A vámpírok birodalma I. Vámpírok között

24.fejezet: Kinyírom!

Mason szemszöge:

Már eltelt egy nap azóta hogy az őrzők visszahozták Roset és Leilát. Sajnos csak egyszer tudtam vele beszélni hiszen az őrzők folyamatosan hurcolták ide oda így csak messziről láthattam, de legalább láthattam. Másnap reggel gyorsan felkaptam az edző ruhámat és már indultam is az udvarra hogy minél előbb lássam Roset. Amikor megérkezett az órára láttam hogy valami nincs vele rendben. Szerencsére épp páros gyakorlat volt és párba álltunk.

-Mi a baj? Ne is tagadd látom rajtad. - mondtam ellenvetést nem tűrve.

-Semmiség, csak sok volt a tegnap egyszerre. - mondta és kerülte a tekintetemet, mintha szégyelné magát.

-Jól van akkor mit szólsz ehhez. Ha megnyered a harcunkat akkor békén hagylak, de ha én nyerek akkor elmondod mi a baj. Oké? - próbáltam felvenni vele a szemkontaktust, de továbbra is kerülte a tekintetemet.

-Tudod hogy nem lenne igazságos hisz egy évet kihagytam. - mondta sértődötten.

-Rendben, akkor újra formába hozlak és cserébe elmondod, így már jó? - kérdeztem mosolyogva mire végre rám emelte a tekintetét.

-Rendben, de meg kell ígérned hogy ha elmondom nem leszel dühös. Félek tőled, akkor olyan vagy mint ő. - suttogta.

Megdermedtem attól amit mondott, félt tőlem és olyannak lát mint aki bántotta. Csupán a gondolattól hogy bárki is bántotta ökölbe szorult a kezem.

-Kérlek, ne félj tőlem. Tudod hogy soha nem leszek olyan, de ha valaki bántott kérlek áruld el. Megígérem neked nem mutatom ha dühös is leszek, de tudnom kell. - könyörögtem miközben odamentem hozzá és megöleltem.

-Tudom hogy nem bántanál, csak hasonlítasz rá. Rendben, tegnap az első óra vége felé egyszer csak egy papír darab került a kezembe amin az állt hogy a legjobb föld mágus tudja hogy ki bűvölt meg és elmondja a tanítás után a teremben. Elmentem mert tudni akartam ki volt az aki megbűvölt, de aztán kiderült hogy hazudott. Fogtam magam és indultam volna ki az ajtón, de Carter a falnak szorított és... - nem folytatta tovább, nekem összerándult a gyomrom és az összes izmom megfeszült.

-És? - morogtam összeszorított állkapoccsal.

-...és m-megcsókolt. - sütötte le a szemét.

Mint derült égből villámcsapás hasított belém az az egy szó megcsókolta. Csak ez az egy szó pörgött az agyamban megcsókolta, megcsókolta, megcsókolta, megcsókolta, MEGCSÓKOLTA! Nem szóltam semmit mert féltem hogy olyannak lát, ezért ő törte meg a csendet.

-Egyből megütöttem és mondtam neki ha még egyszer csak hasonlót is csinál azt megbánja. - tudatta velem.

Ó nem is tudja hogy mennyire megbánja, tanítás után megtalálom és kinyírom.

-Kérlek, nem akarom hogy belekeveredj. Ne csinálj vele semmit és akkor elfog felejteni. - próbált nyugtatni mert látta hogy hajthatatlan vagyok.

-Igyekszem, de csak akkor ha az ilyesmiket egyből elmondod nekem. Nem egy nappal később és nem nekem kell kihúznom belőled, ígérd meg. - mondtam ellenvetést nem tűrve.

-Ígérem. Annyira köszönöm hogy sikerült uralkodnod magadon, te vagy a legjobb. - ölelt meg.

-Akkor csináljuk meg a feladatot, utána pedig elkezdem visszahozni a régi önmagam. - mondta Rose és elkezdtük a feladatot.