Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

10. rész Kezdődik

Vége a márciusnak. Április elsejét nem úsztam meg. Igazából csak az volt, hogy ahova leültem, odaragadtam fél órára. De aztán jött a nehézség. Meg kellett szervezni a többiek lakhatását.

-Ezt mégis hogy oldjuk meg?-kérdezte Ravecky.

-Meg kell oldanunk-mondja Ficsek tanár úr.

-Mi van, ha felépítünk még egy-két szintet a házakra?-kérdezte Kádár tanárnő.

-Nem, nem. Megvan, hogy hány ember jön?-kérdeztem.

-660-mondja Nagy tanárnő.

-Mennyi a szabad koleszhely?-kérdeztem.

-590-mondja Ravecky.

-Megvan még a lakótelep, amelyiket le akartuk rombolni?-kérdezte.

-Megvan. Élhető körülményeket csinálunk ott, és oda megy a maradék 70 ember-mondom én.

-Igenis-mondták a tanárok.

Így elkezdődött a tatarozás. A suli mérthetlen bútofelvásárlásba kezdett (meg is látszott a japán IKEA nyereségén), hogy sikerüljön berendezni azt a halom szobát, amit az előző rezsim itt hagyott nekünk. Sok pénzbe került. Éppen mentem a tokiói IKEA-ba a pénzzel, mikor megállít engem egy férfi.

-Te vagy Ayumi Hakaga?-kérdezte.

-Igen, én. Mit szeretne?-kérdeztem vissza.

-A sensha-do szövetségtől jövök. Azt mondták, hogy ez a pénz bútorokra kell, és hogy adjam oda neked-meséli az úriember.

-Köszönöm. Viszontlátásra-futottam el.

Elintéztem a kifizetést, és hazamentem, mivel éppen egy kémiaórát lógok el. A második nagyobb gond gyorsan meg lett oldva. Az ételt egy japán étteremcsoport szállította, miközben a magyarok megemelték a magyar kaja szállítását a hajóra. Minden kezdett jól összejönni. Közeledett az a nap, amikor jönnek bajnokság veresnyzői. Gyorsan kialakítottunk a föld alatt sok nagydarab tankhangárt, ahol tarhatják a tankokat és egyéb szükséges dologokat. Mivel nem tudtuk egységen összerakni a csapatokat, ezért felvettük a NordVPN-t szonpzornak, akik minden diáknak biztosítottak ingyenes VPN-t a bajnokság idejére. Még munkásokat is felvettünk, akik gyorsan helyreállították a lakóházakat. Mindenesetre a személyes tulajdonokat a bajnokság idejére levisszük a föld alá. Annyi biztos, hogy érdekes lesz adminisztrációs vezérnek lenni. Egyszer csak eljött a nap. Jönnek. Barátok és Nishizumik. Mentem is üdvözölni Katyusát, akinek a hajója 1 órával előbb ott körözött a hajó körül. Így felszálltam a repülőmre, és odamentem. Találkoztam Katyusával.

-Szia Katyusa!-köszönök.

-Szia Ayumi! Mit keresel itt?-kérdezte Katyusa, miközben felmászott Nonna vállára.

-Ti mit kerestek itt ilyen korán?-kérdeztem.

-Mert így volt jó nekünk-mondta Katyusa.

-Igazából Katyusa azóta a bizonyozos "teaparti" (GuP kikacsintás) óta mindenhova elsőnek megy. És ez így lesz a végéig-mondja Nonna.

-Nem igaz! Na jó, de...-mondta Katyusa.

-Rendben. Akkor beengedlek tieket. Naramo, kinyitni a kaput!-szóltam az alelnöknek.

-De hát nem úgy volt...-és itt Naramo befejezte.

Hamarosan kinyílt a kapu.

-Ez mi volt?-kérdezte Katyusa, aki hallotta az egészet.

-Ezt hívják úgy, hogy tekintély és tisztelet egyben. Neked nincs?-kérdeztem.

-De, van-mondta Katyusa.

Bementek Katyusáék. Aztán, óramű pontosságal, megjött Maho és Miho, utánuk a többiek. Időközben a suli egy része ki lett jelölve, mint demilitarizált övezet, amibe ha tank behajt, az adott csapat automatikusan veszít. Igazából a parkunk, a házam, és az azokat körülvevő utcák voltak a demilitarizált övezet. Itt állítottuk fel a kivetítőt, amin a többi csapat nézheti a meccseket. Mindenki becuccolt, és már egy-két ember meccsre készült. Délután lesz a nyitómeccs, az Anzio-Oarai. A hivatalos japán senshacsatorna kijött közvetíteni. Most jött volna az a rész, amikor én beszélek, de ezt Naramo vállalta. Nekem csak annyi lett a dolgom, hogy eldördítsem a startpisztolyt. Délután 2 óra van. Miután mindenki megebédelt, elindultak a nézőtérre. Én meg betuszakoltam magam a díszruhámba. 10 perc múlva Naramo elkezdett beszélni. Kb. 20 percig papolt amiről csak tudott, de legalább megtudtam, hogyha Naramo beszédet ír, akkor egy hosszú és unalmas esti mese lesz belőle. Na, mindegy, Naramo végre kihívott. Így feálltam a pódiumra.

-Ezzenel elindult a bajnokság!-mondtam, és elsütöttem a pisztolyt.

Elindult a meccs. Miho azonnal rárohant Anchovy-ra, és heves tűzharc kezdődött. Az Anzio, nem ügyelve a hátsójára, körbevette Mihót, és majdnem ki is lőtte volna, hacsak nem tűnik fel a Hetzer, és nem lövi ki a P26-40-est. Sajnáltam az Anziót, hogy ilyen korán kiestek, de annyit el kell ismerjek, hogy Miho mellett állt a szerencse. Például a Panzer IV azért került kutyaszorítóba, mert Mako eltévesztette az utcát. Még egy meccs lement, a Jogurt Akadémia-Chihatan. Ott viszont annyira sok diszkordináció volt, hogy a bulgárok egyenesen behajtottak a parkba, így vesztettek. Ez volt a meccsek első napja. Annyi biztos, fárasztó lesz kezelni ennyi embert. Viszlát!

Sziasztok! Ez a második GuP fanfictionöm tizenegyedik része. Ha tetszik, likeold, ha ötleted van, kommentelj. Ja, és sok köszönet Benivoknak!