Limonádé

Csak egy nap

Egy átlagos hétfő reggelnek indult ez a nap, amin szabadságon voltam, és úgy terveztem, hogy nyugalmas lesz ez a nap, de hát nem így történt egy bunkó miatt. Pörgessük vissza egy kicsit az emlékezetünktek reggelre.

8:30 volt amikor felkeltem. Csináltam magamnak egy kis reggelit, aztán visszabújtam az ágyamba a reggelimmel és elindítottam a netflixen a Királyi bánásmódot. 10:19 környékén lehetett amikor befejeztem a filmet és lementem a konyhába egy kis chips-ért meg borért. Visszabújtam az ágyba és megnéztem a Karácsonyi cserebere összes részét. 15:05 perc körül befejeztem a filmeket és lementem a konyhába kávéért, de kifogytam a kávéból úgyhogy felöltöztem és lementem a kedvenc sarki kávézómba. Imádom ezt a kávézót mivel nem csak sütit lehet enni meg kávét inni, hanem könyvet is válogathatsz közben. Lementem a kávézóba és vettem egy sütőtökös latte-t mellé egy sütőtökös tortát. Mikor befejeztem elmentem a könyvekhez megkeresni azt a könyvet amit már rég óta meg akartam venni.
-Megtaláltam!- mondtam magamnak örvendezve.
Amikor a könyvért nyúltam oda nyúlt egy másik kéz is.
-Elnézést!-kért bocsánatot egy férfi.
-Nem, én sajnálom.- mondtam, közben elhúzva a kezem a könyvről.
Ekkor a fickó megragadta az alkalmat, hogy nem fogom a könyvet és rögtön kihúzta a helyéről.
-Uram! Jöjjön csak vissza!
-Igen? Miért?
-Mert az az én könyvem. Az én kezem akadt meg rajta előbb.
-Elnézést, de maga elengedte.
-Húú. Hogy lehet valaki ennyire bunkó?- mérgelődtem.
-Még, hogy én bunkó? Már elnézést hölgyem, de maga összetéveszt valakivel. Én egy nagyon udvarias ember vagyok.
-Tényleg? Akkor miért vitatkozik velem? Miért nem adja ide a könyvet?
-Azért nem adom oda, mert már hónapok óta ezt keresem.
-Na és mégis hány hónapja?
-1
-Igen én már majdnem egy éve!
-Na és mennyi hónap az a majdnem egy éve?
-Pontosan? 11 hónap, 2 hét, és 3 napja.
-Ennyire pontosan tudja?
-Igen!- mondtam büszkén, mire a fickó kinevetett.
-Jólvan akkor legyen az öné.
-Köszönöm paraszt uraság.
-Még, hogy én paraszt? Most adtam oda magának a könyvet. Én mondtam, hogy udvarias vagyok.
-Igen paraszt, mert nem adta ide a könyvet elsőre.- fordultam meg és csaptam a copf-om a férfi pofájába és elsétáltam a könyvemmel a kezemben.
-Jó olvasást!- kiáltott utánam a férfi.
Én meg hidegen hagyva őt kisétáltam és megálltam az ajtó előtt. Vissza sem fordulva felemeltem a kezem és bemutattam neki.🖕

Nos, tehát a napom vége nem volt valami jó, de legalább a könyvem megvan és most azt fogom elkezdeni olvasni.

Jó éjszakát!