03.16.
Az esténk tényleg fantasztikusan telt, szinte soha nem éreztem még ilyen közel magamhoz Lewist kivéve persze a házasságunk előtti egy hónapot. Akkor az ismerkedés miatt nagyon hamar megszerettem, de annak mostanra már nyoma sincs.
-Édesem-puszilt a fejem búbjára miközben a mellkasán támaszkodva ébredeztem.
-Igen?-szólítottam meg kómásan, majd felemeltem a fejem a felsőtestéről és körülpillantottam. A nap fénye bántónak hatott a szememre ezért hunyorogva fordultam körbe a tágas hálószobánkban.
-Ideje indulni-tápászkodott föl ismét egy apró puszi után, majd egy enyhe csókot is lehelt az ajkaimra.
-Még nem akarok-dőltem vissza és magamra húztam a takarót miközben szorosan lehunytam a szemem.
-De drágám-bújtatott ki a lepedőből, majd óvatosan felemelt, ekkor azonnal kipattantak a szemeim.
-Mit művelsz?-kérdeztem meglepetten.
-Csak elviszlek a fürdőig, hogy tudjunk zuhanyozni-dobta be az ötletet. Nekem pedig nem lehetett ellenemre még úgy sem, hogy én ezt nem akarom. Nem akarhattam.
A közös tusolást követően gyorsan kaptam magamra alsóneműket és egy világoskék ruhát mely szépen kiemelte sörét színű bőrömet. Ezt követően megfésülködtem és barna hajamat hagytam, hogy a vállamra boruljon. Kiegészítőként fehér táska és csizma állt a rendelkezésemre.
Amint kilépem a szobából Lewis egyből végigmért.
-Tudod, hogy így is gyönyörű vagy?-közeledett felém, majd megcsókolt.
-Köszönöm-suttogtam az ajkaira, de ekkor dudált a sofőrünk hogy ideje indulni így a bőröndjeink fogantyúját megfogva rohantunk ki a házunkból, melynek riasztó és biztonsági rendszerét bekapcsoltuk.
A reptérre érvén ismerős arcokkal találkozott a tekintetünk. George Russel és barátnője Sofi mosolyogtak ránk a messzi távolból. Igen, mivel Londonban vagyunk ezért várható volt, hogy egy gépen utazunk, majd velük.
Ezt persze nem bántam, mert nagyon is kedveltem a párost és ezzel így legalább gyorsabban telik majd el az út.
Ahogy számítottam rá úgy is lett. Szinte perceknek tűnt az a közel 5 és fél óra utazás melyet kénytelenek voltunk megtenni. Azonban a reptéren ketté kellett válnom a csapattól és ezzel elindulnom egy teljesen másik szállodába, ahol igaz csak ma este fogok meg szállni.
Egy rövidke búcsúzkodás után mosolyogva indultam el a már ismerős férfi felé aki általában intézi számunkra a járműveket amíg itt tartózkodunk. Miután megölelgettük egymást átadta az ideiglenes kocsim kulcsát mely nem más mint egy csodaszép fehér Porsche Macan.
Miután elmélázgattam egy kicsit a gyönyörűségen fogtam magam és be is ültem a csodaszép autóba. Miközben vezettem akkor fogalmazódott meg bennem, hogy szükségem van egy ilyen autóra otthon is. Ami azt illeti már egy kisebb kollekcióm van melynek ez kereken a huszadik darabja lenne, de nem bánom.
Imádom az autókat szenvedélyem a vezetés és amikor Lewisal mentünk valahova mindig veszekedés volt abból ki vezet. Az utóbbi időben ezt a problémát úgy oldottuk meg, hogy odafelé ő visszafelé pedig én ülök a volán mögött.
A kis emlék fröccs hatására halványan elmosolyodtam miközben a GPS kiírta, hogy alig 500 méterre vagyok a hoteltől. Amint befordultam a parkolóba és kiszálltam az autóból egy ismerős férfival találtam szembe magam.
Haja szőke, szeme kék jellegzetes arcformája alapján hamar beugrott, hogy Pierre Gaslyval tartok éppen szemkontaktust.
-Szia!-köszönt rám, majd elkezdett felém gyalogolni.
-Szép a kocsi! A tiéd?-kérdezte miközben végigvezette óvatosan az úját a fehér fényezésen.
-Nem sajnos. De majd az enyém lesz egy hasonló darab-nyugtattam meg magam, és útközben már meg is terveztem, hogy miként és mikor fog történni az átvétel. Hisz egyébként is kevesebb mint egy hét van a szülinapomig nem igaz?
-Ó, örülök!-mosolygott rám.
-Egyébként te hogy-hogy itt vagy? A pilótákat nem itt szállásolják el vagy igen?-ugrott össze a gyomrom, mert én csak a saját hotelem címét csekkoltam, de a férjemét nem.
-De! Mi is itt vagyunk! Ezért csodálkoztam, hogy nincs veled Lewis-rántott vállat én pedig majdnem össze estem. Remek.
-Oh, oké!-vigyorogtam kínosan, ugyan is szerettem volna egy kicsit egyedül lenni, de ennek most lőttek.
-Tulajdonképpen én csak egy meló miatt vagyok itt-tértem a lényegre, mert láttam a férfi arcán, hogy sehogyan sem tudja össze rakni a képet.
-Igen? Oké valahogy nem állt össze-vakargatta meg a tarkóját-figyelj, ha esetleg lenne kedved eljöhetnél velünk ma bulizni! Vagyis nem tudom, hogy annak nevezhető e, de ha szeretnél nyugodtan csatlakozz hozzánk-invitált meg. Tudtam, hogy a férjem nem bírja annyira a többi pilótát és tényleg csak egy-kettővel van igazán jóba.
-Rendicsek-mosolyodtam el a kedves gesztus hatására-kik is lesznek ott?-puhatalóztam, mert nagyon is érdekelt kik is akikkel ma bulizok.
-Charles, Lando, Alex, meg Max de tudom, hogy őt nem bírod-kezdte volna, de félbe szakítottam.
-Okozott pár nehéz pillanatot, de megoldjuk-vontam vállat, mert nekem semmit nem ártott a holland férfi kivéve a férjemnek, akinek viszont sok-sok nehéz éjszakája és napja volt melyeket mint (elvileg) szerető és segítőkész élettársa ként végig kísértem.
-Ennek nagyon örülök-biccentett-ha megbocsájtasz nekem most mennem kell-lépdelt el mellettem.
-Persze menj csak! Akkor este-intettem, majd begyalogoltam az előtérbe.
🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍
Sziasztok! Annyira örülök, hogy megoszthatom veletek ezt a könyvet, mert tényleg nagyon régen írtam már🥺 Bocsánat, hogy nem pénteken, nem is szombaton hanem ma tettem ki a szokásos részt, teljesen kiment a fejemből🤍
De jövőhéten amikor már vége lesz a vizsgámnak (szoritsatok🥹) akkor már nyugodtabb szívvel tudlak titeket tovább kalauzolni Eloise és Lewis történetében😊
Vigyázzatok magatokra, találkozunk pénteken! Sziasztok!
ВИ ЧИТАЄТЕ
A kényszer {L.H.}
ФанфікиSziasztok! Ez egy olyan költeményem lesz, mely alig alig fog egy könyvet kitenni. Egy röpke beszélgetésből született ötlet alapján írom majd ezt a történetet melynek főszereplője Lewis Hamilton lesz. Igen, jól olvastad. Azt gondolom, hogy aki olvass...
