Kínzod lelkem
Kínzod elmém inkább fognám magam és a feledés homályába ejtém.
Unom már hogy fáj,
Unom már hogy éget.
Gondolataim sosem vetnek véget..
És hogy teljességed nem lehet az enyém.
Sírva könyörgök magamnak,
"NE TEDD MEG!,,
Eddig hallgattam magamra, most már nem fogok, el engedem láncaim és lelkem gondját tova eresztem.
Nem érdekel ki fia hullik utánam, bár az a fiú én leszek.
Nem hallom hangod és nem érzem illatod többé.
Nem vár a holnap, és nem tudom hol vagy többé.
