A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

65. Átlagos szerda II/I.

Mint minden nap, ez a szerda is átlagosnak indult. Reggel, mire kimásztam az ágyból már Angelina volt bent a fürdőben - Ivy már nem volt a szobában, Alicia pedig a könyveit és esszéit pakolta a táskába. Én gyorsan megágyaztam, majd bedobtam a saját hátizsákomba a Pitonnak írt büntetődolgozatot, majd előkaptam a ruháim és rövid idő alatt megfésülködtem.

A lányokkal cseverészve indultunk neki a Roxfortnak - úgy éreztem, nélkülük csak a szobámban tölteném az időm nagy részét. Hallgattam, ahogy a két lány a tegnap esti kviddicsedzésről beszélt, és azon mulattam magamban, hogy igazából öt percen múlt, hogy nem találkoztam az ikrekkel.

- Maggie, hallasz?

- Igen - feleltem automatikusan, de nem tudtam volna megmondani mi volt az utolsó mondatuk.

- Valami baj van? - Alicia aggódva pislogott rám.

- Semmi - ingattam a fejem, és mosolyogtam. - Minden rendben.

Azaz, inkább azt mondom, hogy semmi bajom sincsen, mert ha belemegyek a részletekbe, sosem állunk fel a griffendél asztalától.

De sietnünk kellett - először Umbridge professzorral volt találkozónk, utána dupla gyógynövénytanra rohantam, és amíg a lányoknak lyukasórája volt, én legendás lények gondozását hallgattam. Utána ebédszünet következett - nekem hosszított, mert nem jártam sem számmisztikára, sem jóslástanra, sem rúnaismeretre. Délután pedig dupla bűbájtan volt Flitwick professzorral.

Unottan rágcsáltam valami reggelifélét az asztalnál, mikor Fred és George is megérkeztek. Kicsit bicegtek, és felszisszentek, mikor leültek velem szemben az asztalhoz. Alicia és Angelina nagy szemeket meresztett rájuk, majd ketten, két oldalról egyszerre néztek rám.

- Mi van? - fordultam először az egyik, majd a másik felé. - Ne higgyétek, hogy nem veszem észre ezt a kis közjátékot!

- Én is ezt kérdezem! - vágta rá Angie. - Mi a baj? Dumbledore megint piros pöttyös bögréből issza a kakaót? - Éppen kakaót ittam kávé helyett, és igen, majdnem a torkomon akadt.

- Igen - vontam vállat. - Csak ma szerda van.

- És?

- Semmi.

A fiúk annyiban hagyták a dolgot, igazából nem nagyon tudtak mit hozzászólni, és én ennek nagyon örültem. Angie nagyon lassan evett, gondoltam nem adta még fel a projektet, amit Aliciával mi csak úgy hívunk „Mrs. Fred Weasley-projekt", és minden alkalommal kinevetjük.

- Hallasz te engem? - kérdezte.

- Hm?

- Nem figyelsz, Maggie. Lassan olyan leszel, mint egy inferus... - megborzongtam erre. - Azt mondtam, kíváncsi lennék, hogy Angie és Fred mikor válnak ilyen turbékoló párocskákká.

- Hát, ha sokáig húzzák... - mosolyodtam el. - Egyik sem veszi észre, hogy tetszik a másiknak.

- Miből gondolod?

- Sokat vagyok az ikrekkel - vigyorodtam el. - Nem egyszer vettem észre, hogy Fred szava elakadt, vagy totálisan mást mondott, mint akart, amikor Angie feltűnt a színen. Csak George rendes, és nem teszi szóvá neki. Legalább is nem nagy társaságban.

- Apropó, George! Mi van veletek? Ti nem turbékoltatok sosem, de mostanában alig látlak együtt titeket.

- Csak sok a dolgom, és fáradtabb vagyok - sóhajtottam. - De tényleg nem voltunk nagyon tapadósak, hogy mindig mindenhol nyálat kelljen cseréljünk. Blah- ráztam meg magam. Semmi kedvem nem volt romantikához, vagy turbékoló párokhoz, de persze a roxforti diákok tettek rá, én mit szeretnék. Még behúzódtak az első órák előtt is egy-egy beugróba csókot váltani. Vagy valami mást. Ivy és a hollóhátas Roger Davies látványa pedig borzasztóbb volt mindennél.