Utódok Átírva [Befejezett]

9

Hétfő

Lizi szemszöge

Először nem egészen tudtam hogy hogyan álljak Benhez. Mármint valamikor - kicsit - régebben összevesztünk, de én már arra sem emlékszek hogy pontosan min.
Végül arra jutottam hogy ha ő szeretne velem beszélni, akkor nem ellenkezek és teljesen nyitott leszek. Ez egy szuper jó megérzés volt hisz Ben - a suli közben - úgy fogalmazott, hogy 'muszály találkoznunk suli után, mert már jó magam se tudom mi folyik itt.'
Így alakult ki az a helyzet hogy az ebédlőnk melleti társalgónkba járkáltam Benre várva.
Amikor belépett nem is telt el pár perc, de máris nagyon-nagyon szoros ölelésbe vont engem, amitől majd' megfulladtam.
- Ölelgesd inkább a barátnődet! - vetettem oda, talán kicsit bunkón.
- Pont róla van szó. - Eltolt magától és a párnázott székekhez vezetett, amire boldogan huppantam le.
- Hallgatlak.
- Amíg el voltál ájulva Mellel voltunk randizni. - behunyta szemét,  és a plafon felé emelte fejét. - Asszem tényleg belé szerettem. Még úgy is hogy elvarázsolt.
- Hmmm. Mi?
- Elvarázsolt. Egy sütivel. Mert féltékeny volt Audrey-ra. Az Elvarázsolt Tó vize viszont hatástalanította a bűbájt. De egyenlőre nem szólok neki. Attól tuti megijedne, és számomra ez az állapot most pont tökéletes.
- Szóval Mel elvarázsolt hogy belé szeress. Mondjuk ez nem is olyan meglepő. De nem gondolod hogy van e mögött valami? - Felvont szemöldökkel fordultam felé, és bár pár hete megígértem Allienak hogy megpróbálok nem mindenben a hazugságot keresni/gyanakodni, ezt most sem egészen sikerült betartanom.
- Nem hiszem Lizi.
- Ők a szigetről jöttek Ben.
- Pont te beszélsz? Ilyen alapon téged is elítélhetnélek. De ezt senki se teszi meg.
- Nem igaz. Jackék igen. - Magamnak motyogtam, nem akartam hogy Ben hallja, de az univerzum nem így gondolta.
- Mi?
- Mi mi?
- Mi?
- Hogy hogy mi?
- Mit mondtál előbb Lizz?
- Semmit nem fontos.
- De igen is fontos. Tudni akarom hogy mi van veled, hogy min mész keresztül. Lizz ismételd meg légyszíves amit előbb mondtál.
- Tévedsz abban hogy engem elfogadnak. Elítélnék, mert a szigetről jöttem. Jack és a bandája sose hagy békén.
- Jack és a...? - Felvont szemöldökkel bámult, nyilván arra várt hogy kifejtsem ez kiket takar.
- Hana, Chad, Ruby, Adam és Audrey.
- Audrey? Rajta most meglepődtem. Sajnálom Lizz. Sajnálom hogy nem vettem magamtól észre. Jobban kellett volna figyelnem rád. - Felálltunk, és szorosan átölelt. A vállába fúrtam a fejét és megint nyolc évesnek éreztem magam. Akkor is ugyanígy ölelkeztünk. - Beszéljek velük?
- Nem kell. Amúgy is kezd rendeződni.
- Biztos?
- Biztos.
- Lizz figyelj. Bocsi a múltkoriért. Annyi időt tölthetsz Lucassal amennyit szeretnél. Oké? Nem zavar.
Már épp válaszolni akartam amikor pityegett a mobilom. Allie írt messengeren. Idézem:

' Lizz helyzet van!!!! Hana és Jack szakítottak!!! Nézd meg a Facebook-jukat! Ráadásul hallottam ahogy ma Hana és Ruby arról beszélnek Jack mennyire szemétláda. Gyere vissza a koleszba amint tudsz. BYE. '

- Hana és Jack szakítottak. Allie írta.
- Tudok róla. Délelőtt hallottam.
- Bocsi Ben, gyors téma váltás. Honnan tudod hogy Mel tényleg beléd szeretett? Te nem gyanakodtál?
- De. Viszont utánam jött a tóba mert azt hitte megfulladtam. Pedig nem is tud úszni. Aztán hosszasan csókolóztunk. - Behunyta a szemét - gondolom vissza gondolt a pillanatra - én pedig undorodva elhúztam a számat. Bleeehh.
- Oké Ben, értem és elhiszem. Én viszont szerintem megyek.
- Oké, szia.
Még egyszer utoljára megöleltük egymást, majd vissza vonultam a Alliehoz szobájába. Mindenképp el kellett mesélnem neki a Jackkel való beszélgetésünket. Meg azt is hogy a bunkója meg sem említette Hana-t. De elsősorban a beszélgetésünket. A tervünk kezd teljesen kiforrni.

Mel szemszöge

Épp a hétfői tanítási napunk negyedik óráján ültünk a tünderkereszt anyára várva. Amikor bejött fura dolgot jelentett be.
- Gyerekek... Mint tudjátok most vasárnap családi nap lesz az Auradoni gimibe. És mivel a szüleitektől, hogy is mondjam? Elválaszt titeket a távolság, ezzel szerettünk volna kedveskedni nektek. - a tévéhez lépett bekapcsolta azt, majd megjelentek rajta a szüleink. Elképesztően sokat szarakodtak azon hogy bekapcsolják a monitort, mi addig oda is értünk tévé elé.
- Evie! Anyu vagyok! Nézd milyen gyönyörű! De hát tudjátok, a mérgezett alma nem esik messze a fájától!
- Nem a gyomra gondolsz?
- Ki az a vén banya? - Kiáltott fel Carlos anyja.
- Ő itt a tündérkeresztanya. - tettem az említett személy vállára a kezem.
- Még mindig padlizsános trükköket csinálsz?
- Tökből csináltam egy gyönyörű hintót!
- Tényleg nem maradhatott volna Hamupipőke hajnali egyik? A hörcsögöket visszavárták a kis kerekeik? - szólt be a nőnek anya már megint.
- Egerek voltak. - mondta felháborodva a tündérkeresztanya. - Egerek!
- Rendben, tudjuk, köszönjük. - próbálta Lucas  kiküldeni a képből.
- Szia Anya! - köszöntem.
- MAL! - kiáltott fel, de a Szívkirálnyő rácsapott a fejére. - Nagyon hiányoztál.
- Rengeteget gondoltunk ám rátok! - integetett idiótán a kamerába Jafar.
- Mikor láthatom a kislányomat?
- Lesz egy koronázási ünnep és gondolom valamikor utána. - Egyszerűen fájt. Fájt hogy anya csak azzal volt elfoglalva hogy megkaparintsa a varázs pálcát. Én nem is érdekeltem.
- MIKOR?
- Pénteken, 10-kor. - próbáltam mosolyogni.
- Biztos hogy nem láthatnálak még előtte? Nem tudom mit teszek ha nem kaparinthatom meg azt a vará... - A Szívkirálynő megint anyám fejére csapott. -  Téged. Gyönyörű virágszálam! Annyira imádunk!
- Teljesen megértem anyám.
- CARLOS!!! Az ott egy kutya?! Igen kicsim egyetértek veled! Jó kis felmelegítő lenne!
- Inkább tökéletes háziállatnak!
- Ha!
- Fordulat... - motyogta a Szívkirálynő.
- Ez  kutya szeret engem, és én is őt. Szóval hagyj békén!
- Car...- Jay a monitorhoz lépett és kinyomta a szüleinket. Asszem ez semelyikünknek se volt jó élmény.
- Én úgy sajnálom! - Sajnálkozott a tündérkeresztanya.
- Nem az ön hibája. Köszönjük hogy elintézte.
- Nincs mit.
- Menjünk skacok.

A folyosón sétáltunk amikor Evie következőnek megszólalt.
- Mal, szerinted mit tesznek velünk ha nem sikerül?
- Kicsit csalódottak lesznek, de majd megbékélnek. A fő hogy megpróbáltuk.
- Tényleg?
- Nem Carlos. Kitudja mit csinálnak velünk ha nem sikerül.
- Főleg veled Carlos. Azután amit az előbb mondtál. - kotyogott közbe Lucas.
- Ne ijesztgesd szegényt. Inkább dalolj arról hogy hogy haladnak a dolgok Lizát illetően!
- Egyszerűen képtelen vagyok a szemébe nézni. Ő szeret itt lenni, magától tuti nem jön velünk. Ha pedig arra gondolok hogy át kell verjem ahoz hogy velünk jöjjön... Túl gyenge vagyok hozzá. Ő jó kislány magától már sosem lépne a szigetre. Értitek nem? - Mindannyian eggyetértettünk.
- Nem valószínű hogy Liza velünk jön. - Mondta Evie kissé szomorúan, mégis gúnyosan.
- Akkor mi lesz? - Kérdeztem.
- Fogalmam sincs. Lehet a szívet ellopom tőle a koronázáson vagy nem t'om.
- Végülis. - von vállat Jay. - Anyádnak úgyis csak a szív kell ami Lizinél van.

Mindannyian azon a véleményen  voltak mint Lucas. Egyikőjük se sejtette hogy Lizi a folyósó másik végén pont Jack-kel beszélte tervük részleteit, arról hogy hogyan fognak a szigetre jutni.

ITT AZ ÚJ RÉSZ!!!

Pár hónap kihagyás után végre elkészült! Remélem tetszik nektek.
Nyomj a kis csillagra vagy írj egy kommentet. Ha esetleg valakinek lenne tanácsa bármivel kapcsolatba, az nyugodtan írja le!

Puszi: esztercsenge