Az ágyamon ültem, fenekemet már nagyon nyomta az alám gyűrt párna, de a KORMÁNYINFÓ szent, így nem foglalkoztam a fájdalommal. Na meg elnyomta az agyamba áramló manipulatív trash és Egyetlen-Urunk-és-Vezérünk szeméből áramló úgyisaztcsinálokamitakarok hozzáállás. Kedvemet napok óta nem szegte semmi, elvoltam a saját kis világomban, amit magam köré építettem, hiszen nincs is jobb az önigazolásnál mindegy. Nagyban elmélyültem a hosszú monológszerű beszédekbe amikor hangos bzzz bzzz hangot hallottam. Nem igazán törődtem vele, gondoltam ez is csak egy melléhatása a temérdek beszédhibának és rosszul kiejtett, MaGyArnak mondható szavaknak, melyeket Viktor már egy órája suttog sejtelmesen a fülembe. Újabb bzzz bzzz hang jött bal fülem tájékából, de most már nem hagyhattam figyelmen kívül, ezért elkezdtem kémlelni a szobám sötétjét. Szembetalálkoztam az önsajnálattal és Shawn Mendes szellemével, de kizártam őket a hangforrás lehetséges listájáról, mert ha nem Vikitől jön, akkor nála csak rosszabbat kell keresnem. - Fontos, hogy a kormány január egytől öt százalékkal megemelte a nyugdíjak értékét!- Hirtelen visszafordultam laptopom világító képernyőjéhez. Reményteli sóvárgásom tovaszállt, mikor megpillantottam, hogy ez csak egy újabb try not to laugh cselendzs, ezért le csaptam a laptop tetejét. Még éppen időben vettem észre, hogy a billentyűzetén a tegnapi túróstészta maradványai már szárazon, de ott maradtak, és nindzsákat megszégyenítő gyorsasággal szippantottam fel a jobb orrlyukamon. Kénytelen-kelletlen konstatáltam, hogy megint bzzz bzzz hang jön a fülem felé. Hát az utolsó lehetőség jogával elfordítottam a fejemet ( nem tűnt túl logikusnak, mert hát ne hogy gondolkoznom kelljen). Talán lehet jobban is tettem volna, ha hagyom, hogy beszippantson a KORMÁNYINFÓ, mert egy hatalmas (legalábbis nem nagyobb, mint egy kisebb strucc) méretű polossal találtam szembe magamat. -Ejnye- mondom nem lesz ennek jó vége. Felpattantam és a szoba közepén pánikrohamot kaptam és elkezdtem sírni. Amint összeszedtem magam, ami annyit tesz, hogy nem fetrengek a padlón bőgve, a villanyhoz léptem és lőn világosság. Hát ettől sem lettem okosabb, csak a démoni erők ujjait nem éreztem már a hátamon, amint azt írják rá : my little pony! Kicsit megkönnyebbülve, még mindig merev lábaimmal ellépkedtem az ágyamig, ahol pár pillanattal ezelőtt még egy büdös rovart láttam. A teljes nyugodtság a fénysebesség gyorsaságával ért el, mert már le volt csukva a laptopom teteje. - Oké most már csak a polost kell megtalálni. Nem kellett sokáig kutatnom, mire rájöttem: a függönyön nincs. Normális esetben örülnék ennek az információnak, viszont ebben a pillanatban minimum átváltoztam vámpírrá, mert arcom színe vetekedett az aloeverás testápolóm színével. Sikítani nem mertem, mert ha édesanyám felébred, rosszabb végzetet fog nekem szánni, mint az orvosok József Attilának. Jegesvízként folyt végig a felismerés: egyedül vagyok, és egy bogár itt van a szobámban. Hibáztatni csak magamat tudtam volna, de az milyen már, így írtam egy posztot twitterre, hogy (idézem): BAZDMEG ELTE BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR. Az alá érkező kommentek többsége jobb halált ajánlott fel a polosnál. El is gondolkodtam pár választáson, de elvetettem az ötletet. Mondjuk ha szabadulni akarok, elég annyit mondanom: fhuj BTS, és az armyk előbb találnak meg mint az FBI. Itt honfoglalás zajlik. Több motiváció érdekében az ajtóm fölé írtam, hogy ERDÉLY. Ezzel elkezdődött az epikus küzdelem. Előzetes a következő részből:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
