Sírig és tovább (BEFEJEZETT)

1. Kezdetek

Nekromanták. Egykoron nagy hatalmú és erős mágusokként tisztelték őket. Sőt, félték hatalmukat. Azonban, mint minden nagy varázserővel bíró közösség, mára már ők is letűnt korok gyermekei. Vámpírok? Vérfarkasok? Tündérek? Mára már csak filmekben és könyvekben találkozhatunk velük. Nem hisz bennük senki a gyermekeken kívül, rajtuk is éppen csak mosolygunk egyet. Ne félj, szörnyek nem léteznek. A vámpírok sem félelmetesek, mára már erotikától csöpögő, klisés történetekben nyáladzanak rájuk a kamaszok. Mi lett a letűnt korok tiszteletreméltó szörnyeivel? A gyilkosokkal, fenevadakkal? Átvedlettek olyanokká, akiket a társadalom már tud szeretni. Persze, félelmetesek de tulajdonképpen a mesékben semmiben sem különböznek a jóságos télapótól. Beilleszkedtek.

Mit gondolsz, az ápoló a kórházban, aki a véredet veszi, nem tesz el egy keveset? Szerinted azért nézi olyan éhesen a vénáid, mert a „hivatástudat" hajtja a legjobb mintavétel érdekében? Szerinted a laikus beteg észreveszi, hogy egy fiolával többet vett le a véréből? Ugye, hogy nem.

És nézted már az állatkerti gondozókat? A kutyakiképzőket? Az idomárokat? Hogyan is dolgozhatnának ilyen veszélyes állatokkal, ha nem értenének a nyelvükön? Igen, ők vérfarkasok.

És mielőtt tovább elmélkednél, igen, igazad van. A botanikusok és kertészek általában tündérek. És igen, az irodisták és tanárok tényleg zombik.

És én honnan tudok ennyi mindent? Nekromanta vagyok. Mi uralkodunk a többi természetfeletti lényen. Mi vagyunk a tudás.

A világháborúk óta nehéz dolgunk van. A küldetésünk, hogy rendszerezzük a természetfeletti lényeket a világ minden pontján. Tudod, ez egyfajta természetfeletti népszámlálás. Az összes kontinens összes országában jelen vagyunk. A természetfeletti népek közül egyedül mi, nekromanták tartottunk össze. A világháború azonban megingatta a hatalmunkat. Németországban alakítottuk ki a legnagyobb nekromanta közösséget. Az ókor óta tisztelték mágikus hatalmunkat, a németek egy része azonban ezt megirigyelte. A tudásunkat akarták, de mi nem adtunk belőle. Felgyújtottuk könyvtárainkat, amikor azokat erőszakkal akarták elvenni tőlünk. Ekkor a németek saját emberkísérleteket végeztek, hogy képesek legyenek életre kelteni a holtakat.

Tessék? Nektek nem így tanították? Sajnos van egy rossz hírem... A történelemhamisítás létező fogalom, és a tankönyveiteket mi írjuk.

Na jó, ha őszinte akarok lenni, a „mi" egy igen nagyképű megnyilvánulás részemről, nekem nem sok közöm volt a történelmi eseményeinkhez. Sajnos, a többi természetfeletti lénytől eltérően, mi nem élünk több ezer évig. Legidősebb tagunk is csak kétszáz éves. Ebben valószínűleg a háborúk is szerepet játszanak és az, hogy mi nem félünk a haláltól. Ha egy nagy tudású nekromanta meghal, őt egyszerűen visszahozzuk. Lehet, hogy egy kicsit büdös lesz, meg folyik a nyála, de legalább itt van velünk... ugye? Azért remélem, én soha nem szedek össze akkora tudást, hogy vissza akarjanak hozni a halálból. Szerencsétlenek elég nyomorultul festenek.

De ettől nem kell tartanom. Én és a családom nem vagyunk magas rangú nekromanták. Egy kedves, átlagos ikerházban élünk a szüleimmel, egymás szomszédjában, átlagos kerttel és egy zombi macskával. Igen, zombi macska. A szüleim nem tudták beadni nekem, hogy „Cirmike elköltözött egy tanyára". Bár, ami azt illeti, ezt a mesét a nagyszüleim sem bírták beadni a szüleimnek. És a dédszüleim sem a nagyszüleimnek. Úgyhogy a százegy éves zombi macska is a csomagban jár velünk, de ő nem annyira büdös. Bebalzsamoztuk. És szerintem Cirmi már megszokta, hogy zombi. Nekem elég boldognak tűnik és visszahozza a végtagjait is, ha elhagyja valamelyiket. Bocsánat, elkalandoztam.

Szóval, a szüleimnek egy nekromanta vállalkozása van, ahol természetesen én is dolgozom. Teljes állásban, napi nyolc-tizenkét órában. Huszonnyolc éves vagyok, a klasszikus, mindenki számára elérhető értelemben véve felsőoktatásban nem tanultam még soha, de elvégeztem egy nekromanta képzést, így dolgozhattam a szüleim természetfeletti bölcsész akadémiáján, ami olyan, mint egy kihelyezett kutatóközpont. Ha a nekromanták uralkodótanácsa küld egy értékes holttestet, mi azt felébresztjük egy kicsit, lejegyezzük a tudását, és az egész megy vissza a nekromanta tanácsnak.