A vámpírok birodalma I. Vámpírok között

3.fejezet: Irány a Vámpírakadémia

7 évvel később

Mason szemszöge:

Eljött a nap, az a nap ami fenekestül felforgatta az életemet. A nap amikor elvesztettem a szüleimet, a nap amikor megtudtam hogy léteznek vámpírok és én közöttük fogok élni. A nap amikor betöltöttem a tizenhetet, a nap amikor végre elkezdhetem a tanulmányaimat a Vámpírakadémián. Dainnal egy kocsiban utazunk a Vámpírakadémiára ahol hamarabb ott kellett lennünk mint a többi diák, mert Dain az egyik főnemes aki nagyon sok pénzt fektetett be az akadémiába és állítólag van egy kis megbeszélni valója az igazgatónővel. Néma csendben mentünk az autóval, én csak az elsuhanó tájat néztem, de nem szóltam semmit ahogy Dain sem. Egyrészt mérhetetlenül ideges voltam ezért maradtam csendben, de egy váratlan pillanatban Dain törte meg a csendet:

-Készen állsz? - kérdezte.

Mint az öt főnemes egyike, elvárható volt hogy kifogástalanul jelenjen meg ilyen eseményeken. Szmokingban volt, fekete vászon nadrággal és nyakkendővel nagyon elegánsan nézett ki.

-Fogjuk rá. - mondtam egy kicsit magasabb hangon, mivel rettenetesen izgultam.

Én fekete farmernadrágban, fehér ingben és egy fekete bőrkabátban voltam, korántsem annyira elegáns mint ő.

-Nem kell idegeskedned, egyszerű ünnepély lesz, ahol megismerkedsz az osztálytársaiddal és tanáraiddal. - mondta egy kicsit vidámabb hangon mint általában.

-Nagyon sokat és keményen edzettél így elérted azt ami az őrzők születésük által kaptak, éppen ezért kell még többet és keményebben gyakorolnod. Elvárom tőled hogy legalább az osztály három legígéretesebb tanonca között legyél. - mire befejezte csak még idegesebb lettem és egy gombóc nőtt a torkomban.

Igaz ami igaz, valóban rettenetesen sokat dolgoztam tíz éves korom óta abban reménykedve hogy jobb leszek mint az őrzők. Azonban most már rájöttem hogy soha nem lehetek jobb náluk, legfeljebb tartani tudom velük a lépést. Megelőzni viszont huzamosabb ideig lehetetlenség.

-Nem fogsz csalódni bennem. - jelentettem ki.

Tényleg nem akartam csalódást okozni Dainnak, hiszen mindent neki köszönhettem.

-Tudom, csak figyelmeztetni szeretnélek mivel az egyik osztálytársadat nagyon jól ismerem, valószínű hogy ő lesz a legnagyobb ellenfeled. - mondta.

-Nem szeretném ha alábecsülnéd. - nézett rám jelentőségteljesen.

-Tudod hogy senkit sem becsülök alá. - mondtam sértődötten.

Nem véletlen sértődtem meg, hiszen pontosan tudta hogy amikor az emberei edzettek velem midig alábecsültek engem és mindig pórul jártak. Erre Dain reakciója meglepett, mivel hangosan felnevetett.

-Tudom, de majd ha megismered megérted miért mondtam, de most inkább szállj ki mert megjöttünk. - mondta mire nekem kikerekedett a szemem a döbbenettől.

Próbáltam összeszedni magam hogy komoly, higgadt és kimért legyek, kiszálltam a kocsiból elakadt a lélegzetem amint megláttam... az akadémiát.