Stay With Me ( Maradj Velem)

5. fejezet

Körülbelül két órája már fent lehettem, a teraszon álltam és kémleltem az utcát és a szomszéd házakat valahogy magával ragadott. Ahogy figyeltem az erkély alatt jönnek mennek az emberek, és pár madár is el suhant. Október van, de a levegő mégis kellemes, már régóta állok kint az erkélyen de még mindig nem fázom, csak élvezem az egyedül létet. Ahogy ott álltam, a kávémat kortyolgattam, élveztem.. élveztem,hogy a fejemet át járja a friss levegő. Ám ezt a csodás pillanatot anyukám zavarta meg.
- Mia! Mia, hol vagy? Hallottam anyukám hangját,ahogy belépett a szobámba.
- Az erkélyen. Mondtam, a bögrémet szorongatva.
- Gyere be onnan meg fogsz fázni! Szólt rám anyukám.
- Megyek. Egyáltalán nem akartam, be menni még, de hát ha muszáj muszáj.
- Szívem, kérlek öltözz fel, és gyere le segíteni. Kérlelt anya, miközben megölelt.
- Jó, máris megyek, csak össze szedem magam. Mondtam, de tisztán lehetett látni az arcomon, hogy nincs kedvem hozzá.
- Köszönöm. Mondta Anya aztán hátát forditva elhagyta a helyiséget.

Valóban nem volt kedvem le menni és segíteni a főzésben, sütésben, nem tudom miért, egyszerűen csak élveztem az egyedül létet. Felöltöztem, össze fogtam a hajam egy laza kontyba aztán le mentem Anyához.
Tény, hogy szeretek Anyával főzni, mindig végig hülyéskedjük az egészet.

- Na itt vagyok. Mondtam anyának aki éppen a poharakat törölgette.
- Remek, akkor kezdjük is. Mondta és neki láttunk a főzésnek.
Durván két és fél óra alatt készen is lettünk. Mivel nagyon ügyesen lisztes lettem és minden más, felmentem át öltözni, aztán egy világos kék kantáros farmer nadrág, és egy baba rózsaszín pulóver mellett döntöttem, a hajamat pedig kiengedtem.
Mire le értem Anya már mindennel készen volt, kint megterített. Az öcsém és az apám pedig raktak fel egy kis díszítést, hogy jobb legyen a hangulat.
Valahogy olyan érzésem volt, hogy történi fog valami, persze lehet csak az agyam játszott velem. Mi történhetne? Jönnek a szüleim barátai akikkel már közel 20 éve jó barátságot ápolnak. Jönn Kim, és Adam is.
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy megjöttek a vendégek. Vendégek közül mindenki itt volt akit Anyáék elhívtak, Kim is itt volt bár Kim már olyan mintha a családhoz tartozna, az összes családi rendezvényre meg van hívva. Adam még nem volt itt, bár nem mondtam neki, hogy hány órára jöjjön, szóval gondolom majd később jönn. Nem akartam udvariatlan lenni ezért kimentem köszönni a többiekhez.
- Sziasztok! Köszöntem, ahogy kiléptem a hátsó ajtón.
- Szia Mia, de nagyra nőttél. Jött oda hozzám Apukàm barátja akivel még a Gimiben barátkoztak össze.
- Köszönöm. Mondtam miközben megöleltem. Aztán ő és ahogy a többiek, le ültek az asztalhoz aztán elkezdtek beszélgetni nosztalgiázni. Én pedig Kimmel és az öcsémel a nappaliban társasjátékoztunk.

Csak telt az idő, de Adam még nem ért ide, kezdtem egy kicsit aggódni. Az öcsém Kevin és Kim nagyon jól el voltak egymás társaságában, nem is csodálom Kim nagyon szereti a gyerekeket az én öt éves öcsémel pedig nagyon jó viszonyt ápolnak. De az én fejem csak azon járt,hogy Adam hol lehet. Miért késik? Talán el sem jönn? De akkor minek ígérte meg. A gondolataimból Kim szakított ki.
- Mia, ne aggódj biztos eljön. Nyugtatot Kim. Ne akkor sem tudnék hazudni, ha akarnék, túl jól ismer ahhoz, hogy tudja mikor mi a bajom.
- De hát már itt kéne lennie, nem? Kérdeztem tőle miközben le ült mellém a kanapéra.
- Nem tudom, mondtál neki időt? Kérdezte felém fordulva.
- Nem, de hát már délután egy óra. Mondtam neki, egy sóhaj közben.
- Mia, hozz ki légyszíves még pár poharat. Szólt Anya.
- Viszem. Mondtam, majd ott hagytam Kimet, és vittem is a poharakat. Ahogy kiértem, Apával és Adammal találtam szemben magam, akik éppen kezet fogtak.
- Nézd Mia kijött meg. Nézett rám Apa mosolyogva.
- Magatokra hagylak titeket. Mondta apa aztán vissza ment a többiekhez.
- Bocsánat, hogy késtem. Mondta Adam, miközben a hajába túrt.
- Semmi baj, nem is mondtam ,hogy hány órára gyere. Mondtam ide oda néztem csak nem Adamra.
- Szóval, most hogy itt vagyok, mit csináljunk? Kérdezte majd egy lépéssel közelebb jött hozzám. Amit én nem tudtam, hogy kezeljem hirtelen ezért egyel én is hátra léptem.
- Éhes vagy? Kérdeztem tőle, mire elmosolyodott.
- Igen. Mondta, majd együtt beléptünk az ajtón és egyenesen a konyha felé vettük az irányt, ő megállt a konyha pultnál és ott állt karbatett kézzel, én pedig az elkészített ételek felé mentem.
- Nagyszerű, mert itt van kaja, ami ehető. Mondtam, neki és ezen a mondatomon elnevette magát aztán nekem is le esett, hogy mit is mondtam.
- Tudod az ehető kaját szeretem leginkább. Mondta féloldalas mosolyal.

Ahogy Adam megérkezett vele együtt jó kedvem is lett, úgy érzem a szüleim is kedvelik apa az biztos. Nagyon sokat beszélgettünk az édes kis semmiségekről.
Észre vettem, hogy Adammal egy teljesen új énemet ismerhettem meg. Egy másik oldalamat. Éppen Adammal, Kevinnel és Kimmel ültünk egy asztalnál, mikor be kellett mennem tányérokat kihozni. Gyorsan elhadartam Adamnek, hogy mindjárt jövök, őt pedig éppen hívta valaki szóval felállt és felvette a telefont.

Ahogy vissza értem, Kim arcán láttam, hogy valami nem okés, és elég feszült volt a hangulat. Amint le tettem a tányérokat, félre hívtam Kimet, hogy megkérdezem mi a baj..
- Minden rendben? Kérdeztem tőle, de nem is nézett rám.
- Persze. Mondta, de szintén inkább a cipőjét nézte mint engem.
- Biztos? Kérdeztem, de láttam rajta, hogy mérges.
- Igen! Mondta kicsit feldúltan.
- Oké. Nem is kérdezgettem tovább, majd elmondja, ha akarja.
- Adam hol van? Kérdeztem tőle terelve a témát.
- Előre ment telefonálni de nézd már jönn is. Mutatott a felém tartó Adamra.
- Mia! Szólított Adam, Kim pedig kettesben hagyott minket.
- Igen? Kérdeztem tőle, mikor már ide ért.
- El kell mennem ne haragudj. Mondta miközben a kezeimet fogta és azokat nézte.
- Jó rendben, holnap találkozunk? Kérdeztem tőle, majd kivettem az egyik kezem az ő kezéből, hogy a szemembe logó hajamat a fülem mögé tűrjem.
- Nem sajnos, holnap programom van. Mondta nyugodtan, miközben zsebre dugta a kezét. Láttam rajta, hogy valami felzaklatta, az állkapcsa megfeszült, én pedig nem akartam még jobban felidegesíteni, ezért inkább nem is mondtam semmit.
- Hát akkor menj ha dolgod van. Mondtam miközben az ujjamon lévő gyűrűt piszkáltam. Bele puszilt a hajamba aztán elment, már csak a távolodó alakját láttam, ahogy a kocsija felé vette az irányt.
- Hát Adam? Kérdezte Anya csodálkozva.
- Elkellet mennie. Mondtam.

Nem is kérdezett többet Anya, aminek örültem. Nem értettem, hogy hova kellet mennie, legszívesebben megkérdeztem volna tőle, de nem tehettem. Tulajdonképpen együtt sem vagyunk, így nincs jogom kérdőre vonni. Ahogy nem is tartozik magyarázattal. Valamit viszont titkol előttem.

Már rég elmentek a vendégek, Kim is elment aki a délután további részében is fura volt alig szólt hozzám. Mivel nagyon tudtam, hogy ha egyedül maradok csak az Adam és "hirtelen mennem" kellett sztorin fog járni az eszem, ezért inkább S
segítettem el pakolni a cuccokat, elmosogottam így segítettem anyának is.. Majd aztán hulla fáradtan, felmentem a fürdő felé vettem az irányt elvégeztem az esti rutinom aztán mentem aludni.

Remélem, hogy tetszett! 🤍