Lassan sétáltam a Emily-ék háza felé levelek apró neszét hallgattam! Mikor oda értem lassan megálltam és egy mély levegőt vettem majd beléptem az ajtón!Körbe néztem semmi változást nem láttam!a szoba felé vettem az irányt Emi az ágyán fekve tekergette fülhallgatójának zsinórját. Halkan köszöntem neki majd boldogan a nyakamba ugrott
-Annyira hiányoztál 2 hét alatt semmit nem hallotam rólad kivéve hogy elköltöztök
-hidd el én sem de ha szétnyomsz mèg kevesebbet fogsz hallani-mondtam szórakozottan nem igazán szerettem ha ölelgetnek ő volt az egyetlen barátnőm mindent megosztottunk egymással 4 évesen ismerkedtünk meg amikor apuval és bátyámmal elköltöztünk abba a városba ahol Emily és a szülei éltek anya halála után
-Na de mesélj mi van veled?
-Semmi különös!
-elmegyünk bulizni?
-Ma?
-igen hisz ma lessz az utolsó napod itt Bostonban-el is felejtettem holnap elköltözünk apu
új csajához amit be sem jelentett
-Nem
-Légyszi-kérlelt boci szemekkel
-Tudod hogy nem hat meg
-Kérlek ez az utolsó esténk
-Oké menjünk
-EZAZ
-akkor én megyek haza kiválasztani a ruhám
-Ne hogy azt hidd hogy egyedül mész ne adj isten valami hülyeséget csinálsz
YOU ARE READING
Talán(Javon Walton f.f)
Fanfiction-szereted?-kérdezte ingerülten a bátyám -Talán-mondtam neki flegmán hisz ő már vagy 4-szer hátba vágott azzal hogy lefeküdt a legjobb barátnőmmel -igen vagy nem?-üvöltött -semmi közöd -Együtt vagytok?-üvöltözött tovább a kis ház zengett tőle -És...
