Érted bármit.... (Bakudeku)

Közel a végéhez

Bakugou szemszöge:

Amint meghallottam Deku hangját tudtam, hogy valami nincs rendben. Kirontottam a szobám ajtaján és kopogás nélkül bementem Kirishimához, akinek a szobája az enyém mellett van. 

- Kiri most azonnal menj és hívd Aizawa sensei-t! Siess! És Deku szobájához gyertek vissza! - kifutottam az ajtón és gyorsan beszálltam a liftbe. Leértem Dekuhoz, és be akartam nyitni, de zárva volt. Pár másodperc hezitálás után, a tenyerembe összpontosítottam a robbanásaimat, és imádkoztam hogy ne legyen Deku az ajtó közelében. A kissé égett fadarab kinyílódótt, vagyis inkább pofával a padlóra borult, de ez most a legkevesebb gondom volt. Meg kellett találnom Dekut. 

A fürdőszoba volt ami először eszembe jutott. Bementem és ami a szemem elé tárult a legijesztőbb élményem volt egész életemben. Izuku a padlón hevert, az alkarja teli volt vágásokkal, tehetetlenül feküdt a földön. Oda rohantam hozzá, és megnéztem van e pulzusa. Alacsony, de volt. kerestem kötést, és megpróbáltam bekötni a kezét, bár az én kezem is remegett mint az állat. Katsuki fókuszálj! A szerelmed haldoklik, meg kell mentened!

Közben Kiri és a sensei is megérkeztek. Aizawa sensei azonnal Kirishimára szólt, -aki fal fehér volt- hogy hívja a mentőket, és hozza az első segély készletet. Én próbáltam Dekut kérdezgetni, de semmire sem tudott válaszolni. A tanár úr és én megpróbáltuk lassan felemelni, de a teste egyre nehezebbé vált. A zöld hajú szép lassan eszméletét vesztette. Én kezdtem pánikolni, de a sensei magabiztosnak tűnt, így nekem is észnél kellett maradnom. Dekut szép lassan levittük a földszintre, és vártunk. Vártunk a mentőre, a segítségre. Egy két osztálytársunk felébredt, de Aizawa vissza parancsolta őket a szobájukba. A mentőautó rövidesen megérkezett, és megnézték Deku pulzusát. Hordágyra tették, és infúzióra kötötték, majd a kocsi hátuljába tolták.

A tanár úr mindeközben végig mellettem és Kiri mellett maradt. All Might-al beszélt a telefonon aki már úton volt a koli felé. A mentősök a sensei-nek elmondták, hogy mivel jelenleg eszméletlen, Dekut  vizsgálatokra a kórházba kell szállítani. Emellett semmiképpen sem tudott volna itt maradni a koliban mert baromira instabil volt az állapota. A mentőautó szirénázva hajtott végig az úton felhordva a járda szélére a havat. Hirtelen a kollégium udvarára egy fekete kocsi hajtott be. All Might vezette, és nagyon idegesnek tűnt. Mi Kirishimával a történtekből nem sokat észleltünk; én akkor tudtam újra gondolkodni, mikor már All Might kocsijában ültem és 100km/h-val hajtottunk a kórház felé. Aizawa az anyósülésen ült, a vöröske pedig hátul mellettem. Még mindig rohadt fehér volt. Más esetben beszóltam volna neki, de most én is le voltam sokkolva. Nem szóltam egész úton semmit. A tanár úr és All Might beszélgettek, de nem értettem miről.  

Lassan a kórházhoz értünk, és a két tanár után rohanva gondolkodtam azon mi lehetett az ami ennyire félre vezetett mindenkit. Deku úgy tűnt jobban van, szokásosnál kezdett boldogabb lenni és bumm egyszer cs vége. Minden a feje tetejére állt és hirtelen élet veszélyben van. Mi lett volna ha nem hív fel? Egyre csak arra tudtam gondolni hogy mi van ha nem érek oda időben. Deku már akkor is sok gonddal küzdött mikor elkezdtünk alsó középbe járni, de amióta a UA-ba jár csak halmozódtak a problémái. Nem volt sok esély arra hogy ez az év simán megy neki, mert már előtte is nehéz mentális problémával küzdött, de az idei év csak még rosszabbá tett mindent. Deku újra falcolja magát, gyógyszert továbbra is szednie kell és ezt mindenki rohadtul ignorálja. Bármennyire is akarom szépíteni a tanárok nem tudják mit tegyenek, és ez aggasztó, mert ha ez így folytatódik, akkor Deku nem fog tudni rendesen felkészülni és nem lehet profi hős. Nem vagyok vészmadár, de ez egy tény, hogy a brokkoli jelenleg nincs olyan állapotban hogy bármilyen nemű oktatásban részt vegyen és ez megijeszt.