----

Végállomás

A vonat megállt. Furcsa de valahogy érzékeltem. A kalauz unott hangja válik hallhatóvá. Monotonon bemondja a szövegét, és már rohan is tovább. Kipattan a szemem.
Hol járunk?
Biztos már továbbmentem...
Hogy lehetek ekkora balfék!
De vajon mennyit aludtam?

A gondolataim csak úgy kavarogtak. Hátradobtam az előre csúszott kapucnit, és megdörzsöltem a szemem. Kinéztem a tájra, még nem volt ismerős. Ezt megúsztam.
Körbenéztem a vagonban... Valakin megakadt a szemem. Egészen pontosan végigvizslattam a tekintetemmel.

Fakóbarna volt a haja, ami a nyár miatt még kissé szőke látszatot keltett. Elég dús volt, így alapjáraton kesze-kusza "most keltem" fazonúra volt beállítva.
Egészen befedte a szemét, amitől a pillantása sejtelmesnek hatott.
Csinoskás kerek orrát, és arcát szeplők borították. Szája nem volt túl vastag, de a teltebb látszatot keltette. Állvonala pedig szelíd, finom ívben húzódott.

Nálam fiatalabbnak, vagy velem egykorúnak látszott. Észrevette a tekintetem, és rám emelte kékes-zöld szemeit. Olyan fiúnak tűnt, aki humoros, a koránál fiatalosabb, bohóckodik, és akaratlanul is magára vonja a figyelmet.
Upssz!... Csak sajnos pont az enyémet!
Elfordítottam a fejem. És próbáltam nem a klisés "lány a pillangókkal" rekciót láttatni. Nem hoz lázba. Csak egy egyszerű korombéli. És egyébként is, amit nemrég átéltem... nem hiányzik több érzelmi impulzus.

Elővettem a zsebnoteszemet , és firkálni kezdtem bele. Azt vettem észre, hogy egyre érdekesebb mintákat rajzolok. Ezzel kiadva magamból a sok feszültséget. Volt sokféle vonal, láncok, kesze-kusza minták, anyagok, növények, virágok, indák, szívek különbőző ábrázolása... Egy szóval, megint elragadott a fantáziám. :)
A fülhallgatómból Cindi Lauper- Time after time című dala szólt, és azt hiszem sikerült kikapcsolnom a mindennap történéseiből. Tudom, hogy bénának tartotok, mert ilyen régi zenéket hallgatok. De én tudok azonosulni velük, és segítenek másfelé terelni a gondolataimat.

Éppen halkabbra vettem a hangerőt, hogy halljam amikor megérkezünk. És szerencsém volt! A bemondó alapján, már a közelben jártunk.
Nem sokkal később már a csomagaimat összeszedve álltam az ajtó előtt.

Leszálláskor annyit láttam, hogy integetnek nekem. A fiú volt. Egy gyorsat intettem majd a táruló ajtón keresztül szálltam le, egy furcsa arckifejezéssel az arcomon.