Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

9. rész Egy kis kiruccanás

Szép márciusi nap van, mikor megnézem a postaládám. Csak két dolog volt benne: a suli hetilapja, Mina szerkeztésében, és egy rejtélyes boríték, rajta a sensha-do bizottság pecsétjével. 

-Mi van már megint? A múltheti is csak képeslap volt-mondtam.

Bent felbontottam, és elkezdtem olvasni.

-Kedves Ayumi Hagaka! Örömmel jelentjük be, hogy ön és csapata kvalifikálódott az ön iskolájának sensha-do csapatát ünneplő bajnokságra. Várjuk önt holnapután a sorsoláson alparanacsnokával-olvastam.

-Mi a fene? Ennek utánaolvasok-mondtam, és lerohantam a könyvtárba.

Ott kiderült, hogy minden középiskola, ami senshacsapatot alapít, az az alapítás utáni első áprilisban (egészen júniusig) meghívatnak oda 15 csapatot, amit a szövetség választ ki, és az egész hajón nagyjából harc dúl. Fura kis hagyomány, de valahogy meg kell oldanom. Gyorsan összehívtam a tanárokat, és elmagyaráztam nekik a helyzetet.

-Jajj ne! Ebből baj lesz! Kiürül a pénztárcánk, ha ki kell fizetni a helyreállítást!-pánikolt Nagy tanárnő.

-Nyugalom. Valószínűleg az Anzio és hasonló sulik belerokkantak volna az ilyen költségekbe, így szerintem ezt a szövetség fizeti, hamár ránkerőltetik-mondom én.

-És hova szállásoljuk el ezt a sok lányt? A kajaproblémát megoldjuk, de ezt nem-mondja Ravecky.

-Megvannak a régi koleszok, amiket nem használunk?-kérdeztem.

-Igen, de éppen raktárnak használjuk-mondja Kádár tanárnő.

-És akkor mi van a raktérben, ami nagyobb, mint az egész kolesszektor?-kérdeztem.

-Semmi-mondja Ficsek tanár úr, aki a biológiatanárom.

-Van egy ötletem. Átpakolunk mindent a raktérbe, helyet hagyva a többiek tankjainak, miközben visszaalakítjuk azokat szobákká. Ha meg nem férnek el, sátrazást is csinálunk az erdőben, amit mindig lebontunk, és újraépítünk. Megvan?-magyaráztam.

-Igen, de ezt nehezebb lesz megcsinálni, mint az Angyal Hadműveletet-mondta Nagy tanárnő.

Miután vége a meetingnek, elrohanok Naóhoz, aki azonnal le is jön.

-Mit szeretnél?-kérdezte Nao.

-Holnapután jössz velem egy senshabajnokság sorsolására!-mondtam izgatottan.

-Milyen bajnokság?-kérdezte Nao.

-Hát... Inkább elmagyarázom-mondtam, és elmeséltem neki, mi is a bajnokság.

-Rendben. Akkor holnapután-mondta Nao.

-Holnapután-mondtam, és elmentem.

Holnapután lett elegem az egészből. Naramo, mint valami vészmadár, rohant hozzám a laptopjával.

-Jön 15 hajó erre! És mind iskolákból vannak!-pánikolt.

-Ők csak a sorsolásra jönnek-mondtam jobbkezemnek.

-Ja, hogy arra a sorolásra. Akkor beengedem őket-mondja Naramo.

Így viszont jött egy-két híres kapitány. Fanni nagyon bepörgött, és azonnal összeszedte Kay és Darjeeling aláírását. Viszont a két Nishizumi testvért kerülte az egész suli. Végül mindenki összegyűlt a tornacsarnokban. Nagyrészt csak parancsnokok és alparancsnokok voltak, de Maho valamiért elhozott 15 csapattársat.

-Mit akar csinálni Maho? Hangversenyt?-kérdeztem.

Sajnos ki kellett mennem beszélni. Rövidre is fogtam.