Összezavart az egész helyzet.
-Mennem kell.-kikeltem az ágyból és ezúttal nem kért meg újra, hogy maradjak.
-Ha kiengednek, meghívlak vacsizni a klubba. Eljössz velem?
-Hívj fel Sammy ha otthon vagy.-és ott hagytam.
Túlságosan esemény dús volt ez a nap. Millió érzelem. Egyszerűen megkönnyebbültem mikor hazaértem és lefeküdtem aludni.
Másnap 11 körül morcosan, melegítőben botorkaltam le a földszintre.
-Jó reggelt kincsem. Mikor értél haza? Megakartalak várni, de elaudtam a kanapén.-köszönt anya mikor odaértem hozzá a konyhába.
-Szeretlek.-öleltem meg.
-Én is szeretlek, de most tiszta liszt lett a te ruhád is.-engedett el.
-És tényleg.-néztem le nevetve a felsőmre.-Most zavarlak?-valami tésztát gyúrt.
-Dehogy kicsim. Főzök egy kávét, te pedig mesélj nekem.-levette a kis kötényét és feltett egy kávét.-Carlos csak annyit mondott, hogy sírtál és elmentél valamerre. Nem akartalak hívogatni, mert tudom, hogy már nem vagy gyerek. Mellesleg hülye kisöcséd állandóan kivette a telefont a kezemből mikor írni akartam.-morgolódott.
-Nem volt túl vidám napom tegnap.
-Austin nem volt otthon?-kérdezte.
-Ó, dehogynem. És nem volt magányos.-ültem le fel a pultra.
-Ezt hogy érted?-vett le nekem egy bögrét.
-Maradjunk annyiban, hogy egy lánnyal volt, ruha nélkül.-sóhajtottam.
-Micsoda??-dülledtek ki a szemei.
-Nekem is hihetetlennek tűnt.
-Az a kis rohadék. Csak jöjjön meg apád, nem ússza meg az a gyerek szárazon. Rohadt kis pöcs. Befogadjuk szinte a családba, etetjük, itatjuk és képes félrekúrni.-igaza van. Ezzel nem csak velem volt tiszteletlen, hanem a családommal.
-Megtudnám ölni.
-Én főleg. Két cukorral iszod, ugye?-öntötte ki a kávét nekem.
-Ma feketén, keserűen kérem, pont mint a kedvem.
-Rohadék a gyerek de azért nincs vége a világnak.-tette csípőre a kezét.
-Őszintén ő most a legkisebb gondom.-vettem el a bögrém.-Tegnap meglátogattam Samet a kórházban.
-Sam? A balhés gyerek?-támaszkodott meg mellettem a pultom.
-Igen. Kemoterápiára jár. Nagyon nincs jól. Bent tartják már hetek óta megfigyelésen. Anya, olyan szörnyű ember vagyok, fogalmam nem volt róla, hogy beteg.-a lábaimat figyeltem. Nehéz erről beszélnem.
-Nagyon sajnalom szívem. De nem biztos, hogy hibás vagy ebben.-elkezdte simogatni a hátam nyugtatásként.
-De úgy érzem igen. Sam nagyon jó barátom volt az elmúlt időszakban. Mellettem volt mindig. Vagyis. Barátom...nem tudom.
-Ha melletted volt a barátod, nem?
-Azt hiszem több mint a barátom.-vallottam be.
-Én meg azt hiszem többet kéne beszélgetünk. Kezdem elveszteni a fonalat.
Egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni. Már rég rossz ha ő sem tud követni.
-Ilyen vidáman vártok, lányok?-jelent meg nagyi.
YOU ARE READING
Celeste
Teen Fiction/befejezett/ Egy lány, aki rossz társaságba keveredett. Egy rosszfiú. Egy betegség. Két elcseszett élet. Egy szerelem.