Deadly game!✓

•Epilogue•

1 évvel később

MinJae

Egy év alatt sok minden megváltozott. Az osztályunk sose heverte ki azt ami akkor történt,sőt mai napig vannak rémálmaink. Félünk és nem tudunk úgy tekinteni a környezetünkre,mint a játék előtt.  Szomorú de vannak pozitívumok is. SooMi és MinSeo összejöttek,amire mindenki számított az első randijuk után,bár sokan meglepődtek,de SooMi biszexuális és MinSeo egy gyönyörű lány. JiSun még mindig YungBin mellett van,aki még mindig a pszichiátrián van de már sokkal jobb az állapota. Jó hatással van rá a lány és Sly már csak ritkán bukkan fel. Yoshi és Hana visszatértek,a többiek pedig próbálnak újra hétköznapi életet élni. Nehéz mert én nem engedtem el,elkezdtem keresni a játékszervezőket SeonGi segítségével. Ha mást nem,de azt elértem hogy ne induljon az új évben játék. Sajnos értenek a rejtőzködéshez,ezért nehéz megtalálni őket, és az se biztos,hogy valaha is meglesznek de nem adjuk fel. Nem engedhetjük meg,hogy mégtöbb lelkileg megfélemlített gyereket használjanak, a saját mocskos ki játékukhoz. Velünk fejeződött be az ördögi kör,és soha nem hagyjuk,hogy újra induljon.

-Min gondolkozol ennyire édesem?-kérdezi SeonGi, miközben hátulról átölel engem. Az iskola tetején vagyunk. Itt töltöttük az ebédszünetünket.

-Ugyanazon gondolkodom mint mindig. Mi vagyunk azok akik megvédik a fiatalabbakat,és az érettségiig megkell találnunk őket.-hajtom fejemet hátra.

-Meglesznek Min. Rács mögé dugjuk őket  és kész. Lezárul minden.-sóhajt fel én pedig felé fordulok.

-Köszönöm szépen hogy mellettem vagy. Köszönöm, hogy az életem része vagy. Boldog vagyok hogy szeretsz engem. Te vagy a legjobb dolog ami történt velem,abban a huszonnégy órában.-mosolygok az előttem álló személyre. Tényleg hálás vagyok,hogy habár elvesztettem önmagam egy részét,az osztályunk a barátaink egy részét mégis ő velem van.

-Szeretlek te butus.-mosolyodik el aranyosan.

-Én is szeretlek te lökött. Együtt bármire képesek vagyunk.-villantott rá egy ártatlan mosolyt és magamhoz húzom egy csókra. Habár vannak hibáink, vannak különbségeink,mégis úgy érzem ő az én társam. Legyőztük a félelmeinket, túl jártunk pár elmebeteg ember eszén,és segítettünk egy, embernek akinek szüksége volt rá. Közben pedig akarva-akaratlanul de mi is segítettünk egymáson.

Sokáig tartott megírni,és az utolsó részek már nehezen mentek mert valahol nem akartam elengedni ezt a történetet. A karakterek a szívemhez nőttek, a cselekményt szerettem írni. Bevallom kissé féltem hogy vége,de időnként visszatérek erre a történetre pár extra részre❤️

Nos köszönöm szépen hogy elolvastad ❤️❤️ Nagyon köszönöm hogy velem tartottatok ezen a hosszú úton és a következő sztorimnál találkozunk akit érdekelni fog❤️❤️ Love you all❤️💜