Az erdei tündér (BEFEJEZETT)

4.rész

Vladimir pov.
Jó érzés volt, csodás. Mintha lenyeltem volna egy nagy raj pillangót. Szemeit lehunyta, így én is ezt tettem. Lassan mozgatta ajkát, mintha félne hogy velem valami történik. Bátortalanul próbáltam utánozni, de nem ment. Aztán szétváltunk és Igor az arcomra simítva nézett a szemembe.
- Mi volt ez? - kérdeztem reszketve.
- Ezt úgy hívják csók.
- Csók... - ismételtem meg suttogva és ajkaimra simítottam elvörösödve.
- Milyen volt?
- Jó... Nagyon jó...
- Akkor jó - mosolyodott el és meg egy rövid kis csókot nyomott a számra. Zavartan elnéztem róla és inkább az égre vezettem tekintetemet. Színek milliója lepte el az égboltot, amiket nem győztem csodálni.
- Köszönöm.. Hogy elhoztál ide.
- Már engem tett boldoggá, hisz láthattalak mosolyogni.
- Markon kívül eddig soha nem volt senki, aki boldoggá szeretett volna tenni... - suttogtam magam elé szomorúan.
- Hé. - nyúlt állam alá és felemelte fejemet - Most már nem vagytok egyedül. Ígérem, hogy Thomas és én vigyázni fogunk rátok! Bármi is történjen.
- Szerinted Thomas szintúgy... Szerelmes Markba?
- Nem tudom, de lehet.
- Remélem nem fogja bántani... - suttogtam félve, mire Igor arcomra simított.
- Nem fogja. Látszik rajta, hogy segíteni szeretne.
- Féltem őt... - szipogtam, mert szemeim előtt újra felvillantak gyerekkorunk emlékei - A dagadék folyton bántott, de Mark megelégelte és ajánlatot neki...
- Milyet? - kérdezte, mire megráztam fejemet félve - Semmi baj, nem mondom el senkinek.
- Mark hagyta magát, hogy rajta élje ki a dagadék magát. Cserébe nem nyúl hozzám. - sírtam fel, mire a fekete hajú magához húzott.
- Nem lesz semmi baj, ez a múlt és ha rajtunk múlik, akkor a jövőben senki sem fog bántani titeket.
- Tényleg?
- Biztosan! Én a saját életemnél is védelmeznélek téged.
- Köszönöm! - mondtam hálásan és ajkaira hajoltam. Nem tudtam magamat vissza fogni. Csak megtettem, de ahogy láttam nem zavarta őt.
- Hé! - hallatszott mire szétváltunk gyorsan. Mark állt mellettünk Thomassal. A barna bőrű meglepetten pislogott, míg fivérem mérgesen trappolt felénk.
- Mit képzelsz mi csinálsz a testvéremmel?! Fel akarod falni őt?!
- Nem Mark! Ezt csóknak hívják és ez egy nagyon... Kellemes és kedves gesztus. - motyogtam piros arccal.
- Ez badarság. - rázta meg fejét.
- Nem, nem az. Én nagyon is elveztem. - mondtam mosolyogva mire Igor látványosan elpirult.
- Miért csókolna meg téged? Valaki magyarázza már el nekem, hogy mi a fene folyik itt?! - kérdezte idegesen, mire Thomas átölelte. Elkezdte lassan és érthetően elmagyarázni a dolgokat. Majd több mint egy évvel idősebb mint én szóval kicsit többet is tud.
- Nyugodj meg Mark. - álltam fel és hozzá siettem.
- Vladimir! Te nem vagy szerelmes! - mondta mire megfagytam.
- Mi... Miért ne lennék?
- Ma estig azt se tudtad mi az!
- Lehet, de a szívem nem hazudik! - fogtam meg Igor kezét - Jól érzem magam vele és úgy érzem, hogy ő volt az a dolog ami hiányzott az életemből!
- Ott voltam neked én! Ez nem volt elég?
- Mark ez neked sem volt soha elég!
- Igen, de mindig téged tettelek magam elé! - lett mérges - Mindig!
- Mark! - nyúltam utána, de hirtelen ellökött és beleestem a vízbe. Igor és Thomas kihúztak, de Mark elment.
- Utána megyek, ti menjetek fel a hotelbe.
Igor rám terítette kabátját és felkapott kapott karjaiba, mire remegve bújtam nyakába.
- Nem lesz semmi baj. - suttogta fülembe. Elmentünk egy furcsa építménybe, ahogy Igor egy kis tavat engedett. Olyan jó érzés volt a meleg víz. Feltűrte inge ujját és segített megmosakodnom. Hajamat is rendbe tette, ami mosolygásra késztetett, mert sokat említette, hogy milyen szép.
- Édesanyámnak is majdnem ilyen hosszú volt. - mondta miközben kifésülte.
- Milyen volt? Mármint, hogy volt... Édesanyád?
Szomorúan mosolygott, de mesélni kezdett.
- Gyönyörű volt, mindig megadta azt amit kértem... Kivéve a figyelmet, amit mindig is szerettem volna tőle...
- Ezt hogy érted?
- A gazdag embereknél sose a szülők nevelik a gyerekeket. Arra ott a nevelőnő. Együtt ettünk es együtt utaztunk, de sose akart velem foglalkozni.
- Ez szomorú! - néztem rá hátra, amikor kész lett.
- Amikor pedig már foglalkozni akart velem, késő volt. Megakarták szabni, hogy kivel házasodjak össze és hogy hogyan éljek.
- Mit tettél?
- Elszöktem. Azt hiszem az a hely volt az én erdőm. Féltem elhagyni, de amikor megtettem... Nem bántam meg.
Bólintottam és leültem egy nagy puha valamire.
- Sajnálom, hogy ez történt!
- Semmi baj, nem a te hibád.
- Szerinted igaza van? Mi van hanem szerelem az, amit érzek?
- Ha nem is az, nekem igen és mindent megteszek, hogy elnyerjem.
Elvörösödve néztem el róla és félig eltakartam arcomat.
- Nem mondj nekem ilyeneket. - mondtam mire hangosan felnevetett.
- Aranyos vagy, amikor így zavarba jössz!
- Nem is!
- De igen kis tündér.
Elpirultam a név hallatán és mosolyogtam.
- Kész. - mondta és egy furcsa ablakhoz fordított. Láttam benne magamat. De nem úgy mint a tóban. Csodálkozva nyúltam arcomhoz, majd ahhoz a tárgyhoz.
- Ez én vagyok. - csodálkoztam el - Hogy kerülök bele?
- Ez egy tükör. - mosolygott.
- Micsoda?
- Úgy működik, hogy lásd benne magadat. A nők szépítkezéshez használják.
- Furcsa. - néztem magamat - Így nézek ki? A tóban nem is így néztem ki.
- A tó zavaros. Ez tiszta képet mutat. Gyönyörű lettél. Sajnos még csak női ruhák vannak nálunk, de így könnyebb is megvédenünk titeket.
- Szerinted Mark jól van? - kérdeztem aggódva - Remélem nem fog történni semmi!
- Kicsit mérges. Azok után, amin keresztülment érthető, hogy fél.
- Nem volt annyira boldog. Tudom mert láttam, hogy bámul a barlangunkból.
- Látszik rajta. - bólintott - Ne félj, Thomas vissza hozza!
- Remélem... - dőltem el a puhaságon.