Kyung pedig már úton is volt a lakásomba.